Budafokról az Egyesült Államokba. Elsőre ez így hihetetlennek hangzik, de valóban járható az út, sőt már egy évtizede működőképes rendszerről beszélünk. Az ötletgazda Póka Sándor, a Budafok edzője, ő találta ki és hozta tető alá azt a lehetőséget, hogy fiatal magyar vízilabdázók Amerikában tölthessék a nyarat, ahol a helyi bajnokságban vehetnek részt.

„Aki tizenhét-tizennyolc évesen nem kerül be az ob I-be, az előtt nincs igazán út a folytatásra, és mivel 20 évet éltem kint az Egyesült Államokban, arra gondoltam, mi lenne ha ezeknek a gyerekeknek lehetőséget biztosítanánk arra, hogy egyetemi ösztöndíjat szerezhessenek, kint diplomáznak és közben pedig versenyszerűen vízilabdázhatnak – mondta Póka Sándor, aki Szénászky Zsolttal közösen viszik az USA H2O Polo programot, amely megtalálható ezen az oldalon, illetve a facebookon is. – A mi programunkban a gyerekek június elején, közepén utaznak Amerikába, augusztus elején jönnek vissza, közben pedig 40-60 meccset játszanak, és olyan meccseken szerepelnek, amelyeket rendszeresen megnéznek az egyetemi edzők, és a jól képzett magyar vízilabdázók mindig feltűnnek a kinti szakembereknek.”

A programra tizennégy éves kortól lehet jelentkezni, és természetesen Póka Sándor is azt vallja, egy magyar fiatalnak az ob I és a válogatottság legyen a célja, viszont amennyiben ez esetleg nem jön össze, akkor is van előtte alternatíva. A nyáron kint pólózó gyerekek családoknál, általában a csapattársak családjainak kapnak elhelyezést, és általában rangos ösztöndíjakat nyernek el. A nyári tábornak persze anyagi vonzata is van, ami a magyar családokat terheli, de ahogy Póka Sándor fogalmazott, a szülők 99 százaléka úgy nyilatkozott utóbb, hogy ez volt a legjobb befektetés, amit a gyermeke jövőjéért tehetett.

„Mi megadjuk a lehetőség arra, hogy a gyerekek begyék a lábukat az ajtón, utána már rajtuk múlik, hogy csak nyelvet akarnak tanulni, vagy esetleg ösztöndíjat is szerezhetnek. Ráadásul kinyílik előttük a világ, életre szóló barátságokat kötnek, nemrég volt nálunk egy amerikai csapat és tudom, hogy a magyar és az amerikai gyerekek folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot, így ez a program a vízilabdán keresztül épít hidat a két ország között” – folytatta Póka Sándor, hozzátéve, hogy minden nyáron túljelentkezés van a táborra.

Ők azonban egyelőre „csak” húsz gyerekkel dolgoznak, tudatosan nem a mennyiségre mennek rá, így akinek nem jut hely, azt vagy kénytelenek visszautasítani, vagy a következő nyárra átirányítani. Idén Aranyi Máté volt a program 21. tagja, akit az UVSE ajánlott a Magyar Vízilabda Szövetségen keresztül.

„Örülök, hogy Máté kapta meg ezt a lehetőséget, láttam játszani, robosztus, ügyes gyerek, nagy reménysége az UVSE-nek” – tette hozzá Póka Sándor.

„Lehetőség volt arra, hogy egy tehetséges gyerek kimenjen az Egyesült Államokba, amit a szövetség és a program szervezői biztosítottak a számára, ezt a lehetőséget az UVSE kapta meg, mi pedig Aranyi Mátét küldtük ki – mondta a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor, az UVSE szakmai igazgatója. – Máté egy tehetséges játékos, aki idén valószínűleg nem tud világversenyen szerepelni, és ez nagyon jó lehetőség arra, hogy világot lásson. Nagy jövőt látok bene, és ezt is segít abban, hogy kinyíljon előtte a világ. Jobban beszéli majd az angol nyelvet, más környezetet is megismer, és én szeretném, ha itt maradna, de ha ilyen lehetőség adódik, akkor azt meg kell maradni. A szülei is úgy gondolták, hogy élni kell a lehetőséggel, ez a család döntése volt, nagyon örülök, hogy az UVSE delegálhatott egy tehetséges fiatalt ebbe a programba.”

A család eleinte nem is akarta elhinni, hogy Máté lett a kiválasztotta, édesapja, Aranyi Attila így fogalmazta meg érzéseit: „Igen, hitetlenkedve álltunk a dolgok előtt, nem hittük volna, hogy mi leszünk a kiválasztottak, hatalmas meglepetés volt számunkra, hogy Benedek Tibor Máté mellett tette le a voksát. Nagy büszkeség ez számunkra, miközben persze bennük van a félsz is, nem tagadom, mégiscsak egy másik kontinensre utazik a fiunk, akinek már maga a repülőút is ismeretlen lesz, hiszen a déli szomszédunknál nem mentünk még messzebb… Biztosan hatalmas kaland lesz neki, egyrészt a vízilabda miatt is jó esélyt kap, hogy egy más közegben kipróbálja magát, másrészt világot lát, a nyelvet tanulja. Horvát nemzetiségű iskolába jár, mellette tanul angolul, ami a tanárai szerint jól megy neki, de igazán majd kint tanulhat sokat, rá lesz kényszerítve a mindennapi beszédre, ami nagyon sokat segít majd az esetleges gátlások legyűrésében.”

A Magyar Vízilabda Szövetség támogatásával futó program arca több mint egy éve dr. Molnár Tamás, háromszoros olimpiai bajnokunk, aki szerint kiváló lehetőség ez a fiatalok számára: „A vízilabdát korán kell kezdeni, nagyon sokat kell beleinvesztálni, teljes embert kíván, napi egy edzés, napi elfoglaltság. Mire a gyerek felcseperedik, 16-17 évesen válaszút elé érkezik: merre tovább. Nyilván ilyenkor már lehet látni, kiből lehet válogatott játékos, kiből ob I-es játékos, ami azért elég szűk réteg ahhoz képes, amennyien űzik a sportágat. Ahhoz hogy a befektetett nyolc-tíz év ne menjen kárba, óriási lehetőséget nyújtanak az ilyen külföldi programok. Amerikai egyetemen tanulni önmagában nagy dolog, ráadásul lehetőség adódik felhívni akár a pólóban is a lehetőséget magukra az ifjaknak, arról nem beszélve, hogy olyan nyelvtudás ragad rájuk, amit az élet egyéb területein is kiválóan kamatoztathatnak.”