Varga Dániel amondó, a keret összes játékosán ugyanakkor a teher, mert „…mindenkinek ugyanakkora szubjektív felelőssége van, legfeljebb nem ugyanannyi a feladata.” A felkészülés során az olimpiára hangoltak, de már természetesen kizárólag Szerbia van műsoron. A labdák pedig maradjanak ugyanilyen jók…

Fotó: Szalmás Péter/MOB

Hogy vele mindig jó beszélgetni, tudjuk.

Hogy vele üdvözítő volna leülni egyszer abszolút vízilabdamentes körben csak úgy, az élet nagy dolgairól diskurálni, nem kérdés.

Hogy vele mindig jól jár az olvasó/hallgató/néző, maga az egyszeregy.

Varga Dániel egyéniség a vízben, egyéniség a parton.

Így nyilvánvalónak tetszett, hogy a magyar válogatott első versenyuszodájában tartott edzését követően az amúgy sablonnak minősíthető, első benyomásokat firtató kérdésekre sem sablonválaszt ad.

Természetesen nem kellett csalatkoznunk: „Tudok egy kiváló sablonválaszt is adni: nagyon jó a víz, nagyon jó a medence – mosolygott először. Majd folytatta: – Az furcsa elsőre, hogy nyitottban vagyunk, hiszen az olimpián többnyire fedettben szoktunk játszani. Jó a labda, ami újdonság, hiszen nagyon kevés világversenyen voltam, amikor jó volt. Remélem, a meccseken is ilyen lesz, mert ez még csak az edzés, és van egy kopasz öregúr, egy olasz, akinek van egy láthatatlan pumpája, amivel éjszaka felfújja a labdákat a meccs napjára. Azaz nyugtával dicsérd a napot…”

Az olimpiai- és világbajnok a medencében láthatóan afféle feltérképezést tartott, így az uszoda belakásának fontosságával kapcsolatban sem érdektelen a meglátása: „Szerintem játékosa válogatja, nekem speciel fontos. Egyszer 2004 őszén láttam, amint egy Vasas–Jug mérkőzést megelőző esti edzés előtt Krzic, a horvát csapat kiválósága körbejárta, körbesétálta a Komjádit, szuggerálta a vizet, a fényeket, a lelátót, magába fogadta azokat az energiákat, rezgéseket, amelyeket az uszoda adott. Másnap jól is játszott, úgy gondoltam, ez nem hülyeség” – mondta, majd kérdésre hozzátette, neki azért fontos, mert szereti a részleteket.

Ha már a részletek: az olimpiai felkészülés különböző állomásaink rendre csak a média felvetéseire válaszolva került elő az első riói ellenfél, Szerbia – vajon tudatosan? „Egész nyáron az olimpiára készültünk, csak magunkkal foglalkoztunk. Másfél nappal az első meccs előtt, ami egy magyar-szerb persze már elkezdtünk konkrétan az ellenféllel foglalkozni, az ellenük szükséges taktikai elemeket felidézni, gyakorolgatni, már a magyar-szerbről szól az olimpia. Egészen addig, amíg le nem fújják, mert onnan szép sorban jön a többi mérkőzés.”

Hogy mit vár a csapattól, talán nyilvánvaló, de vajon mit vár saját magától? „A korábbiakhoz képest gólerősebb játékot, alapvetően ez lenne a különbség. Illetve azokat az erényeket, amelyekben a legjobb vagyok, a csapatot a legjobban tudom segíteni, azokkal előrukkolni, azokat megmutatni.”

A mögöttünk hagyott olimpiász (két olimpia közötti távlat) felettébb tartalmasan telt számára, gyermeke született, aki már két esztendős – adódik a kérdés: mennyit változtatott rajra, egyúttal mit gondol a felelősségvállalásról a sportban?

„Tény, sok minden történt az elmúlt négy évben, ennek az egyik nagyon markáns tényezője, hogy apuka lettem – formálta szavait. – De többek között házasember lettem, hazajöttem Rijekából, sőt most még hazább jöttem Szolnokról Budapestre, költöztünk, világbajnok lettem, sok minden történt. Értek csalódások is, de főleg jó dolgokra emlékszem, természetes, hogy megváltoztam, arról nem beszélve, a játékom is más lett, mint korábban. A felelősséggel kapcsolatban úgy gondolom, hogy mindenkinek ugyanakkora szubjektív felelőssége van, legfeljebb nem ugyanannyi a feladata. Aki kevesebbet játszik az olimpián, lehet, két negyedet kap, de azt a két negyedet azért kapja, hogy adott esetben megnyerje a meccset. Ez semmivel sem kisebb felelősség, mint az, aki három negyedeket játszik meccsenként. Hiszen ha nem csinálja jól, ezen két negyed alapján ítéltetik meg a teljesítménye, és nem tud segíteni a csapatnak. De remélhetőleg mindenki jól csinálja, akkor nem lehet baj.”

Hozta a formáját, nem igaz?

Valami azt súgja, a vízben sem lesz másként…

A férfiválogatott riói kerete:

Kapusok: Decker Attila, Nagy Viktor

Mezőnyjátékosok: Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Manhercz Krisztián, Szivós Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő. A csapattal edz még Tóth Márton.

Amler Zoltán (Rio de Janeiro)