Märcz Tamás alaposan kielemezte a XI. Volvo-kupát – mint mondta, a történések megerősítik abban, érdemes a fiataloknak lehetőséget adni. Tudja, reméli, a stabilan kialakuló szűkebb keret majd hamar összeérik. Jó hír, hogy a következő háromnapos összetartás nem egymás között, hanem a montenegróiakkal közösen zajlik majd.

Fotó: Madar Dávid

„Ez a keret is tud alkotni” – zárta első tapasztalataira hagyatkozva a XI. Volvo-kupát Märcz Tamás, aki aztán „nekiesett” az elemzésnek, hiszen a mérkőzések felvételei, statisztikái nyilvánvalóan számtalan tanulsággal szolgának. Két héttel az esemény után szemezgettünk ezekből a szövetségi kapitánnyal: „A rapszodikus szereplésünk dacára rendkívül hasznos volt a torna. Azt persze sajnálom, hogy a szlovákok elleni mérkőzés az ellenfél kerete miatt nem lett olyan, mint amelyen lehetett volna, hiszen minden kiélezett találkozóra szükségünk van. A tétmérkőzéseken ugyanis jobban látni, ki hogyan teljesít, ki mennyire izgul, vagy nem izgul, ezek is fontos tényezők.”

Ismeretes, Szlovákiát 20–5-re győzte le a válogatott, majd Montenegrótól 9–4-re kikapott, majd a zárónapon 9–7-re legyőzte az olimpiai ezüstérmes Horvátországot. A szakmai stáb mind a három partin más-más csapatot küldött vízbe – erről a kapitány így vélekedett: „Egyértelmű, hogy az első mérkőzésen látott válogatott volt a legösszeszokottabb, legrutinosabb. Ez nem véletlen, hiszen szerettem volna egy jó kezdést, egy lendületet. Ha tudom előre, hogy Szlovákia nem a legerősebb csapatával érkezik, valószínűleg másként variáltam volna, de azért örülök, hogy Hosnyánszky Norbi ott volt velünk a meccsen, láttuk, mennyit ér a tapasztalata, a hozzáállása, illetve örülök annak is, hogy Decker Ádámra is lehet számítani. Jó kapusteljesítményeket láttunk, versenyhelyzet van, ami jó, ennek így is kell lennie.”

A Montenegró elleni vereség, a mérkőzés eleje nyilván nem esett jól a kapitánynak sem, de nem esett kétségbe. Főleg, mert az efféle tapasztalatok is kellenek a csapatnak: „Nem, fognám azt a mérkőzést a két-három rutinos játékos hiányára. Visszanézve a felvételeket, egyértelműen látszik, hogy elemi hibákat követtünk el az elején. Nyilván ebben benne van az összeszokottság hiánya, hogy más volt a munkamegosztás, mint megszokhatták, ugyanakkor vannak helyzetek, amelyet válogatott játékosnak minden körülmények között meg kell oldani. Jó kis próba volt ez számunkra, figyelmeztető jel, hogy négy-öt rutinos pólóssal kiálló, hozzánk hasonlóan fiatalításba kezdő ellenfél mennyire ütőképes lesz. Ivovics jelenléte érezhető volt a montenegrói csapatjátékon, nem véletlenül kapott szerepet annak ellenére, hogy a világbajnokságot kihagyja, a szabadabb szerepkörben kiválóan fogta össze csapatát. Ebből mi is tanulhatunk.”

Fotó: Madar Dávid

Märcz Tamás jól tudja, Gojkovics mester kezei között jó ideje fejlődik a fiatal generáció, a Jadran játékosai szép lassan épülnek be a rivális válogatottjába. Ráadásul ők a mieinknél egy hónappap korábban, májusban el tudják kezdeni a vb-felkészülést, jó lesz rájuk figyelni. Olyannyira így van ez, hogy további személyes tapasztalatok szűrhetőek majd le, lévén a következő válogatott összetartásra a jelek szerint a montenegróiak is tiszteletüket teszik – a két csapat várhatóan Szentendrén március 10-12. között egymás ellen gyakorol.

„Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, nagyszerű alkalom lesz csapatunknak a fejlődésre. Mégiscsak jobb, hogy nem egymás ellen, hanem egy ilyen komoly és erős riválissal készülünk. Rettentő fontosak ezek a háromnapos összetartások, alaposan meg kell őket becsülnünk. Amikor együtt vagyunk, annak az öt-hat edzésnek a legjobb minőségben kell zajlania, ezért sem preferálom, hogy a játékosok otthon aludjanak. Három nap együtt, reggel és este is, ki kell zárnunk ilyenkor a külvilágot” – tette hozzá a kapitány, aki természetesen az elemzés során több pozitívumot látott a horvátok elleni meccsen. No, nem az elején persze…

„Ezen a meccsen sem indult be a motor, érződött, nincsenek meg azok a mechanizmusok, beidegződések, amelyek segítenek ebben, mindenki kereste a másikat. Az 1–6-os kezdés után azonban – miképpen tulajdonképpen Montenegrói ellen is – sikerült kijavítanunk meccs közben a hibákat, nagyobb hangsúlyt fektettünk a precizitásra, jobb minőségben játszottunk. Nem véletlen, hogy a horvátok ellenünk rakták be legjobb csapatukat, látszott, feltétlen nyerni akarnak. A fordításunk bravúros volt, szépen kialakult, mit is akarunk játszani – hiszek benne, hogy mindez egyre jobb lesz, szűkebb kerettel stabilan tudjuk ezt hozni.”

Szóba került, hogy a siker érezhetően feldobta a hangulatot, a közösen megélt történések segítik kialakulni a kellő csapategységet – legyen szó győzelemről, vagy éppen vereségről. Mert a szakvezető szerint a kellemetlen tapasztalat, mint volt Montenegró ellen, szintén előrevisz – hiszen „A bajban még inkább összetart a társaság.”

Märcz Tamás maga is átesett a tűzkeresztségen, boldog, hogy csapatával megmutatta, van remény – miképpen fogalmazott: „Noha természetesen a horvátok elleni győzelmet nem szabad túldimenzionálni, a válogatott bizonyította, képes felvenni a versenyt a legjobbakkal is. A szakma, a közönség látja, nem könnyű a helyzet, de igen is, van jövője a csapatnak. A történések egem is megerősítettek abban, hogy nem kell megijedni, bátran kell nyúlni a fiatalokhoz!”

A világbajnoki sorsolás – ismeretes, az ausztrálokkal, az olaszokkal és a franciákkal kerültünk egy csoportba – nem változtatott a nyári menetrenden. Sőt, a kapitány ezúttal is egyeztettet Dejan Savics mesterrel, voltaképpen megállapodtak két napban, amikor is a vb előtt a magyar és a szerb válogatott közösen készül majd.