2016. július 29. 17:23

Pénteken délelőtt-délben az olimpia előtti utolsó hazai edzését tartotta női- és férfiválogatottunk. A hangultra nem lehet panasz, és a szakemberek szerint a formára sem. Benedek Tibor együttese búcsúzóul kitömte az U20-as válogatott kapuját.

Búcsú a Margitszigettől.

Mindkét olimpiára készülő válogatottunk pénteken délelőtt edzett Rió előtt utoljára a külföldi riválisok által is csak a sportág katedrálisának elkeresztelt helyen, a két kapitány a délután kiadta játékosainak – no, igen, szombat reggel indulás, a legnépesebb ötkarikás küldöttségnek pólósaink is tagjai, a chartergép márpedig holnap délben indul Brazíliába.

A napot Bíró Attila csapat kezdte korábban, túlzott igénybevételnek azért már nem volt kitéve a társaság, noha általános vélekedésként felírhattuk az alábbi mondatot: „Fáradt vagyok.” Megijedni nem kell, a szakvezetők szerint is ez normális, a csúcsforma, a frissesség időzítése értelemszerűen a játékokra, annak is második hetére van kalibrálva. Az edzésről kivételesen korábban távozott a szövetségi kapitány, aki volt csapattársa, barátja, Varga Gusztáv temetésére ment (erről keretes írásunkban), de ott volt a vízben két segítője, Tóth László és Áts Bertalan, akik a két részre osztott csapattal egyik, illetve másik oldalon tréningeztek.

A lányok kiadós kondiedzéssel búcsúztak végül a Szigettől, Ágó Renáta erőnléti szakember hajtotta még őket meg, aztán sietett mindenki a dolgára, többnyire pakolni, búcsúzkodni a szeretteiktől.

Férfijátékosaink a konditeremben nyitottak, aztán a Széchy-medencéhez igyekeztek (ez persze csak leírva ilyen gyors, hiszem a hírhedt, sokat látott tornateremben a súlyok emelése más dimenzió…), ahol újfent játszottak egy edzőmeccset a krétai ifitorna miatt néhány legjobbját nélkülöző, ugyanakkor a Tóth Márton, Bedő krisztián kettőssel megerősített U20-as válogatottal. Pénteken délután 20–4 (rossz nyelvek szerint 21 volt, de nem írták be a „jegyzőkönyvbe”…), ezúttal 23–4 lett az eredmény, avagy egyrészt az egyre élesebb felnőttek odatették magukat rendesen, másrészt manapság a vízilabda ott tart, hogy ennyire dominál a fizikális különbség. A meccs komolyságát jelzi, hogy Katona Norbert videoelemző is rögzítette, hogy vissza tudják nézni!

A parti után a csapat tett egy „gyenge” kísérletet arra, hogy Benedek Tibor elengedje a levezető, amúgy nem kis úszóadagot – jót nevetett mindenki, majd természetesen kezdődhetett a tempózás.... Ja, mosolyogva a kapitány is beugrott a vízbe, teljesítette játékosaival a végső adagot, nem kis lelkesítő plusz erőt adva ezzel.

Jó a hangulat, na.

Ezt az emlékeztető védőoltásokkal érkező csapatorvos, dr. Gábor Antal szúrásai sem rontották, avagy bátran állíthatjuk, az olimpiára mindkét válogatottunk kiegyensúlyozottan, jó kedvvel utazhat. Ott még Bauruban lesz egy kis idő a finomhangolásra, aztán kezdődhet, aminek kezdődni kell.

A Szigetről mi mással búcsúzhatott volna minden pólóbarát, minthogy: Hajrá, magyarok!


A női válogatott riói kerete:

Kapusok: Gangl Edina, Kasó Orsolya

Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Bujka Barbara, Czigány Dóra, Csabai Dóra, Garda Krisztina, Illés Anna, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Takács Orsolya, Tóth Ildikó

A férfiválogatott riói kerete:

Kapusok: Decker Attila, Nagy Viktor

Mezőnyjátékosok: Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Manhercz Krisztián, Szivós Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő
 
+++”Ő volt a nagybetűs csapatkapitány!”

Mint beszámoltunk róla, a Ferencváros és az Újpest egykori bajnokcsapatának játékosa, kapitánya, Varga Gusztáv 59 éves korában hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. A pénteki temetése előtt Bíró Attila, női válogatottunk szövetségi kapitánya emlékezett volt csapattársára, jó barátjára: „Tudom, hogy a személyisége megosztó is lehetett, nem volt könnyű ember, én speciel meg nem értett zseninek mondanám, ugyanakkor azt senki sem vitathatja el, hogy nagy űrt hagyott maga mögött. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején aktív résztvevője volt annak a margitszigeti életnek, amelyet elmondani nem igen lehet, azt át kellett élni. Az öttusázókkal és a vívókkal mi vízilabdázók a sport, a futás mellett fantasztikus hangulatban töltöttük együtt napjainkat, olyan ketrecfoci zajlott, hogy arról a mai napig ódákat zengenek. Nem véletlenül. Guszti szövegei, dumái a mai napig visszaköszönnek az uszodában. Pályafutásomban ő volt a nagybetűs csapatkapitány! Az Újpest után átigazolva a Fradiba is bebizonyította semmihez sem hasonlítható összekovácsoló erejét. Nyolcadik helyezett csapatba érkezett, jöttünk mi Loványival és Tojással még fiatalok, szó sem volt sztárigazolásokról, mégis azonnal bajnoki címet nyertünk. Nem kisebbítve természetesen Szívós Pista érdemeit, de azokban a sikerekben Varga Guszti szerepe elévülhetetlen. Sohasem titkolta, hogy Sárosi Lászlótól tanult szinte mindent a csapatkapitányi szerepről, tőle meg azt gondolom, Vincze Balázs leshetett el sokat, aki aztán Újpestben bizonyította be mindezt. Soha sem ment ki külföldre, neki fontos volt mindig az aktuális csapata. Mindent köszönök neki, és sohasem felejtem.”
 
- a.z. -

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás