2016. június 03. 11:43

A Magyar Vízilabda Szövetség elnöke szerint a budapesti BL-döntőből a vízilabda profitálhat igazán. Egyúttal kiemelte, hogy természetesen már gőzerővel készülnek a jövő évi világbajnokságra is, amely előtt azért még a következő Final Six-et is maximális fordulatszámon rendezik majd meg.

Szép nagy a lelátó.
Azzal a kockázattal építettük ekkorára, hogy a három nap folyamán nem feltétlenül telik majd meg. Mert bármekkora eseménynek is számít a férfi Bajnokok Ligája Hatos Döntő, a sokéves tapasztalat azt mutatja, a válogatott vonzza leginkább az embereket az uszodába. Ráadásul két vidéki magyar csapat kap szerepet, szurkolóinak sokat kell utazniuk, ha az összes meccsüket látni akarják, vagy éppen szállás foglalni a fővárosban. Mindezek ellenére ezzel a nagy lelátóval teszünk egy próbát.

Félre ne értsen: mint az elmúlt években, mehetnénk Barcelonába, drukkolhatnák ott a mieinknek. Nem lenne kényelmesebb?
Dehogynem! Viszont egyrészt Isztambulba kellene utaznunk, hiszen Gyárfás Tamás segítségét és Paolo Barelli támogatását élvezve az utolsó pillanatban a törökök elöl szereztük meg két évre a rendezés jogát, másrészt a jövő évi világbajnokság előtt kimondottan jól jön számunkra, hogy egyfajta próbát tarthatunk. Talán nem tűnik nagyképűnek a kijelentés, de várhatóan nagyságrendekkel jobb lesz az eseményt körülvevő miliő a Margitszigeten, mint Isztambulban vízilabdáznának az urak.

A sportág érdeke?
Harminc százalékban a mi érdekünk, hogy kiszolgáljuk a közönségünket, ilyen rendezvényekkel népszerűsítsük idehaza a sportágunkat. Legalább húsz százalékban a LEN érdeke is, hogy a Hajós-uszodában három napig minden a pólóról szóljon. Javarészt azonban valóban az egyetemes vízilabda érdeke, hogy választ adjon a kétkedőknek.

Mire gondol?
A szabályok szubjektív mivolta miatt a vízilabda hitele visszatérően megkérdőjeleződik, az effajta események arra feltétlen jók, hogy ezt a hitelkérdőjelet satírozhassuk. A budapesti és a belgrádi Európa-bajnokság, az ezeken tapasztalható hangulat, a teltházas uszodák tökéletesen jelezték, vevő a nép a vízilabdára. Természetesen a kört bővíteni kell, ez nem kérdés, ezért lett nagyobb a kontinensviadal résztvevőinek a száma, egy ilyen BL-döntő azonban momentán sokkal jobb helyen van olyan országban, ahol már bizonyított. A látványosság, a sokezres tömeg a BL-döntőn mint egy falat kenyér, úgy kell a sportágnak.

Főpróbát is említett.
Noha a korábbi sikeres rendezvényeink okán rutinosak vagyunk, de aki ismer, tudja, nem ülök, nem ülünk a babérjainkon. A jövő évi világbajnokság vízilabda-tornájának mintegy kilencven százaléka a Hajós-uszodában lesz, egy évvel előtte egy ilyen Bajnokok Ligája-döntőn sok mindent élesben tesztelhetünk, ezért a hatalmas lelátó. A jövői évi BL-döntő pedig az új, Dagály-uszoda három napos próbája, megnyitója lesz.

Nem unatkoznak, annyi szent.
Nem is ezért választottak meg bennünket.

A hazai klubszezon véget ért, előttünk az olimpia – kemény a tempó?
A szövetség egész évben dolgozik, voltaképpen nincs szünet, Rió évében pláne. Ami a bajnoki rendszerünket illeti: a válogatottak érdekében kiírt új versenyrendszerrel nem volt probléma, a rájátszásban is izgalmas meccseket láthattunk. Az ember lelkét megmozgatják az olyan döntők, amelyeket a női- és férfibajnokságban is láthattunk, méltó hírverése volt a sportágnak. Ugyanakkor feltétlen megjegyezném, a női finálé adta érthető feszültségben volt olyan reakció, amelyet nem éreztem arányosnak a sérelmekkel.

A bírózásra céloz?
Ahogy a győzelem pillanatiban, így vereség után is el kell fogadni a szubjektív külső körülményekből fakadó esetleges történéseket – nos, nem mindig éreztem így. Egyik-másik reakció tönkreteheti a játékosok közötti összhangot, az ennyire felkorbácsolt érzelmek, ahogy a politikában szokás mondani, árkokat ás a felek közé, amit aztán a válogatott edzőinek komoly feladat eltűntetni, bízom Attilában, hogy megoldja a feladatot.

Egyrészt nagy a tét, ezt volt edzőként is tudja, másrészt szövetségi kapitányként ön sem mindig jó barátként kapta meg egy-egy bajnoki rájátszás után a játékosokat…
Igen, akkor sem mindig éreztem indokoltnak az őrületet. Természetesen tudom, hogy a klubok milyen erőfeszítéseket tesznek a jól szerepelés érdekében, mindazonáltal muszáj az indulatokat kordában tartani. Nem mellesleg néhány edző a férfibajnokságbanaz egész szezonban túlfűtött érzelmekkel vezette a meccseken a csapatát, ahogy látom, még meg kell tanulniuk azt, amit játékos korukban már egyszer tudtak, miszerint a játékvezető nem annyira kiszámítható tartozéka a sportágbak, mint a kötelek, a kapu vagy a labda. Különösen a volt játékosaimmal vagyok ebben az értelemben szigorú.

Csalódást okoztak néhányan?
Nem erről van szó, pusztán némelyikük számomra meglepő módon jóval többet foglalkozott a külső körülményekkel, mint kellett volna, pedig ők aztán jól tudják, a vízilabda szépsége, misztikuma többek között a szubjektivitás szeszélyéből is adódik, ergo felesleges, ártó túllépni egy szintet. Válogatottjaink szövetségi kapitányai, Attila és Tibi élen jár abban, hogyan kell a csapatukkal foglalkozni. Mindezek ellenére optimista vagyok, látom, mennyi ígéretes edző van az első osztályban, csak még sokat kell tanulniuk.

Ha már itt tartunk: egyre több volt játékosa tűnik fel a parton – mit érez ilyenkor?
Boldogságot. Boldogságot, hogy példás pályafutásuk után is maradnak a sportágban. Persze az is rendkívüli örömmel tölt el, amikor látom, hogy Steinmetz Barna milyen figyelemreméltóan építette karrierjét. Ezúton a nyilvánosság előtt is gratulálok neki mindenhez, amit elért! Jó példa arra, hogy a vízilabda mellett lehet tanulni, ami segít a civil életben megtalálni azt a területet, amelyben sikeres lehet az ember. Barna intelligens fiú, kiváló pólós volt, jó jogász lett belőle, pozitív példaként állítható minden sportoló elé.

És most, pont a BL-meccseken Biros Péter is elbúcsúzik.
Talán köztudott, mennyire a szívemhez nőtt ő is, nagyszerű döntésnek bizonyult, hogy 1997-ben lehetőséget adtunk neki, azt gondolom, ha akkor nem vesszük a szárnyaink alá, ennél jóval rövidebb lett volna a pályafutása. Hogy mindezt mivel hálálta meg, a névjegyében fellelhető lista kristálytisztán megmutatja. Bevallom, az meglepett, hogy nem gyerekek mellett kezd, és rögvest első osztályú felnőtt együttes edzője lesz az egri női csapatnál, majd az idő eldöntő, jól van-e ez így. Ami biztos, tapasztalata, lényeglátása, amelyre támaszkodva nem komplikálja túl a dolgokat, jól kamatozhat majd a kispadon, viszont neki is rengeteg türelemre lesz szüksége.

Az ön munkája során mennyire van szükség erre?
Vannak jobb és vannak kevésbé jó napok, mint tulajdonképpen minden munkahelyen. A munkatársaimmal közösen – hiszen én vagyok az elnök, de team munkában dolgozunk a vízilabdáért – minden nap igyekszünk türelmesnek lenni, legalábbis annak látszani, pedig ugye felettébb szerteágazóak a feladatink.

Edzőképzés, játékvezetői képzés, TAO-képzés – ez az irány?
Amikor London után elnök lettem, némi anomálisát érzékeltem. A vízilabdát joggal szokás az intelligens, tanult emberek sportágának is nevezni, ám azt tapasztaltam, hogy ezek az emberek relatíve pont azon a területen kevésbé tanultak, amit csinálnak. Nem szabad, hogy becsapjuk önmagunkat, ezért van szükség ennyi képzésre. Hozzáteszem: nem a papír miatt fontosan ezek, még akkor sem, ha azon vagyunk, hogy ezek kötelezőek legyenek bizonyos feladatkörök ellátásához, lásd 2017 őszétől bevezetett edzői licencrendszer. Fontosabb, hogy valódi tudást szívjanak magukba az érintettek, ezért mindegyik képzésünkön kvalifikált, elsőrangú előadókat alkalmazunk. Ahogy mondani szokás, bárki lehet jó fogorvos, de a legjobbak bizonyosan azokból lesznek, akik elvégezték az egyetemet. A fejlődés útja különben is a tanulás, hiszem, hogy azok, akik ezeket a kötelezettséget saját bőrükön érzik, megértik, miért kellenek, lelkük mélyén egyet is értenek vele.

• Higgadt szövetségi kapitányok

A nyári olimpián a csapatsportokat csupán a vízilabda képviseli – dr. Kemény Dénes büszke arra, hogy a férfi- és női válogatott is kvalifikálta magát. A felkészülési időszak természetesen nem kis feladatot ró a szövetségre: „A MOB-bal, a sportállamtitkársággal, a fejlesztési minisztériummal, és természetesen a szövetségi kapitányokkal folyamatosak az egyeztetések. Utóbbiak összes kérését kiemelten kezeljük, ám Tibi és Attila is rendkívül higgadtan áll a kérdéshez, saját oldalukról maximálisan elfogadható forrásigényű felkészülési tervet tettek le az asztalra.”
Az elnök természetesen nem tesz különbséget a két csapat között, mint említette, mindkettőnek ismert a célja – „És mindkettőnek egy nemzet drukkol majd végig az olimpián, ami újra fókuszba állítja majd a vízilabdát.”

• A TAO-képzésről

„Ez egy abszolút szövetségi kezdeményezés. Az államnak hála rendelkezésre álló források felhasználása, elszámolása szigorú követelményrendszert követel, továbbmegyek, büntetőjogi követelmény. Nem csináltunk titkot, akadtak jóhiszemű elszámolási furcsaságok, ezért úgy gondoltuk, szükség van egy ilyen képzésre. Nem véletlen, hogy nagy a sikere.”


Amler Zoltán
 
(Az interjú a Nemzeti Sport június 2-i mellékletében jelent meg.)

Megosztás