A Székely Bulcsú, Kovács Róbert kettős által vezetett U15-ös válogatott a Mento-kupán négy győzelemmel mutatkozott be a nemzetközi porondon. A szakvezetés állítja, sok van ebben a csapatban, ám felhívja a srácok figyelmét, hogy nem szabad elszállni! Sok munkával, alázattal és kis szerencsével akár a jövő klasszisai válhatnak belőlük.

Pénteken, szombaton, majd vasárnap is majd „felrobbant” az oldalunk, amikor nagy örömmel arról számoltunk be, hogy U15-ös válogatottunk sorra nyeri mérkőzéseit. A hagyományos húsvét kupát ezúttal nálunk, Miskolcon rendezték, a korosztálynak ez volt az első nemzetközi megméretése. Az eredmény: négyből négy. Azaz Olaszországot, Montenegrót, Szerbiát, majd Horvátországot is legyőzte, ergo rögvest letette a névjegyét. A szurkolók pedig értékelték, sokan fejezték ki gratulációjukat.

„Természetesen mindannyian nagyon örülünk – kezdte átfogó értékelését honlapunknak Székely Bulcsú, aki Kovács Róberttel együtt december óta dolgozik a srácokkal. – Az öt csapat meccsein a gólkülönbségek néha nagyobbak voltak, mint a játék képe mutatta, hozzávetőleg ugyanis egy szinten vannak ezek a válogatottak. Biztosan akadtak az ellenfeleinknél olyan játékosok, akik nem voltak itt Miskolcon, ugyanakkor nálunk is bővebb a keret. Messzemenő következtetéseket tehát nem szabad levonni, de továbbmegyek: nem szabad elszállni, mert az bizony hamar visszaüt.”

Sydneyi bajnokunk persze mindezek ellenére nem volt dicséret híján, gyorsan hozzá is tette: „Ez a siker arra feltétlen jó, hogy a srácok, a csapat, valamint a mi számunkra is visszaigazolta, jó úton járunk, érdemes keményen dolgozni. És ez nem kevés! Egyértelmű, jó játékosaink vannak, akik olyan csapatot alkotnak, amely a jövőben képes lehet a kiugró eredmények elérésére, de az is biztos, lehetnek, lesznek még hullámvölgyek is az utunk során, ahol ugyanilyen egységesnek kell maradnunk.”

A szakmai stáb azzal búcsúzott a fiúktól, hogy májusban folytatják a közös munkát, afféle útravalóként elhangzott, hogy: „A szürke hétköznapokon, amikor nehezebben megy egy-egy edzés, a Mento-kupából lehet erőt meríteni!”

„Csucsu” (mert az uszodákban közismerten becenevén szólítják) a torna előtt azt kérte játékosaitól, hogy felszabadultan, örömmel vízilabdázzanak – vajon ebből mennyi valósult meg? „Rövid periódusokat leszámítva görcs nélkül tették a dolgukat, ami az eredmények mellett plusz örömmel töltött el bennünket. Amikor elkezdtünk közösen dolgozni, célként fogalmazódott meg, hogy amit hetek, hónapok alatt gyakorlunk, és amit megbeszélünk a mérkőzések előtt, aki kilátogat az uszodába és megnézi a mi találkozóinkat, felismerje azokat. Nos, Miskolcon több olyan elismert, általunk is nagyra tartott szakember visszajelzése csengett egybe azzal, amit mi kértünk a fiúktól, ami kimondottan megerősítette a hitünket.”

Majd a köszönet szavai következtek. Merthogy a Székely Bulcsú, Kovács Róbert, abszolút egy húron pendülő párosa az elmondottak szerint rengeteg támogatást, segítséget kapott: „A klubok, a szakemberek hozzáállása példaértékű ehhez a válogatotthoz! Bármilyen meccsük is volt hétvégén, örömmel adták oda a gyerekeket a hétközi edzésekre, sőt mindig megkérdezték, miben tudnak segíteni, milyen munkával hozzájárulni ahhoz, hogy a legközelebbi keretedzésre fejődjenek a srácok. Ez óriási segítség, igazi csapatmunka! A klubokban elvégzett munka az, amire mi támaszkodni tudunk, így a nevelőedzők fanatizmusa és a családok támogatása nélkül nekünk sem lenne esélyünk igazi csapatot formálni a játékosokból. Fizikailag jóval erősebb éllovas serdülőcsapatokkal is rendre megmérkőzhettünk, ami rengeteget tett hozzá csapatunk fejlődéséhez – ezért is nagy köszönet, hogy egy-egy edzést ránk áldoztak a kollégák. Ugyanez igaz a 2001-es válogatottra, tényleg kiemelt figyelmet kaptunk, nem lehetünk elég hálásak. Az idősebb csapatok ellen szenvedni kellett, bedaráltak bennünket, de ez nagyban segítette azt, hogy játékosaink ne riadjanak meg, ha erősebb ellenfél áll velük szemben. Miskolcon profi körülményekkel találkoztunk, óriási szeretet övezte a szereplésünket, hálásak vagyunk a szervezőknek, és a Magyar Vízilabda Szövetségnek egyaránt.”

A szakvezető egy sokat mondó sztorit is elmesélt. Eszerint a torna előtti napon telefon érkezett a hotel recepciójáról, hogy négy doboz érkezett MVLSZ címkével. A csapat éppen együtt volt, így Székely Bulcsú jelezte, két játékos jelentkezését várja, akik lemennek érte. Szinte egyszerre tizenhárom kéz lendült a magasba. Csak azért nem 15, mert ketten látták, nincs sok értelme már jelentkezni. Szóval mindenki izgatott volt. Izgatott, mert tudták, a válogatott szerelések érkeztek. Amelyeket először húzhattak magukra. Meghatottak, egyúttal büszkék voltak. Ahogy ennek lennie kell.

„Ezt elmeséltem Kemény Dénesnek is, aki meglátogatott bennünket, ráadásul szólt is néhány szót a csapathoz. Kell-e mondani, a srácok áhítottan figyelték, hiszen nála hitelesebb ember aligha tudott volna nekik tanácsot adni – érezhető volt, ez is tovább erősítette a hitüket, a csapategységet.”

Székely Bulcsú kiemelte, hogy nagyon sokat beszélgettek ők maguk is az ifjakkal, s ilyenkor természetesen nem csak a taktikai intelmek kerültek szóba. Kiemeltként kezelték, hogy egy-egy hiba se rendítse meg őket – „Jó visszajelzés, hogy amikor valaki nem találta a ritmust a meccsen, amikor több hibát is elvétett, akkor sem szóltak oda a társai, nem volt még csak egyetlen grimasz sem, nem mutogattak egymásra. Ami külön öröm, hogy a játékosaink a hibákon, talán ezeknek a beszélgetéseknek is köszönhetően hamar továbbléptek és építették újra magukat. A pályafutásuk érdekében úgy a sikerekből, mind a kudarcokból is, meg kell tanulniuk építkezni és mindig előre nézni a következő cél felé! Lesznek még nagy pofonok az utunk során – akár már ezen a nyáron is –, aminek feldolgozására már most sem árt előre felkészíteni a csapatot.”

A hurráoptimizmus, nem kérdés, nem csökkent, mindazonáltal a szakvezetőknek is jó lecke volt ez az egy hét, a háromnapos torna, amelyen felmérhették a csapat erejét, feltérképezhették a riválisokat. Ráadásul Kis Istvánnak hála minden meccs felvétele megvan („Pista a torna összes mérkőzését rögzítette, majd átadta nekünk, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy nekünk csak a csapattal kelljen foglalkozni, hatalmas köszönet érte!”), így alapos elemzés születhet. „Sokat segítettek még Horváth Jani barátommal folytatott napi többszöri beszélgetések is, aki a KSI-ben főnököm, de itt természetesen rengeteg baráti jó tanáccsal látott el, amiből sokat profitálhattunk.”

Adja magát a kérdés: vajon ebben a korban már lehet-e látni, hogy kik lehetnek esetleg az új Kásások, Molnárok, Birosok vagy Kiss Gergők (etc.), de az olimpiai bajnok neveket nem szeretett volna mondani. Nem azért, mintha nem lenne elég tehetség, sőt – sokkal inkább azért, mert még idő kell ezeknek az ifjaknak, arról nem beszélve, hogy Miskolcon a csapategység dominált: „A négy meccs azért volt különösen bíztató, mert azt láthattuk, hogy amikor sorokat cseréltünk, hat játékos le, hat be, akkor sem esett vissza a játék minősége. Ebben a keretben véleményünk szerint olyan erő van, ami ritka. És akkor gyorsan hozzáteszem, hogy a miskolci tizenötös kereten kívül is vannak még olyan játékosok, akik megkapják majd az esélyt a bizonyításra. Ez a versenyszellem pedig csak jót tesz ennek a kétség kívül tehetséges korosztálynak. Hogy aztán kiből milyen játékos válik, az elkövetkezendő évek munkája, fejlődése dönti el, korai lenne most nevekkel dobálózni. Erre mondta mindig Dénes, hogy a huszonegy olimpiai bajnokából kevesen születtek úgy, hogy előre kódolva volt a későbbi világklasszis énük. De amúgy is, például Kása isten áldotta tehetségéhez is nem mindennapi szorgalom és alázat párosult, ami szükség volt ahhoz, hogy a csúcsra érjen. Többen vannak a kis csapatomból, akik bármit elérhetnek, ám ehhez sokat, nagyon sokat kell dolgozniuk és hatalmas elszántságra, kitartásra, alázatra van szükség a sportág iránt. Amikor majd eljutnak a felnőtt korig, akkor derül ki igazán, hogy a klubedzők és mi mit tudtunk hozzátenni a fejlődésükhöz. Ha kész játékosként kerülnek fel, akkor mondhatjuk igazán, hogy jól dolgoztunk.”

Bajnokunk saját tapasztalatból is mesél, ugye, és a még aktív, már több mint félezer első osztályú meccsel rendelkező Kovács Róbert is rengeteg mindent megélt a medencében – mindketten igyekeznek a saját magukkal szemben megfogalmazott céloknak is megfelelni.

Székely Bulcsúnak hat évvel ezelőtt volt már egy „kísérlete” utánpótlás válogatottat vezetni, s akkor a többek között Angyal Dániel, Bátori Bence, Bedő Krisztián, Német Toni, Vámos Márton fémjelezte csapattal nem sikerült jól szerepelnie. A múltat nem tagadja meg, sőt, őszintén nyilatkozik róla: „A kudarc után kellett egy kis idő, amíg helyrebillentem. Amikor tavaly Szívós Pista bácsi megkeresett, cseppet sem hezitáltam, örültem, hogy újra lehetőséget kapok. Ráadásul tudom, hogy Pista bácsi tapasztalatára és meglátásaira minden pillanatban számíthatok. Nem véletlen, hogy minden mérkőzés után, az elsők között volt, akivel beszéltem. Az említett korábbi munkában gyorsan, meggondolatlanul, meg merem kockázatni, felelőtlenül vágtam bele, hiszen előtte nem dolgoztam utánpótlás csapatokkal, nem volt tapasztalatom. Most más a helyzet. Robi és én is napi szinten dolgozunk ebben a korosztályban, mindketten viszünk csapatot, érezzük a fiatalok minden rezdülését, remek kollégák vesznek körbe, akiktől napi szinten lehet ellesni apróságokat. Már konkrét terveink, koncepciónk van, amelyek mentén szeretnénk sikerre vinni a csapatot. Anno nagy pofont kaptam, beleremegtem, de rengeteget tanultam belőle, ami segít a mostani munkámban.”

Mento Kupa nemzetközi fiú utánpótlástorna (2002-ben születettek részére), Miskolc

A magyar válogatott eredményei:
Olaszország 8–7
Montenegró 14–10
Szerbia 9–4
Horvátország 12–7

Gólszerzők: Pető Attila 11, Várkonyi Ádám 9, Szeghalmi Zsombor 7, Nyíri Balázs 5, Molnár Erik 4, Lantos István 2, Bőröczky Marcell 2, Szabó Bence 1, Lőrincz Ákos 1, Gábor Lőrinc 1

Kapusok védési hatékonysága: Hörömpő Botond 68% (30/44), Gyapjas Botond 50% (16/32)

A végeredmény
1. Magyarország 12 pont
2. Olaszország 7
3. Horvátország 4
4. Montenegró 3
5. Szerbia 3

Bachner András, a PannErgy-MVLC elnöke így nyilatkozata a tornáról: „Az MVLC részéről elmondhatom, hogy a Miskolci Vízilabda Club dolgozóinak rengeteg munkája kifizetődött azzal, hogy mindenhonnan csak pozitív visszajelzést kaptunk. Remélem, hogy ez a torna példát fog mutatni a mi fiataljainknak is, hogy érdemes vízilabdázni. Bízom benne, hogy a Miskolci Vízilabda Club sportolói közül a jövőben többen is hallhatják majd, a magyar himnuszt, a magyar válogatott tagjaként.
Külön köszönöm Hercsik István úrnak, a Mento Környezetkultúra Kft. ügyvezetőjének, nem csak az anyagi támogatást, hanem azt a gondoskodást is, amit a miskolci és a magyar vízilabdáért nyújt.”

A Mento Kupa győztes csapata:
Hörömpő Botond (Cegléd)
Gyapjas Brendon (FTC)
Kevi Bendegúz (Honvéd)
Molnár Erik (UVSE)
Szabó Bence (FTC)
Gábor Lőrinc (Százhalombatta)
Lantos István (KSI)
Várkonyi Ádám (FTC)
Pető Attila (KSI)
Bőröczky Marcell (Vasas)
Szeghalmi Zsombor (Szolnok)
Nyíri Balázs (KSI)
Fótos Tamás (Vasas)
Lőrincz Ákos (Eger)
Dávid Zoltán (BVSC)