Bujka Barbara, a világ egyik, ha nem a legjobb centerének tartott játékosa szerint női válogatottunk igazi ereje az egységben rejlik, a belgrádi hőstett rávilágított arra, ezt meglovagolva bármire képes lehet Rióban. Addig az amerikaiakat is feltérképezi.

Fotók: Dobos Sándor

Női válogatottunk megérkezett az Egyesült Államokba, ahol a házigazdával két héten keresztül készül, és játszik három hivatalos mérkőzést. Az utazás előtt a margitszigeti utolsó „kínzás” után néhány percig Bujka Barbarával ültünk le beszélgetni. Utána rohant a Testnevelési Egyetemre, hogy még az indulás előtt letudja dr. Pavlik Gábornál az élettani vizsgáját. Utóbb megtudtunk, 4-sel abszolválta, és mosolyogva üzent Dubecz József tanár úrnak: „Gőzerővel készülök az edzés elmélet vizsgára!” Amerikában biztos sok ideje lesz erre…


Ha már nagy utazás: fáradtnak tűnsz…

Mintha nem a régi volnál?

Olyasmi.

Ugyan elméletileg már a negyedik hete vagyunk együtt, de isten igazából az utolsó tíz nap kezdtük a kegyetlen edzéseket. Az első rávezető hát után az ausztriai napokat kalandtúrának nevezném, ami viszont utána jött, nem kívánom senkinek.

Úszás, kondi?

Sok úszás, sok kondi. Rettentő fárasztó volt, de tudom, szükség van erre, hogy teljesüljenek a céljaink. Maradnak az összeszorított fogak, és a teljes erővel mindent bele.

Kegyelten tíz napról beszélsz – akkor most örül, hogy két hét Amerika következik?

Igazi kikapcsolódásnak ígérkezik ehhez képest…

Az olimpiai- és világbajnok, friss Világliga-győztes ellen jó lehet kikapcsolódni.

Ugye? A viccet félretéve: meglehetősen érdekes napok elé nézünk, hiszen csak úgy, mint ők, mi is most akarjuk letenni a két csapat közötti alapokat. Nyilván erődemonstrációra készülnek, úgy várnak bennünket, hogy megmutatják, az olimpián esélyünk sincs ellenük. Mi pedig egyértelmű, nem azért megyünk, hogy ehhez asszisztáljunk.

Afféle ki üt nagyobbat a másikon feelingre készüljünk?

Jól hangzik, igaz? A sportszerűség határait betartva biztosan megy majd néha az adok-kapok.

A védőket most kell helyretenni mondjuk a centereknek, így neked is?

Valami olyasmi, ám a mostani fizikai állapotomból kiindulva eleinte lesznek gondjaim… De ne aggódj, nem lesz probléma, edzésről edzése jobb leszek, felveszem a kesztyűt, igyekszem én is nyomot hagyni bennük. Különben is, az Európa-bajnoki aranyérem után biztosan megnőtt az ázsiónk, valamelyest tarthatnak is tőlünk, úgyhogy semmi okunk a kishitűségre velük szemben sem.

Ha már Belgrádot hoztad szóba: megfejtetted már, hogy miért pont ott sikerült révbe érni?

Végképp letisztult bennem, hogy minden az egységen múlt. Egységesebbnek éreztem a csapatot, mint korábban bármikor. Lehet, hogy tudásilag, egyénileg például a Valkai Ági, Drávucz Rita, Stieber Mercédesz, Primász Ágnes – és sorolhatnám a nagy neveket – féle csapat jobb volt, ám közülük is többen mondták, sohasem tudtak annyira egységesek lenni, mint mi. Komolyan mondom, félelmetes volt az egész. A végtelen, feltétlen bizalom, ott, Szerbiában a csúcsra repített bennünket.

Ennyi a recept?

Tulajdonképpen igen. Persze, vízilabdázni, szakmázni is kell rendesen, de az egység alapjaiban határozza meg a dolgokat.

A bajnoki rájátszás változatott valamit ezen?

A nagy tét érthetően szült némi feszültséget, de a válogatottban mindenkinek ugyanaz a célja, együtt akarunk nyerni. A keret össze játékosa szeretne bekerülni a Rióba utazó csapatba, ezért óriási a konkurenciaharc, de ezzel sincs probléma, ez mindenhol így van ilyenkor. Az a feladatunk, hogy alaposan megnehezítsük a szövetségi kapitány dolgát, amikor fel kell majd sorolnia a tizenhárom nevet.

A saját helyed biztosnak érzed?

Jót kérdezel… Ha azt mondom, igen, nagyképűnek tűnhetek, kishitű pedig nem leszek. Így inkább azt mondanám, teljesen mindegy, hogy biztosnak érzem a helyem vagy sem, mindig harcban állok magammal, hiszem mindig jobb és jobb akarok lenni. Másnál is, magamnál is. Ilyen a habitusom, ezt te is tudod, a társaim is tisztában vannak ezzel. Így érzem jól, így motiválom pluszban magam.

A pályafutásod ott tart, ahol tartania kell?

Jó kérdés. Ha egyénileg kérdezed, akkor azt mondom, igen. Csapatszinten azonban még nincs például olimpiai érmem.

Lassan lehet pótolni.

Ezen leszünk, ráadásul nem csinálunk belőle titkot: a legfényesebbet akarjuk! Az Európa-bajnokság megnyerése óta tudjuk, sőt elhiszi mindenki közülünk, képesek is vagyunk a riói győzelemre. Így éljünk a mindennapjainkat, még a ritka szabadidőnkben is ez mozgat bennünket. Ezért jó a csapatunk!
 
a.z.
 
A magyar női válogatott Egyesült Államokba utazó kerete:

Kapusok: Bolonyai Flóra (Szentes), Gangl Edina (UVSE), Kasó Orsolya (Dunaújváros)

Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Csabai Dóra, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Tóth Ildikó (mindannyian UVSE), Garda Krisztina, Menczinger Kata, Somhegyi Noémi, (mindhárman Dunaújváros), Illés Anna, Takács Orsolya (mindketten BVSC), Bujka Barbara (Szentes), Czigány Dóra (Eger)