Benedek Tibor nagy munkát fektettet abba, hogy kialakuljon, sőt aztán megfiatalodjon a magyar válogatott a riói olimpiára. Hogy a csapattól mit vár, többször elmondta már (érmet), s hogy mit vár magától? „Azt a határozottságot, és eltökéltséget, ami jellemző volt rám ebben az utolsó évben.”

Jelentem, itt Rióban, a Maria Lenk Aquatics Centre nevű uszodában – amelybe sikerült belógni, no, de erről majd egy másik, színes anyagban…. – voltaképpen már minden kész, akár holnap elkezdődhetne az olimpia nyitómeccse, a Magyarország–Szerbia találkozó. A szóra bírt önkéntesek nem tették le voksukat egyik csapat mellett sem, annyit azonban hozzátettek, nagyon várják, hogy a mieink megérkezzenek.

ABDA Bauru Projeto Futuro Facebook-oldal

Nos, erre csütörtökig még várniuk kell ugye, hiszen Benedek Tibor együttese – a női válogatottal együtt – Bauruban végzi a finomhangolást. A jelzések szerint minden rendben van - leszámítva, hogy a Sao Paulo-i reptérre 9-15-re várt busz nagy bonyodalmak után 11-re érkezett meg, így csak 15 órára futott be a társaság Bauruba... -, a Tóth Mártonnal együtt 14 fős keret egymás ellen kétkapuzik, gyakorolja a gyakorolni valót. A szövetségi kapitánnyal még ezelőtt sikerült beszélni.

Az utolsó margitszigeti edzésen a játékosoknak volt egy gyengének találtatott próbálkozása a záró úszóadag elengedésére. Mindezt kajánul nevetve, ami jól tükrözi, kiváló a hangulat.

Próbálkozás mindig van, de ebben nem vagyok olyan nagyon engedékeny. A munkát ugyanis el kell végezni. Hogy nem csak én gondolkodom így, bizonyítja a valóban jó hangulat. Fontos, hogy ez nem mehet a munka rovására, de tudják ezt a játékosok.

Azért nyitottam ezzel, mert 1996 után vezeti olyan kapitány olimpiára a válogatottat, aki játszott olimpián, ráadásul ott háromszor is nyert. Adódik a kérdés: játékos fejjel is gondolkodsz?

Abszolút nem gondolkodom már játékos fejjel. Ugyanakkor együtt élek velük, látom, hogy esetleg mi a gondjuk, bajuk, ha kell, teszek is ellene, de ezt nem játékos fejjel való gondolkodásnak mondanám, sokkal inkább a munka részének.

Az elmúlt olimpiai ciklusban voltunk fent, voltunk lent – bár ez esetben talán egyetlen meglehetősen ellentmondásos meccsről beszélünk csupán –, összeállt minden a végére, ahogy eltervezted?

Valóban nagy utat jártunk be, és én a 2015-ös évet nem szűkíteném le egyetlen meccsre, az ugyanis összességében egy rosszul sikerült nyár volt.

Az olaszok elleni vb-negyeddöntő simán lehetett volna fordítva is.

De nem lett, és ennek sok minden miatt így kellett történnie. Elfogadom, hogy része volt ennek az időszaknak, sőt azt mondom, örülök, hogy a része volt!

Mert erősítette csapatot?

Abszolút. És nem csak a csapatot, hanem engem is, hiszen nagyon sok mindent tanultam belőle. Nagyon rám fért. Ennek is hála olyan három évről beszélünk, ami összességében bármelyik előző négyéves időszakkal felveszi a versenyt. Világbajnokságot nyertünk, Európa-bajnoki ezüstérmet és bronzérmet szereztünk, Világligában, Világkupán lettünk másodikak, abszolút elégedett lehetek. Viszont most jön az a világverseny, amely eldönti, mit építettünk fel, hova jutottunk. Pontosan tudja mindenki közülünk, hogy ennek a ciklusnak tulajdonképpen ez a mindene. Akármennyire is fontosak a köztes állomások, és ezek külön kezelve minden esetben egy-egy irtó nagy feladatot jelentenek, a végén mégis mindent azt dönt el, hogy mi történik a ciklus végén, magán az olimpián. Ebben éltünk játékosként is, ebben élek most edzőként is. Kinevezésem pillanatában tudtam, az a legfontosabb dolgom, hogy erre az olimpiára legyen minden úgy, ahogy elterveztem, ahogy felépítettem. Azt gondolom, semmilyen olyan dolog nincs a fejemben, amit nem tettem volna meg azért, hogy a maximumot hozzam ki a magyar válogatottból.

Lelkiismeretnek kell elsősorban tisztának lenni, szokták ugye mondani.

Igen, lehet ezt mondani, mégis az a szép ebben az egészben, hogy a végén mégiscsak eredmény kell. Az eredmény számít, ez igazolja a munkát.

Ennyire kegyetlen az élsport, mindent az eredményt határoz meg?

Mindent. És így is van jól. Az eredmény számít. Többször elmondtam, hogy én csak azzal vagyok elégedett, ha érmet szerzünk, semmi mással. Adott a feladat, a cél, ezért harcolunk Rióban.

Hat olimpiai újonccal vesszük fel a csatát, hét új játékos található a csapatban Londonhoz képest, avagy generációváltásról is beszélhetünk. Ez nehezítette a munkádat?

Azért nem mennék bele ebben mélye, mert bonyolult, sok összetevős történetről beszélünk. Elég, ha azt vesszük, hogy rögtön világbajnokok lettünk, ezáltal egy bizonyos képet kapott ez a csapat rögtön, amelyen a győztes csapaton ne változtass elv miatt nehéz volt hamar változtatni. Mégis ez a három év arról szól, hogy csapatok folyamatosan változtak. Barcelona után, a győzelem ellenére elmondtam az értékelésemben, hogy fennáll a veszélye, hogy ugyanolyan idős lesz a válogatott Rióban, mint Londonban volt, a végére aztán valóban megfiatalodott. Ezt elég nagy munkával, de sikerült is végigvinnem.

Teljesen tudatosan?

Igen.

Mit vársz magadtól?

Mit várok magamtól?

Csapattal kapcsolatban valóban számtalan helyen elmondtad, de megfogalmazódik-e ilyenkor magaddal szemben bármiféle elvárás?

Magamtól ezt a határozottságot, és eltökéltséget, ami jellemző volt rám ebben az utolsó évben. Bevallom, ez nekem nagyon tetszik, jól érzem magam így, és ezt értelemszerűen akkor szeretném továbbvinni az olimpián. A meccsek alatt, meccsek között. Ha így lesz, akkor nem tudom elképzelni, hogy ne legyünk sikeresek.


A férfiválogatott riói kerete:

Kapusok: Decker Attila, Nagy Viktor

Mezőnyjátékosok: Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Manhercz Krisztián, Szivós Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő. A csapattal edz még Tóth Márton, aki edzőpartnerként utazott Brazíliába.

Amler Zoltán (Rio de Janeiro)