Ő lőtte a 8–8-at jelentő gólt, majd ő lőtte be a mindent eldöntő utolsó ötméterest. Mint elmondta, nagyszerű érzés, hogy ennyire bíznak benne a társak, ugyanakkor bármennyire boldog, még nem nyert semmit a csapat, „Menni kell tovább!” Avagy Antal Dóra riói szavai következnek.

Dóra középen, 3-as sapkában - a tekintete mindent elárul

Miközben az interjúzónában Kasó Orsolya formált a szavakat éppen, kérésemre az öltözőbe menet helyett megvárt. A kivetítőt nézte, ahol éppen az ötméteresekkel megnyert csata örömképeit játszották. Mosolygott. Olyannyira belemerült a helyzetbe, hogy másodjára figyelt csak fel a jelzésre, „Dodó, befejeztük Orsival.”

„Ahogy néztem ezeket a képsorokat, déjá vu érzésem támadt” – ismerte el boldogan, utalva a 7 hónappal ezelőtti eseményekre, amikor is Belgrádban Európa-bajnoki finálé után játszódtak le hasonló pillanatok a vízben.

Meg tudnánk szokni, ebben maradtunk.

Hanem aztán Antal Dóra pillanatok alatt váltott, igyekezett hamar „visszajönni” a földre, hogy miért, a nyilatkozatából kristálytisztán kiderült: „Nagyon elfáradtam, a meccs közepén már nem volt hangom. Aztán hála istennek a végére visszajött, és most, hogy itt állok, nagyon jó visszanézni az örömteli pillanatokat. De nincs még vége, menni kell tovább, és hiszem azt, hogy ezt az amerikai csapatot egyedül mi tudjuk legyőzni. És nagyon szeretnénk már bebizonyítani, hogy meg tudjuk csinálni! Talán mondhatjuk, ez egy előrehozott elődöntő volt, az elődöntő meg az előrehozott döntő lesz, nyerni kell, és nincs mese! Nagyon erősek voltak fizikálisan, ha valaki megnézte a bemutatásnál a két csapatot, láthatta a méretbeli különbségeket. A magyar női vízilabda jelenleg nem arról szól, hogy fizikailag csillogatná az erejét. A rafkósággal, a csapategységgel, bátorsággal, okossággal tudunk akárkit megverni. Ha ezeket az erényeinket lebegtetjük majd az abszolút statikus vízilabdát játszó amerikai csapat ellen, akkor nyerünk. Mert azt nagyon jól játssza, amit megtanult, viszont ha mi jók vagyunk, a játékunkat, ami a vérünkben van, nem feltétlen képes lekövetni. Ez lesz a legfontosabb, hogy ezt kihasználjuk, és átgázoljunk rajtuk, történjék bármi! Nem nyertünk még semmit, szuper, hogy négyben vagyunk, menni kell tovább!”

Részlet a tudósításból: … és akkor Antal Dóra, ez a bájos teremtés pillanatok alatt főszereplővé vált. Támadásban rossz megoldást választott, de nem szegte kedvét, hátul sallangmentes szereléssel szerezte vissza a labdát. S ha már visszaszerezte, a mezőnykiállítást kihasználva elöl újfent vállalkozott. Már lejárt a fór, ment tovább a labda, lőtt, és beakadt. Beakadt, mert be kellett akadnia. A tehetség mellett a bátorság, a hit, a mentális erő gólja volt ez. Így 2.59-cel a vége előtt visszahoztuk egálra a meccset… Czigány Dóra belőtte (naná!), majd a medencében lévő négy mezőnyjátékosunk Antal Dórit kezdte spannolni. Meg a kispad. Szinte senki sem törődött Goferssel, aki 4–3-ra alakíthatta a büntetőpárbajt, mert a szélsőnkben bíztuk. „Csak” azt kellett tennie, amit néhány hete a bajnoki döntőben már megtett. Akkor Kasó Orsolya vele szemben állt, most mögötte harminc méterre a saját kapunknál. Orsi imádkozott. És szinte mindenki. Dóri persze, hogy nem kegyelmezett. Belőtte, ahogy kell, ahogy illik, ahogy megálmodta a tudósító is.”

Avagy felettébb mozgalmas, élménydús meccsen van túl, amelyben főszerepet vállalt magára. Hogy ő lőtte az utolsó ötméterest, voltaképpen papírforma, hiszen bevallotta, szereti az ilyen helyzeteket, nem hozza zavarba. Sőt!

„Nagyon jó, hogy ennyire bíznak bennem a csapattársak, nem csak az a négy ember, aki a vízben volt az ötösöknél, hanem a teljes kispad. Ahogy kinéztem a kispadra, megint déja vu érzésem volt, a bajnoki döntő is eszembe jutott, pont kinéztem Bercire, és megint mondtam, hogy nyugi. Nagyon jó érzés, nagyon jó, hogy tudtam ezzel élni, nagyon szeretem az ilyen helyzeteket. Ezért dolgozunk, ezért edzünk, ezért úszok nap, mint nap tízszer kétszázat, nyolcvanszor háromezret, nem tudom, hogy ezeket belőjük, és a végén mi örüljünk! Boldog vagyok, de még nem elégedett!”

Emlékeztető
XXXI. Nyári Olimpiai játékok, Rio de Janeiro
Nők, negyeddöntő

AUSZTRÁLIA–MAGYARORSZÁG 8–8 (3–1, 2–2, 2–3, 1–2) – ötméteresekkel 3–5
Olimpiai Uszoda, vezette: Buch (spanyol), Putnikovics (szerb)

AUSZTRÁLIA: Yanitsas – Beadsworth, Gofers, Knox 1, Webster 2, McGhie 2, Arancin. Csere: Lincoln-Smith, Southern 3, Bishop, Zagame. Szövetségi kapitány: Greg McFadden

MAGYARORSZÁG: Gangl – Antal D. 1, Kisteleki H., Szűcs G., Keszthelyi 2, Bujka 2, Illés. Csere: Czigány 1, Takács O. 1, Garda, Tóth I. 1, Csabai, Kasó (kapus). Szövetségi kapitány: Bíró Attila

Gól – emberelőnyből: 2/4, ill. 3/9
Gól – ötméteresből: –, ill. 1/1

További negyeddöntő
Brazília–Egyesült Államok 3–13 (0–5, 0–3, 0–5, 3–0)
Oroszország–Spanyolország 12–10 (2–3, 3–2, 5–3, 2–2)
Olaszország–Kína 12–7 (1–1, 3–1, 4–2, 4–3)

TOVÁBBI MENETREND (magyar idő szerint)

ELŐDÖNTŐ
augusztus 17. (szerda)
17.20: Oroszország–Olaszország
21.30: MAGYARORSZÁG–Egyesült Államok

AZ 5–8. HELYÉRT
16.00: Ausztrália–Brazília
20.10: Spanyolország–Kína

További eredmények, a teljes program: itt

Amler Zoltán (Rio de Janeiro)