Biros Péter nagyon szeretné, ha pályafutása utolsó meccse a Bajnokok Ligája-döntő lenne az Egerrel. A Nemzeti Sport csütörtöki számában, egy négyoldalas BL-melléklet részeként megjelent interjút közöljük most.

Fotó: Madar Dávid

Biros Péter a szezon közben bejelentette visszavonulását. Az egriek idén 40 éves csapatkapitánya, a háromszoros olimpiai bajnok legenda nem is választhatott volna magának méltóbb búcsút, mint az európai klubvízilabda csúcseseményét. A Fácán becenévre hallgató klasszis páratlan sportpályafutása ér véget a Margitszigeten, és ezzel egy korszak is lezárul az egri vízilabdában. Egy másik meg elkezdődik.

Gólszerzők: Biros Péter 3, Kiss Gergely, Bárány Attila, Molnár Tamás, Vári Attila 1-1. Az időpont: 2004. május 30., a helyszín a Hajós Alfréd Uszoda. Az ellenfél a szerb-montenegrói Jadran Herceg Novi, a mérkőzés történetesen a Bajnokok Ligája döntője. A végeredmény 7-6 a magyar bajnok javára, azóta is ez a magyar vízilabda utolsó BL-elsősége.

A meccs legeredményesebb játékosa, a torna MVP-je most, 12 év után is ott lesz a vízben, az Eger színeiben. Biros Péternek ez lesz az utolsó fellépése játékosként.

Muszáj valami mérleget vonni, ez egy ilyen pillanat.
Az ember mindig csak a szépre emlékezik, én is így teszek, mert sok szép történetben volt részem, de inkább azt mondom, részünk. A rosszakból tanultunk, a jókat meg megtartjuk. Összességében pozitív mérleget vonhatok.

Kerek is ez az egész?
Kerek, bár ebben azért még segíthet ez a hétvége is. Nagyon szép búcsú lenne, ha döntőt játszhatnék az Egerrel.

Mindent megnyert, amit egy vízilabdázó megnyerhet, lehet egyáltalán bármifajta hiányérzete?
Nyilván lehetett volna még sok mindent nyerni. Többször voltunk olyan helyzetben, akár a klubommal, akár a válogatottal, amikor a kezünkben volt a győzelem, amikor több volt benne, de kevesebb lett, amikor elszaladt mellettünk a lehetőség. De ezzel minden sportoló így lehet, el kellett fogadni, hogy akkor az úgy alakult.

Nehéz volt ezt elfogadni, mennyire könnyen dolgozta fel egy elvesztett döntőt, egy elbukott fontos meccset?
Nincs viszonyítási alapom, nem tudom, hogy ki hogyan reagál ilyenkor, kinek meddig tart ez. Egy világverseny után nagyjából egy hét alatt leülepedett bennem minden, elmúlt, enyhült a csalódás. Felesleges volt tovább rágódni azon, hogy mi miért történt, muszáj volt lapozni.

Fotó: Madar Dávid

S mi a helyzet a fontos döntésekkel, ezeket könnyen hozta meg? Például rögtön az elején, amikor félretette a vízilabdát és Veszprémben kézilabdázott, majd aztán mégis a pólónál kötött ki.
Azt nem volt nehéz eldönteni, mert világos volt, hogy maximum közepes kézilabdázó lehetnék, ráadásul a pólót sokkal jobban szerettem. Élveztem a vízilabdát, a kézinél ez nem mindig volt így. Később sem volt jellemző, hogy sokat gondolkodtam egy váltáson, persze, voltak azért érzelmi szálak, amelyek befolyásoltak. Kevés helyen játszottam sokáig, könnyen döntöttem, illetve egy idő után döntöttünk, a feleségemmel – a gyerekek érdekeit is szem előtt tartva.

A visszavonulásról is közösen határoztak?
Ezt alapvetően magam döntöttem el, hiszen az én fejem, az én testem fáradt el, látszik, látszott, hogy már nem lenne értelme még egy évet lehúzni. Sok volt, elfáradtam. Húsz évig azt szem előtt tartani, hogy csak a győzelem elfogadható és semmi más…, nos, az elég megterhelő, már nem is lenne tovább egészséges. Nyilván a döntés után nem nagyon hallottam ellenkezést a családban…

Minden tekintetben egri már a család?
Mondhatom, hogy otthon vagyok, vagyunk. A feleségem Eger mellől, de gyakorlatilag Egerből származik, engem pedig befogadott a város. Itt mutatkoztam be az ob I.-ben, és itt fejezem be a játékot.

Mi hiányzik majd a legjobban a vízilabdából?
Lehet, hogy egy idő után az edzések is hiányoznak majd, de a csapattársakkal együtt töltött idő, a beszélgetések, a viccelődések, a miliő egészen biztos. Az együtt átélt sikerek, a közösen megélt győzelmek, ezekről nehéz, nem is lehet beszélni, ezeket át kell élni. Szerencsés vagyok, hogy sok ilyenben volt részem.

Nem lesz messze a vízilabdától, sőt, továbbra is nagyon közel lesz, csak éppen az egri női csapat vezetőedzőjeként. Hogy jött ez a megbízás?
Erről már tavaly is volt szó, legalábbis Barival (Bárány Attilával, az egri klub elnökével – a szerk.) beszélgettünk már a jövőről, arról, hogy mi várhat itt rám Egerben. Akkor még úgy döntöttem, egy évet még játszom, és aztán most a szezon elején, szeptemberben eldöntöttük, hogy jövőre átveszem a lányokat, a munkámat Kelemen Attila segíti majd.

Sokakat meglepett.
Lehet, de most már megszokhatta mindenki a helyzetet. Biztosan furcsa lesz, kell egy kis idő, amíg minden összeáll, elvégre világ életemben férfiakkal voltam összezárva, közöttük mozogtam. De nem érzek feszültséget, kellemetlenséget emiatt, ezt egy feladatnak fogom fel. Amikor már benne leszek, minden más lesz, lehet, sok mindent másként látok majd akkor, mint most. Velük fejlődhetem majd az első szezonban, érdekes lesz.

Fotó: Madar Dávid

Kikéri majd a felesége tanácsát ilyen-olyan ügyekben?
Nem hiszem, eddig sem kértem, de ez nem azért van, mert nem adhatna adott esetben hasznos tanácsot. Egyszerűen nem viszem haza a vízilabdát. Ha valami problémám akadt az uszodában, mindig elrendeztem magamban, valószínű ez a jövőben is így lesz.

Vállalkozzunk a lehetetlenre: melyik sikerre emlékszik vissza a legszívesebben a pályafutásából? Mondjuk, vegyük a három olimpiai aranyérmet!
Azt hiszem, minden sportoló, akinek megadatott, hogy többször is olimpiai bajnok legyen, az elsőt tartja a legkedvesebbnek, így, ha mondanom kell valamit, én is a sydney-i győzelmet említeném. Aztán onnantól jön a többi alá, mellé.

Firenze, Európa-bajnoki döntő, 5 gól?
Mondom, csak fokozni lehetne a szép emlékek felidézését, megannyi mérkőzést tudnék említeni, ami nagy élmény volt, akár azért, mert nekem jól ment, akár azért, mert valami nagy siker köthető hozzá. Nem tudnék listát készíteni most, lehet, majd egyszer nekiveselkedem.

Elképzelhető, hogy ez a lista még ezen a hétvégén is bővülni fog. Csütörtökön az a Jug lesz az ellenfél, amely ellen tavaly nem sikerült Barcelonában győzni. Mennyire jó most ez az Eger?
Őszintén szólva, nem tudom. Annyit tudok, hogy nekünk a tavalyi volt az első Final Sixünk, amiből sokat tanultunk, ilyen értelemben most jobbak vagyunk. Az a Jug egy másik csapat volt, átalakultak, de ettől még nagyon erősek. Belenéztem a Dubrovnik-OSC meccsbe nemrég, jók a horvátok, de hogy azon az egy meccsen milyenek lesznek, senki sem tudja. Azt tudom, amit meg is tapasztaltam a pályafutásom során: egy meccsen bárkit meg lehet verni. További közhelyeket tudnék mondani, és mondok is, mert abban biztos vagyok, hogy mi mindent megteszünk majd azért, hogy először a négy közé, majd a döntőbe jussunk. Nekem ez lesz a pont az „i-n”, de nyilván nem fogom megkérni a másik öt csapatot, hogy kegyesen engedjék át nekem a döntőt. Bármi is történjen a vízben, azt szeretném, hogy sokan legyenek a lelátón, és legyenek hangosak. Ebben a nyitott uszodában elveszik a hang, szükségünk lesz a szurkolók támogatására. Az egrieket jól ismerem, sokat köszönhetek nekik, biztos vagyok benne, hogy mellettünk állnak majd.


Búcsúzik az unokaöcs

Ebben a szezonban többször is előfordult, hogy Biros Péter és 19 éves unokaöccse, Barnabás egyszerre volt a vízben, és persze egy csapatban. Az Eger korosztályos válogatott játékosa így „búcsúzik” nagybátyától:
„Az athéni olimpiai döntőt együtt szurkoltuk végig a családdal, akkor tudatosult igazán, ki is Peti valójában. Azután intenzívebben követtem a pályafutását, gyakran jártam Honvéd-meccsekre is. Épp nemrég beszéltük, hogy majd akkor ad komoly tanácsokat, ha már én is a nagycsapatban játszom. A vízben voltak intelmei a szezonban, és a rutinja, a tapasztalata hiányozni fog. Lelkesíteni is tudta a társaságot, remélem, a Final Six során is egy harapós Eger játszik majd. Nagyon szép lenne, ha Peti egy BL-győzelemmel búcsúzna.”

NÉVJEGY:
BIROS PÉTER

Született: 1976. április 5., Miskolc

Klubjai: Miskolci VLC (1993-95), Eger (1995-97), Újpesti TE (1997-99), Primorje Rijeka (1999-2000), VK Becsej (2000-01), Domino-Honvéd (2001-07), ZF-Eger (2007-16), San Giljan (2013, máltai), Neptunes (2014-15, máltai)

Legfontosabb kluberedményei: Euroliga-győztes (2004, Honvéd), BL-döntős (2002, 2003, Honvéd), Európai Szuperkupa-győztes (2005, Honvéd), LEN-kupa győztes (1999, Újpest), magyar bajnok (2002-2006, Honvéd; 2011, 2013, 2014, Eger), Magyar Kupa-győztes (2006, Honvéd; 2008, 2009, 2016, Eger), Magyar Szuperkupa-győztes (2005, Honvéd), jugoszláv bajnok és kupagyőztes (2001, Becsej), máltai bajnok (2014, Neptunes)

A magyar válogatottban 1997 és 2012 között szerepelt.

Legfontosabb eredményei a válogatottban: olimpiai bajnok (2000, 2004, 2008), olimpiai 5. helyezett (2012), világbajnok (2003), vb-ezüstérmes (2005, 2007), Európa-bajnok (1997, 1999), Eb-ezüstérmes (2006), Eb-bronzérmes (2001, 2003, 2008, 2012), Világkupa-győztes (1999), Világkupa-ezüstérmes (2002, 2006), Világliga-győztes (2003, 2004), Világliga-ezüstérmes (2005, 2007), Világliga-bronzérmes (2002)

Egyéni szakmai elismerései: a világ legjobb játékosa a Swimming World szavazása alapján (2008), az év legjobb európai játékosa a Len döntése alapján (2008ó), az Év vízilabdázója Magyarországon (2001, 2003, 2005, 2008, 2011), az úszósportok Hírességek Csarnokának tagja (2015)
 
Dobos Sándor

(Az interjú a Nemzeti Sport június 2-i mellékletében jelent meg.)