Mérgesek voltak, és egy pillanatra elkenődtek a magyar fiatalok, miután nem sikerült a junior vb-n kellő különbséggel verni Kanadát. Vélemények.

A srácok bosszankodtak, hosszasan a szombathelyi Tófürdő medencéjéből kikászálódva szerda este. Ilyen az, amikor egy magyar csapat „csak” 13 góllal veri meg ellenfelét. Merthogy egy fránya gól még hiányzott ahhoz, hogy a mieink rápihenjenek – meccs nélkül – a negyeddöntőre.

A kezünkben volt a lehetőség, hiszen a miénk volt az utolsó lövés, de azt is mondhatnánk, hogy valakiknek a szájában volt a ziccer, csak épp a játékvezető nem fújt bele. Mármint a sípba, a nyilvánvaló büntető megítélésére. De hiba lenne csak erre fogni az esély elszalasztását, másrészt az legyen a legnagyobb tragédiánk, hogy meccset kell játszani Üzbegisztánnal. Merthogy a 13 gólos sikernek ez lett a „súlyos” következménye.

A srácok fél órával a meccs után már a közeli hotel halljában beszélgettek Horkai Györggyel, jó volt látni, hogy együtt voltak és bár bosszankodtak, nem tartották magukban, ami bennük volt, hanem megbeszélték, kibeszélték, amit ki kellett.

Horkai György így nyilatkozott a meccs után:

Mérgesnek tűnik.
Igen, az vagyok, mert olyan butaságokat csináltunk, amiket az utóbbi időben nem szoktunk. Lényegében fegyelmezetlenségeket, amiket nem szabadna. Én azt mondtam a srácoknak, játszunk, ahogy tudunk, ami belefér, ha sikerül, sikerül, ha nem, akkor nem, hiszen szinte mindegy, hogy a spanyolokkal vagy az amerikaiakkal találkozunk. Viszont a kezünkben volt a lehetőség. Most még egy meccset kell játszanunk, nem történt egyébként nagy baj.

Az lesz a büntetés a fegyelmezetlenségekért, hogy Üzbegisztánnal kell játszani.
Így is lehet mondani, de nincs ezzel a plusz meccsel semmi probléma. Azért a végén az ötméterest meg lehetett volna, vagy inkább meg kellett volna adni. Ennek ellenére a kezünkben volt a lehetőség, kapufát lőttünk, így alakult.

A srácok kicsit elkenődtek...
Persze, hogy mérgesek, ismerem őket. Ők is a buta hibák miatt mérgelődnek, nem is feltétlenül az eredmény miatt.

Az üzbégek után jöhetnek a spanyolok.
Minden csapat nehéz ellenfél ott már, tavaly éppen lemaradtak a döntőről ötméteresekkel. Meg kell verni őket, nincs mese.

Telegdy András elmondta a meccs után, hogy a pihenőnapon elmaradt volna a délelőtti edzés, és egy közös szabadabb program – például mozizás – lett volna a menü.

„Mindenki szerette volna a holnapi pihenőnapot, a tegnapi nehéz meccs után abszolút ránk fért volna, ma reggel volt egy kondi is. Azért mégiscsak 13 góllal nyertünk. Remélem, könnyen hozzuk az üzbég meccset, oda fogjuk tenni magunkat, az biztos. Ha győzünk, jöhetnek a spanyolok. Nekik erős a kapásoldaluk, rossz kézen talán szabadabban lehet őket hagyni. Egyenrangú ellenfelek vagyunk, komolyan fel kell rájuk készülni, hiszen a négy közé jutás lesz a cél”.

Csapó Miklós öt gólt lőtt a meccsen, igazi vezére volt a csapatnak, ezúttal is:

„A nagy gólarány ellenére csalódott vagyok, kitűztünk egy célt, hogy 15 góllal legalább megverjük Kanadát. Volt a meccsnek egy olyan periódusa, amikor úgy éreztem, hogy nem tett meg mindent mindenki ezért. Nem kell persze túldimenzionálni a történteket, mindkét ág járható út a céljaink eléréséhez. Nem történt tragédia, nem is feltétlenül baj, hogy játsszunk még egy meccset, játékban maradhatunk” – így Miki, aki a spanyolokról azt mondta, klasszikus latin vízilabdát játszanak, mozgékonyak, fordulnak, fizikálisan megfoghatók, és a játék többi elemében is, csak: „fel kell szívni magunkat, mint az olaszok ellen”.

György Dávid, a magyar csapat kapusa sem szeretné, ha túl sokáig szomorkodna a csapat:

„Át fogunk ezen a csalódottságon lépni, mert a fő cél így is, úgy is minimum a négy közé jutás. A szállodában megbeszéljük a történteket, aztán elfelejtjük ezt a meccset. Elég sokat hibáztunk, én is két rossz passzommal elég rendesen hozzájárultam ehhez a sikertelenséghez. Szerintem nem lesz probléma a folytatásban, nem hagy bennünk nyomot ez a mai meccs”.

Így legyen, tudjuk, hogy így is lesz.