Az ausztriai Heiligenblutban női válogatottunk kiszakadva a megszokott környezetből töltötte felkészülésének első teljes hetét – miként Bíró Attila sokatmondóan fogalmazott: „Dolgozott az adrenalin, az endorfin, említhetnék vörösvérsejteket, vitálkapacitást, de szakmázás helyett inkább csak annyit: senkit sem kellett este elaltatni…”

A \"via ferrata\" - és megcsinálták! Bravó! Köszönjük a képet Ágó Renátának!

Rájuk fér a pihenő…

Az ausztriai Heiligenblutból hazatért női válogatottunk játékosai két szabadnapot kaptak a hétvégére – így a feladatokat kint szintén teljesítő szakmai stáb tagjai, Bíró Attila, Tóth László, Horváth Ákos és Ágó Renáta is kipihenheti a fáradalmait, noha utóbbi aligha purcant ki annyira, mint a többiek…

„Kétségtelen, aktívan teltek a napok” – erősítette meg a szövetségi kapitány azon értesüléseket, amelyek szerint senkinek sem volt apelláta, mindenki dolgozott az Alpokban. A társaság az első három nap rávezető edzése után a közvetlen olimpiai felkészülés első teljes hetét töltötte együtt, nem véletlen, hogy határainkon kívül: „A cél az volt, hogy a megszokott környezetből, az amúgy perszer csodálatos Margitszigetről kiszakadjon a csapat, új impulzusok érjék a lányokat. A csendes, elszigetelt helyen, 1300 méter magasan ez maximálisan megvalósulhatott, extrémebb edzéseket is végezhettünk, gondolok itt elsősorban több szárazföldi tréningre, futásokra, kondira, túrázásra, raftingra.”

Az utazásokat leszámítva nettó négy napig élvezhette a programokat a 18-as keret, amelyek során olyan izomcsoportok lettek megmozgatva, amelyek korábban elvétve kerültek előtérbe. Miként Bíró Attila fogalmazott: „Új fogalmakkal is megismerkedhettek a lányok, mint például a kora reggeli testébresztő futás, illetve a délutáni irányított szabadidő, ami 6-7 kilométeres, 300-400 méter szintkülönbséggel tarkított túrázását jelentett.”

A csúcsot talán az egyre népszerűbb „via ferrata” névre elkeresztelt extrém próba teljesítése jelentette – főleg, hogy érthetően bár volt egyesekben némi félsz, mindenki végigcsinálta: „A vízesések fölött végigmenni kibiztosítva sem annyira egyszerű, a kis hegymászó képességek előjöttek, no és a bátorság, az önbizalom, és végül egymást is segítve mindenki végigért. Ez az extrém helyzet markánsan előhozta a társaság egységét, voltaképpen ez is volt a lényege. Hatalmas sportélménynek nevezném.”

A kapitány által említett összekovácsoló hatás kiváltása azért sem véletlen, mert nem titok, a bajnoki rájátszás feszültsége itt-ott repedéseket okozott a korábbi teljes egészben, nyilvánvaló célként fogalmazódott meg a felkészülés elején a mindenki egyért, egy mindenkiért attitűd visszaállítása. Még ha értelemszerűen mind a 18-as azért harcolnak, hogy ott legyen a riói 13-ban.

„Erre a hétre, azt gondolom, nagy szüksége volt a csapatnak, minden értelemben hasznosnak ítélem tehát ezt a túrát. Dolgozott az adrenalin, az endorfin, említhetnék vörösvérsejteket, vitálkapacitást, de szakmázás helyett inkább csak annyit: senkit sem kellett este elaltatni…”

Bíró Attila természetesen biztosra ment: a felejthetetlen belgrádi Európa-bajnokság után sítúrán járt Heiligenblutban, ebben a magyar szállodában, s mint elárulta, akkor jött a „kattanás”, ide bizony el kellene jönni a válogatottal. A hotel teniszpályája szolgált a konditermi edzés helyszínéül (Ágó Renáta természetesen nem kímélte a lányokat), a gépeket szokás szerint itthonról vitte magával a küldöttség. Ami a folytatást illeti: a jövő héten itthon már afféle mini alapozás veszi kezdetét a Margitszigeten, majd egészen 23-ig, amikor is az Egyesült Államokba utazik a csapat, ahol a világbajnok amerikaiakkal készül közösen, s játszik többek között három hivatalos mérkőzést is. Azzal az amerikaiakkal, akik az olimpiai ellenfelekhez hasonlóan a sanghaji Világligában szerepelnek.

„Figyelemmel követjük a kínai történéseket, kapunk felvételeket, beszélgetek edzőkollégákkal, maximálisan képben vagyunk. Messzemenő következtetéseket mindazonáltal nem szabad levonni a Világligából, hiszen meggyőződésen, ellenfeleink is még csupán teszt üzemmódban vannak. Éppen ezért bátran állítom, nekünk jó, hogy a felkészülésünk kezdetén ezen meccsek helyett Ausztriában töltődhettünk fel” – így Bíró Attila, aki most már mondhatjuk, jól bevált szakmai stábjával tudatosan, mindenre részletre odafigyelve alakította ki a programot. Most mondjuk azt, újra valami csodás van kialakulóban?

Végül is miért ne mondanánk?!

A magyar női válogatott 18-as olimpiai kerete:

Kapusok: Bolonyai Flóra (Szentes), Gangl Edina (UVSE), Kasó Orsolya (Dunaújváros)

Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Csabai Dóra, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Tóth Ildikó (mindannyian UVSE), Garda Krisztina, Horváth Brigitta, Menczinger Kata, Somhegyi Noémi, Szilágyi Dorottya (mindannyian Dunaújváros), Illés Anna, Takács Orsolya (mindketten BVSC), Bujka Barbara (Szentes), Czigány Dóra (Eger)

a.z.