A Nagy Viktor, Decker Ádám páros összhangja a vízben is kamatozni szokott. A világbajnokok külön-külön elmondták, nincs bennük drukk, sokkal inkább elszántság, mert „Minden meccset meg akarunk nyerni!”

Fotó: Szalmás Péter/MOB

Még az olimpiai falu nyílt, nemzetközi zónájában is együtt láttuk őket sétálni.

Nemhiába.

Jó barátok.

Klasszikusan jó barátok: segítik egymást, drukkolnak egymásnak, elviselik egymást.

Néha azt is kell, ugye.

Szembeötlő itt Rióban mindkettőjük nyugalma. Persze, szinte minden játékosról elmondható ez.

„Minden rendben. Amióta elutazunk, viszonylag gyorsan elment az idő. Jó edzések voltak Bauruban, itt Rióban még csak improvizálni tudtunk, a brazilok elleni gyakorlást már nyilván hasznosabb” – fogalmazott Nagy Viktor.

S hogy van-e benne drukk?

„Lesz! – mosolyogta el magát. – Eddig magunkkal foglalkoztunk, hogy a mi játékunkat, amit eddigi gyakoroltunk, a lehető legjobban menjen. Specifikusan csak mostantól hangolunk a szombati mérkőzésre. Lesz videózás, igyekszünk a lehető legjobban felkészülni.”

Sokakat érdekel, leghátulról, a világbajnok kapus szemszögéből miként látja, hol tart most a csapat – ám bármekkora a rutin, Viktor érthetően nem ment bele a „számháborúba”: „Nem tudom, százalékosan hol tartunk, úgy gondolom, tisztességgel, becsülettel felkészültünk, jó állapotban vagyunk. Ám hogy hól tartunk, a szombati mérkőzés adja majd meg az igazi választ. Hogy sorsdöntő-e? Maradjunk annyiban, minden mecset meg akarunk nyerni!”

Korrekt.

Hasonló véleményen van – naná! – az említett szobatárs, Decker Ádám is. Vele azzal illik kezdeni a riói beszélgetést, vajon ilyennek képzelt-e az olimpiai légkört, mégiscsak első ízben vesz részt a játékokon: „Igen, nagyjából ilyenek. Sőt még jobb is, mint vártam. Remekül vagyok!”

Védőnkre jó ránézni, kicsattan az erőtől, olyan határozottsággal beszél, hogy szinte üvölt róla, hogy szétszedi majd az ellen centereit: „Köszönöm, valóban jól érzem magam a bőrömben, majdnem minden edzésen – leszámítva persze az utazásokat követő téringeket – sikerült jól teljesíteni, ami alapján remélem, mondhatom, jó formában vagyok. Várom, nagyon várom az első megméretést!”

Ő sem izgul – miért is tenné, ugye…

„Sokkal inkább kíváncsiság és meccsvágy van bennem – mondja. – Várom, hogy megtudjam, miként fogunk teljesíteni, milyen lesz a csapat, mennyit tudtunk előrelépni az elmúlt hetekben. Olyan nagyon várom ezekre a kérdésekre a választ, hogy a péntek lassan, nagyon lassan telik majd el, ebben biztos vagyok…”

Ádám, aki elmondása szerint nagyon, de nagyon akar bizonyítani, amondó, az első mérkőzést követen áll be teljesen a ritmus, onnantól mérhető majd igazán mindent – de vajon mire számít a nyitányon?

„Minden mérkőzés fontos, főleg egy olimpián ugye, mindenesetre ez a klasszikus talán még inkább azzá válik. A lebonyolítás szempontjából – bár lehet, megköveznek, amit mondok – nincs nagy jelentősége, ugyanakkor számunkra rendkívül fontos, hogy elhiggyük, képesek vagyunk legyőzni Szerbiát. Ráadásul fontos volna, hogy lássák az itteni vezetők, delegációk, az ellenfelek, hogy a magyar válogatott tényleg megérkezett Rióba.”

A férfiválogatott riói kerete:

Kapusok: Decker Attila, Nagy Viktor

Mezőnyjátékosok: Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Manhercz Krisztián, Szivós Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő. A csapattal edz még Tóth Márton.


Amler Zoltán (Rio de Janeiro)