Kis Gábor nem kis nehézségeken ment át, de a derékfájdalmai visszatértek „normál üzemmódba”, így pedig újra varázsolhat a vízben. „Kicsivel” egy nagy adag úszóedzés után beszéltünk. Sütött róla, mennyire egyben van.

Fotó: Dobos Sándor

2016. március 30.

„Nagyon rossz a lelkiállapotom. Sokat hagytam ki, míg visszatértem a válogatottba, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid lesz. Jó edzettségi állapotban és jó formában érzem magam, úgy érzem, a visszatérésem után jó úton jártam, vártam az újabb megméretést. Mélyen érint, hogy nem tudok a csapattal tartani.”

2016. június 14.

„Nagyon jól érzem magam. Azt nem mondom, hogy nem tudtam volna három-négy nappal megtoldani a pihenőt, de összességében minden a legnagyobb rendben. Fantasztikus, hogy újra itt lehetek a csapattal.”

Két és fél hónap alatt mennyit változik a világ…

Kis Gábor az olimpiai selejtező szembesült a ténnyel: derékfájdalmai miatt nem tarthat a válogatottal Triesztbe. Pedig nagyon készült a visszatérésre, a társai is nagyon várták. Nem beszélve Benedek Tiborról, aki a Hárai Balázs, Kis Gábor kettőssel vitathatatlanul a világ legerősebb centerduóját küldhette volna vízbe. De jött az a bizonyos kiegészítő bokszedzés…

„Elég volt egy rossz mozdulat. A boksz tőlem teljesen idegen, de nagyon jó edzés volt. Azért is csináltam teljes erőből, mert kimondottan tetszett. De sajnos rá három napra elkezdett fájni a derekam, majd nem lett jobb, hanem rosszabb” – idézte vissza a szomorú napokat a pekingi olimpiai bajnok, aki gyógytornászhoz járt, infúziókúrát kapott, de mint hozzátette, jó ideig semmi sem változott.

„Azt hittem, itt a vége…” – vallotta be őszintén, ami, valljuk be, felettébb keményen hangzik. „Nem adtam fel, összeszorítottam a fogaimat, és bármennyire fájt, csináltam a dolgom. Így aztán szép lassan, borzasztó lassan egy hónap alatt visszaállt a derekam olyan állapotba, amilyen mindig is szokott lenni. Fájdogál, fájdogál, hajolgatni nehéz, de rendes derekam nem hiszem, hogy lesz valaha. Legalábbis amíg vízilabdázom, biztosan nem. Utána meg lehet még rosszabb…”

Egészséges élsport – no, igen…

De ejtsük a témát, már csak azért is, mert a „Kicsi” becenévre hallgató fiatalember érezhetően nagyon egyben van, az edzésen mosolyog, poénkodik, mindenkihez van egy-két szava. Fel is vetjük neki, az a sziporka a visszatéréshez vezethető vissza?

„Szerintem tudod, alapból ilyen vagyok. Viszont az tagadhatatlan, hiányzott a brigád, jó ezek között a játékosok között lenni. A mosolyom pedig azért az úszás közben nem mindig volt őszinte, alig vártam, hogy vége legyen… De persze tudom, szükség van erre, igaz ettől még finoman fogalmazva nem tartozik a kedvenceim közé…”

A bajnoki rájátszásban, és a Bajnokok Ligája Hatos Döntőjében is parádéztak a magyar centerek, Hárai Balázs, Bedő Krisztián és Mezei Tamás is többnyire tarthatatlannak bizonyult – nem volt kivétel ez alól Kis Gábor sem. Ötméteresek során harcolta ki a kiállítások mellett, és a gólokkal sem maradt adós. Más kérdés, mennyire volt boldog, hogy ötmeccsesre sikerült például a finálé…

„Nagyon élveztem, nagyszerű meccseket játszottunk az Egerrel, viszont az kétségtelen, alaposan leamortizáltuk egymást. Mindkét csapatnak kevés ideje volt felkészülni a BL-re. Tulajdonképpen ennek tudom be, hogy az Olympiakosz elleni elődöntő utolsó negyedére elfogytunk, ami nem feltétlen fizikálisan, sokkal inkább pszichésen okozott problémát. Rossz döntéseket hoztunk, kiengedtük a kezükből a győzelmet. Ezt nagyon sajnálom, mert magabiztosan voltunk, a három nap alatt végig jól, fegyelmezetten játszottunk, reális esélyünk lett volna megnyerni a trófeát. Talán ha előtte többet pihenhettünk volna… Nagyon sajnáltam ezt, ki tudja, mikor lesz ekkora esélyünk legközelebb Bajnokok Ligáját nyerni. Talán majd jövőre” – fogalmazott a Szolnoki Dózsa-Közgép klasszisa, aki elmondása szerint azért alaposan megünnepelte a Pro Reccóval szemben megnyert bronzmérkőzést is – mindez reggel 7-ig tartott. Ahogy kell. Másnap klubcsapata évadzáró vacsoráján vett részt, majd az első adandó alkalommal ment is le Szarvasra.

Köztudott, az egyik legcsodálatosabb kisvárosban talált igazi otthonra, itt tud a legjobban kikapcsolódni, és hódolni szenvedélyének, a horgászatnak: „Mint említettem, jó lett volna még néhány napot eltölteni Szarvason, de hát elsődleges most az olimpia. Azért igyekeztem kipihenni magam, az előírt feladatokat megcsináltam, de ezen kívül lazítottam. Meglátogattak a barátaink is, beszélgettünk, sütögettünk, jól éreztem magam. Rögvest az első nap estéjén sikerült egy nagyobb halat fogni, ám utána sokáig semmi – igaz, horgász szempontból nem volt éppen ideális az időjárás. Aztán jött a szabadság utolsó estéje, a szombat, amikor mintha elbúcsúztatott volna a hely, hiszen két nagy kapásom is volt.”

Írhatnánk, felkészült a sok úszásra, ám rögvest kontrázott, mondván nem készült, az úszásra sohasem készül, mert csak idegelné magát. Tudja, lesznek nehéz napok, amelyeket túl kell élni. „Túl fogom!” – mondja erre határozottan. De vajon honnan ez az erő? Egyáltalán mondhatjuk-e azt, hogy 33 évesen másodvirágzását éli?

„Nézd, a kérdésed jogos, viszont egyáltalán nem érzem azt, hogy most jobb lennék, mint a múltban. Az tény, sokat küszködtem sérülésekkel, nem úgy alakultak mindig a dolgok, mint szerettem volna. De még így sem éreztem, hogy amikor játszottam, akkor rosszabb lettem volna, az elmúlt három évben stabilnak mondanám a centermunkát. Inkább arról lehet szó, hogy amióta napvilágot látott, visszatérek a válogatottba, a nemzetközi körfogásba, újra sokkal jobban szem előtt vagyok, többet hangzik el a nevem, többet írják le, többet beszélnek rólam. Persze azért jó, ha azt gondolják, jobb és jobb vagyok, mindezt azonban a vízben bizonyítani is kell.”

Tekintve, hogy a keretben posztján is minőségi a felhozatal (Hárai és Bedő mellett Tóth Márton is bevetésre vár), adódik a kérdés: mennyire érzi biztosnak a helyét? Egyáltalán el lehet kényelmesedni?

„Bevallom, az ilyenfajta kérdésekre igyekszem kitérő választ adni – említi őszintén. – Azért teszem, mert ha bármit mondok, nagyképűnek tarthatnak. Tibi majd eldönti a kérdés. De most igyekszem kivételt tenni, nem mellébeszélni, és azt mondom: úgy érzem, helyem van a csapatban. Viszont gyorsan hozzáteszem, a szó ez esetben nem elég, tenni is kell érte, méghozzá nem keveset. Úgy érzem, az egészségi állapotom dönt el mindent – ha nem lesz baj, ott lehetek a második olimpiámon. Márpedig nem lesz baj!”

A férfiválogatott 19-es olimpiai kerete

Kapusok: Bisztritsányi Dávid, Decker Attila, Nagy Viktor
Mezőnyjátékosok: Bátori Bence, Bedő Krisztián, Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Madaras Norbert, Manhercz Krisztián, Szivós Márton, Tóth Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő

a.z.