Női válogatottunk 5-öse eddig 205 alkalommal húzta magára a nemzeti sapkát, Rióban határozott célja a győzelem. Őszintén vall szerepéről, illetve arról, nem kicsik önmagával szemben az elvárások. Mi titkos favoritnak is elneveznénk…

Fotó: Dobos Sándor

Kitől várhatjuk a legtöbbet a női csapatból Rióban?

A kérdés, amelyet előszeretettel tesznek fel a sportágban talán kevésbé jártas kollégák – ilyenkor elsőre azt szoktam válaszolni, csapatjáték, tehát ámblokk a csapattól. Hiszen Bíró Attila nem véletlenül jelölte ki ezt a 13 hölgyet, arról nem beszélve, hogy Belgrádban is maximális összetartással jutottak együtt a csúcsra. (Most „csak” edzenek, edzenek és edzenek a helyszínen, miként a szövetségi kapitány említette, jó hír, hogy semmi hír róluk, avagy minden a legnagyobb rendben náluk.)

Mindazonáltal természetesen tisztában vagyok a kérdés afféle létjogosultságával, hogy minden csapatban vannak húzóemberek, kiegyezünk a „szokásos” formulában, avagy a Gangl Edina, Keszthelyi Rita, Bujka Barbara alkotta tengely meghatározó szerepében. Noha például egyáltalán nem zárnám ki például, hogy a kapuban Kasó Orsolya, centerben Tóth Ildikó, vagy mezőnyben mondjuk Illés Anna alkotna zseniálisat, de említhetném persze a többieket is.

Hanem akkor a szubjektivitás erejét kihasználva rendre bátorkodok ilyenkor egy megállapítással élni: szerintem ez Szücs Gabriella emlékezetes olimpiája lehet.

Nem több mint megérzés ez, ellenben van, mi táplálja.

Például nevezett játékos alázattal párosuló személyisége. A tehetsége mellett. Ne feledjük, Londonban remekül játszott, a 4. helyen végző csapatunk meghatározó tagjaként a legeredményesebb is volt, avagy tudvalévő, sok van benne.

Több annál, amit az elmúlt időben láttunk tőle. És ezen nem sértődik meg, sőt: „Én is így érzem – vallja be őszintén. – Azon vagyok, azon dolgozom, hogy ez most, a legjobb pillanatban jöjjön ki. Magammal szemben is komolyak az elvárások, fontos, hogy játékommal segíteni tudjam a csapatot.”

Ha már itt tartunk, meg kell jegyezni, a szerepe is sokat változott az elmúlt időszakban, badarság tőle csak gólokat, gólokat, még gólokat várni, még akkor is, ha kijelenthető, főként támadásban van még benne a fentebb citált plusz.

„Valóban, a játékom egyik sarkalatos pontja a támadás – reflektál szemrebbenés nélkül. – Főként ezen a területen várok magamtól az olimpián javulást az eddigiekhez képest, még akkor is, ha már más a csapatban elfoglalt pozícióm, mint mondjuk Londonban volt. Ettől függetlenül határozottabban kell támadásban is játszanom.”

Az angolul és spanyolul beszélő, Székesfehérváron születő hölgy sok mindent megélt már a vízilabdában, a legfontosabbat azonban még nem, elvégre a hivatalos magyar csapatkönyvben a riói célra habozás nélkül írta be: „olimpiai aranyérem.” Nyilvánvalóan ez jelentené pályafutása csúcsát, de vajon személy szerint szakmailag most van-e a csúcson?

„Jó kérdés… Nem feltétlen mondanám, hogy most vagyok a legjobb, ám a tapasztalattal talán sok mindent lehet ellensúlyozni. A szerepem, mint említettük, sokat változott, ez is közrejátszhat abban, hogy kevésbé vagyok szem előtt” – említi, majd szóba került ez a ciklus, amely klubszinten már-már hibátlannak tekinthető esetében, elvégre spanyol és magyar bajnoki címeket, kupákat szerzett, a Sabadellel BL-t nyert, de az UVSE színeiben is finálét játszott a legrangosabb sorozatban: „Még jobban festene a kép, ha az UVSE megnyerte volna az idei Euroliga-finálét, de az ember ne legyen telhetetlen ugye, nem lehet mindent egyszerre, majd jövőre. Általánosságban azt mondanám, vegyes négy év volt, a válogatottal voltunk fent, voltunk lent, összességében azonban inkább pozitívnak mondanám. A koronát Rióban tehetjük fel. A felkészülésünk hosszú volt, de így kellett lennie ahhoz, hogy teljesüljenek a vágyaink. A jó dolgokból építkezünk.”

Tekintettel arra, hogy két éve nagy fába vágta a fejszéjét, és beiratkozott az Állatorvostudományi Egyetem nappali szakára (amúgy a Dunaújvárosi Egyetemen kommunikációs szakdiplomát már szerzett), felettébb tartalmas az élete, s nem kis szervezést igényel a mindennapokban. Vajon a suli mit adott számára a sportot illetően?

„Az elején voltak zökkenők, a sport hátrányára ment a tanulás. Aztán itt is, ott is voltak visszaesések, meg kellett találnom a megfelelő egyensúlyt. Idő kellett, míg sikerült. Abban a tekintetben mindenképpen plusz adott az iskola, hogy kiszakított az állandó vízilabdás közegből, új dolgokat tapasztaltam, új élmények értek. Mindezt a medencében is szeretném kamatoztatni” – fogalmazott, ami szintén jelzi, roppant kiegyensúlyozottnak látszik. No, ezért is nevezném titkos favoritnak…

A női válogatott riói kerete:

Kapusok: Gangl Edina, Kasó Orsolya

Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Bujka Barbara, Czigány Dóra, Csabai Dóra, Garda Krisztina, Illés Anna, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Takács Orsolya, Tóth Ildikó


Amler Zoltán (Rio de Janeiro)