Most, hogy véget ért a Világliga selejtezője, Bíró Attila értékelte a látottakat. A szövetségi kapitány a sorozatot nem titkoltan arra használta fel, hogy tesztelje kiválasztottjait. Örül annak, hogy versenyhelyzet van, és a 18-as olimpiai keret megnevezésekor is gondolkodnia kell majd. Majd a szurkolóknak mondott külön köszönetet.

Nem leszünk ott a női Világliga sanghaji Szuperdöntőjében (június 7–12.) – mégsem kesergünk.

Nem kesergünk, mert egyrészt a kijutás lehetősége már a szezon kezdetén veszni látszott, amikor még egyértelműen Bíró Attila és a csapat összecsiszolódása zajlott, illetve nem kesergünk, mert az esemény voltaképpen nem is feltétlen illett volna az olimpiai felkészülésbe. Különben is, a cél ezen a hat mérkőzésen – mint a szövetségi kapitány folyamatosan hangoztatta – a csapatkeresésben, a tesztelésben fogalmazódott meg, ennek számlájára írható az is, hogy a szakmai stáb minden találkozóra változatott a kereten.

„Pontosan így van, kerestem, kerestük a csapatot, amely majd az olimpián a legsikeresebb lehet – erősítette meg mindezt Bíró Attila. – A tesztelés a franciák elleni mérkőzést követően véget ért, mostantól igazán élesben mennek a dolgok. Kezdve azzal, hogy a bajnoki döntőt követően minden bizonnyal tizennyolc játékos hívok meg az olimpiai keretbe.”

Avagy már most lesz olyan játékos, aki egyelőre fennakad a rostán.

A kapitány afféle összegzésre kértük, tekintettel arra, hogy a saját maga által három szakaszra bontott felkészülés II. részéhez értünk. Az első után, nem meglepő, azt mondta, sokkal többet kapott, mint várt – vajon most is ugyanez a helyzet?

„Tulajdonképpen igen – érkezett a válasz. – A hollandok idegenbeli legyőzése során az egész Világliga-sorozat legjobb teljesítményét láttam, a fiatalok bizony alaposan feladták a leckét számomra. A franciák elleni hazai mérkőzés jelenti az ellenpólust, hiszen annak ellenére, hogy megerőltető a klubszezon, és a játékosok javarésze fél szemmel a bajnoki rájátszásra, döntőre készült, és kicsit afféle letudtuk jellege volt a találkozónak, van némi hiányérzetem. Nem lebecsülve a franciákat, a fórkihasználásunk álmunkból felkelve is jobbnak kellett volna, hogy legyen ellenük! Bolonyai Flóra hozta magát a kapuban, a mezőnyben pedig Csabai Dóra játszott azzal az agresszivitással, ami szükséges a nemzetközi szintéren. Mellettük még Antal Dóra és Somhegyi Noémi játékával voltam elégedett, a többiek ezúttal nem játszottak fényesen, és akkor finom voltam. Ez figyelmeztető jel, még egy ilyen meccsből is konzekvenciákat lehet levonni.”

Mint a szakvezető hozzátette, különösen azért lepődött meg, mert a franciák elleni felkészülés gyanánt csapata a 2001-es fiúválogatottal játszott, és dobott egy hátast, olyan jól támadtak játékosai a fizikálisan 10-20 kilóval erősebb, taktikailag persze „nyersebb” srácok ellen, avagy semmi sem utalt arra, hogy miként fogalmazott, „Ennyire langyos lesz a támadójátékunk.”

Fotó: Madar Dávid

„Összességében persze egyértelműen pozitív a kép, az olimpiai kerethez kiváló útmutatást adtak ezek a mérkőzések. Ehhez hozzáveszem a remekül sikerült athéni tornát, valamint a kanadaiak elleni közös edzéseket, meccset, nem lehet panaszom a lányokra. Noha természetesen a bajnokikat is árgus szemekkel lesem, a közösen együtt töltött napok számítanak igazán, a statisztikákat összegezzük a stábbal, ezek sokat nyomnak a latba. A magyar bajnokság színvonala világszinten talán a legkiegyensúlyozottabb, éppen ezért nekünk nem volt szükségünk olyan központi felkészülése, mint mondjuk a hollandoknál. Persze amúgy is erőteljes kérdéseket vet fel, hogy megéri-e egész évben együtt készülni, hiszen mentálisan akár fárasztó is lehet, visszaüthet. Könnyen lehet, a hollandokkal valahol ez történt. Még a Világliga nyolcas döntőjét sem érték aztán el – az élsport kegyetlen, ha hibázol, a földbe döngölnek ezen a szinten.”

Miután az januári Európa-bajnokságon a dobogó tetején állt a csapat, hihetnénk, megtalálta Bíró Attila azt a 13 játékos, akikkel sikerre vezeti a válogatottat – igen ám, de az általa többször összehívott 20-as keret többi játékosa sem tett le arról, hogy ott legyen Rióban. Éles a verseny?

„Szerencsére egyre élesebb! – jelentette ki határozottan a kapitány. – Senki sem vegyen mérget arra, hogy ugyanaz a csapat lesz az olimpián, mint Belgrádban – persze akár ez is megtörténhet. Azok közül, akik anno a keretszűkítés áldozatai lettek, többen nem csupán kopogtatják, hanem egyenesen benyitnak az ajtókon, a legfiatalabbak is mutogatják az oroszlánkörmeiket, nagy a konkurenciaharc. Örülök, hogy így lett, hiszen nem titkoltan ez volt az egyik célom, amikor elvállaltam a feladatot.”

S hogy miként tovább? A finálé után némi pihenés vár a társaságra, majd a megnevezett 18 játékos június 1-én kezdi a III. szakaszt, avagy a közvetlen olimpiai felkészülést. Ami már biztos: a programban egy ausztriai és egy amerikai edzőtábor is szerepel – ez utóbbi során, a közös tréningek mellett három hivatalos mérkőzést (Miami, Connecticut, New York) játszik csapatunk a világbajnok amerikaiakkal! A margitszigeti BENU-kupára a spanyol, olasz, ausztrál trió érkezik, majd utóbbi együttessel közös edzőmeccsek következnek, illetve ceglédi hivatalos parti is szerepel a műsoron. Nyugodtan mondhatjuk, a Világliga nyolcas döntőjét alaposan bepótolják a mieink…

„Ez a program kétség kívül bőven elég arra, hogy tisztességgel felkészüljünk az olimpiára. Az amerikaiak és ausztrálok révén a világ két legjobb csapatával gyakorolunk majd, amiből sokat profitálunk, ebben biztos vagyok. A Világliga nyolcas döntőjében minden bizonnyal ellenfeleink éppúgy kísérleteznek majd, mint mi tettünk volna, ha mégis kijutunk, szóval azokból az eredményekből majd nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. S hogy az olimpiai résztvevők közül csak mi nem leszünk ott Sanghajban? Mindez azt bizonyítja, hogy mi indultunk a leghátrébbról, nekünk kellett a legtöbb munkát beletenni. Ki merem jelenteni, jól állunk! Erőt adnak nekünk az eddig történtek, és erőt ad a szurkolók érezhető támogatása – a meccseinken eddig sohasem tapasztalt szervezett drukkolás lenyűgöző volt, ezúton is a csapat nevében köszönök minden buzdító szót!”


Női Világliga, Európai-selejtező

A csoport
A végeredmény

1. Olaszország 13 pont (71–51)
2. Hollandia 12 pont (62–56)
3. Magyarország 11 pont (59–50)
4. Franciaország 0 pont (35–70)

A magyar gólszerzők:

Fotó: Madar Dávid

Keszthelyi Rita 12 (5 az olaszoknak, 3 a hollandoknak, 4 a franciáknak)
Kisteleki Hanna 9 (5 az olaszoknak, 2 a hollandoknak, 2 a franciáknak)
Takács Orsolya 7 (3 az olaszoknak, 3 a hollandoknak, 1 a franciáknak)
Bujka Barbara 5 (3 az olaszoknak, 1 a hollandoknak, 1 a franciáknak)
Antal Dóra 4 (2 az olaszoknak, 1 a hollandoknak, 1 a franciáknak)
Czigány Dóra 4 (4 a franciáknak)
Csabai Dóra 4 (1 az olaszoknak, 3 a franciáknak)
Tóth Ildikó 4 (2 a hollandoknak, 2 a franciáknak)
Illés Anna 3 (1 az olaszoknak, 2 a franciáknak)
Somhegyi Noémi 3 (3 a franciáknak)
Szilágyi Dorottya 2 (2 a hollandoknak)
Gurisatti Gréta 1 (1 hollandoknak)
Szücs Gabriella 1 (1 a hollandoknak)


B csoport
A végeredmény

1. Spanyolország 14 pont (93–52)
2. Oroszország 12 pont (71–55)
3. Görögország 10 pont (84–50)
4. Németország 0 pont (34–126)

A Szuperdöntő (június 7–12., Sanghaj) résztvevői: Kína, Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Brazília, Olaszország, Spanyolország, Oroszország

a.z.