Női válogatottunk kinti idő szerint kedden reggel 9 órától (otthon 14 óra) Kína ellen kezdi meg szereplését a riói olimpián. A szövetségi kapitány, Bíró Attila maximálisan elégedett a felkészüléssel, mint említette, sikerült megcsinálni azt, amit elterveztek, kezdődhet, aminek kezdődnie kell. A cél? Sohasem titkolta: a győzelem.

Minden a tervek szerint?

Igen. Amit elterveztük a felkészülés előtt, azt sikerült megcsinálni. Minden mérés azt mutatja, kiemelkedő edzettségi állapotban vannak a lányok.

Néhány kérdőjel miatt későn jelölted ki az utazó csapatot, ám azt vártad, ezt követően ugrásszerűen javul a teljesítmény. Így történt?

Úgy érzékeltem, hogy igen. Néhány vereség után fontos volt, hogy tartsuk a tüzet a lányokban, többször is szóba került, nekünk nem a felkészülési tornákon kell nyernünk, hanem az olimpián.

Decemberben sem volt más a helyzet.

Valóban, csak akkor sokkal nagyobb rohanás volt. Most mindenre több idő jutott, hosszú felkészülésen vagyunk túl. Ez nyilván hasznos, ám veszélyeket is rejt, ügyesen kell kitalálni a programot. Remélem, mondhatjuk, hogy sikerült.

Az említett okok miatt nyilván ugyanúgy nem lehet mindent csinálni, mint az emlékezetes Európa-bajnokság előtt, ám kerested azért a párhuzamokat?

Azért nem, mert képtelenség összehasonlítani ezt a felkészülést a decembereivel.

Ez keményebb volt?

Nagyságrendekkel keményebb, alaposabb. Sok mindenre volt idő, még az úgynevezett ausztriai csapatépítő edzőtáborra is, belefért egy kéthetes amerikai túra is. Ezen nem az eredmények voltak a fontosak, sokkal inkább a fizikális felkészülés, hogy testközelből tapasztaljuk, miként kell felvenni a versenyt a világbajnokkal. A legfontosabb, hogy elértük azt az állapotot, ami kell. A finomhangolás maradt Brazíliára, ami már sokkal élvezetesebb volt a játékosoknak, mint a korábbiak.

Érzésekről mit tudnál mondani?

Érzésekről? Talán azt, hogy nem izgulunk. A lányokban és bennem is megvan az a tudat, hogy jól megcsináltuk, amit kellett, többet nem lehetett ebből kihozni. Elégedettséget érzek, elvégeztük a munka dandárját, köszönöm a csapatnak a melót, ám tudjuk mindannyian, most kell bizonyítani, most lehet úgymond learatni babérokat.

A kinevezésedkor sablon vagy sem, a megtiszteltetés szót többször is említetted. Tudatosult már benned, hogy olimpián állhatsz a kispad mellett?

Persze, nyilván csodálatos érzés, ám igyekszem ezt azonnal elhessegetni, mert nem szabad, hogy a kapitány teszem azt görcsöljön, vagy éppen a meghatottságtól bizonyos szituációkat elnézve vezesse a csapatot. Momentán az előttünk álló feladatra koncentálok, és ezt sulykolom a lányokba is, hogy nem kell izgulni, ez is egy olyan verseny, mint a korábbiak, amelyken részt vettek.

Szándékos elfojtás?

Nem tudom. Lehet, van benne az is. Persze aki ismer, tudja, alapból sem vagyok ilyen túlspilázó fajta, de ahogy érzékelem, a csapat sem. A felfogásom szerint tőlem is ennek kell jönnie feléjük, de valószínűleg az is sokat számít, hogy tízen is játszottak már olimpián. Érett ez a csapat.

Érett arra, hogy…?

Dobogón álljon. A cél pedig nem lehet más, mint a győzelem, ebből sohasem csináltunk titkot.

A lebonyolítás sajátossága, hogy a csoportmérkőzések után is bármelyik csapat révbe érhet. Mondhatjuk, hogy a második hétre lesz kihegyezve a társaság, vagy már most is roppant fontos mérkőzésekre készültök?

Nem lehet a formát egy meccsre, a negyeddöntőre kihegyezni, főleg nem női csapatnál. Már a csoportmérkőzéseken szeretném azt látni, hogy maximális fordulatszámon játszunk, rögtön Kína ellen így kell ennek lennie. Tudjuk, hogy az utolsó három meccset kell megnyerni, azzal lehet olimpiát nyerni, ám azt gondolom, ehhez már a csoportban is muszáj erőt demonstrálni, akár nem tökéletes játékkal, de pontokat szerezni.

Női mezőnyben Amerika és a többiek, szokás mondani – mit szólsz ehhez?

Hogy jogos. Viszont ez egyáltalán nem garantálja azt, hogy megnyeri az olimpiát. Bármennyire dominánsak voltak ebben az olimpiai ciklusban, pont mint a férfimezőnyben a szerbek, ők is elkaphatóak. Védekezésben, támadásban, csapatszinten, egyénileg is kiemelkednek, férfias vízilabdát játszanak, ám biztosra nem mehetnek. Már csak azért sem, mert egy meccsen meglátásom szerint négy csapat is elkaphatja őket.

Köztük a magyar, gondolom.

Pontosan.

Az Európa-bajnoki diadal miképpen köszön vissza a mezőnyben? Még mindig érezhető a nagyobb respekt a közeg bármely szegmensében?

Abszolút. Az amerikai edzőtáborba sem véletlenül hívtak bennünket. Mindazonáltal az már a múlt, abba azért nem kapaszkodhatunk, már csak azért sem, mert azóta is sokat változott a játék képe, mást nem mondjak, másként is fújnak a játékvezetők.

A BENU-kupán feltűnően sok volt a kiállítás nálunk? Az amerikai edzőtábor hatására, az agresszivitásra vezessük ezt vissza?

Egyrészt igen, másrészt a kiszámíthatatlanságra. Majd meglátjuk, itt kint mi lesz a trend, lehet, többet kell zónáznunk, kiderült. Mindenre fel vagyunk készülve, nagyon bízom abban, meglepetés nem érhet bennünket.

A női válogatott riói kerete:

Kapusok: Gangl Edina, Kasó Orsolya

Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Bujka Barbara, Czigány Dóra, Csabai Dóra, Garda Krisztina, Illés Anna, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Takács Orsolya, Tóth Ildikó

Csoportmérkőzések:

Augusztus 9., kedd:

Magyarország–Kína – 9.00 (magyar idő szerint: 14.00)

Augusztus 11., csütörtök:

Spanyolország–Magyarország – 13. 00 (magyar idő szerint: 18.00)

Augusztus 13., szombat:

Magyarország–Egyesült Államok – 13.00 (magyar idő szerint: 18.00)

A női torna döntőjét augusztus 19-én, 15.30-tól, magyar idő szerint 20.30-tól rendezik.


Amler Zoltán (Rio de Janeiro)