2016. április 25. 17:14

Európa második legjobb csapata ebben a pillanatban a magyar bajnok, a 2008-ban alapított UVSE. Bár igen letörtek voltak a lányok, a szakmai stáb a vasárnapi döntőt követő órákban, talán mindannyian sejtik, a hatalmas sansz mellett még nem biztos, hogy reális volt ez az aranyérem. Kis visszatekintő az Euroliga döntőjére.

„Néha az volt az ember érzése, hogy nem jöhetünk csak úgy ide megnyerni ezt a kupát” – morfondírozott Lovas Péter, az UVSE elnöke a döntőt követő társalgások során, és bár nem tisztünk ítéletet mondani a sabadelli körülményekről, hajlunk rá, hogy igazat adjunk a lilák vezetőjének.

Merthogy a sportág íratlan, vagy kimondatlan, elfogadott vagy hallgatólagosan eltűrt szabályai és jelenségei ezen a tornán is jellemzőek voltak. Ki kell vívni a tekintélyt, és úgy tűnik, ehhez még kell egy kis idő – hiába igazságtalan is mindez. Ahogy Lovas Péter fogalmazott, olyan ez, mint amikor Hárai Balázs vagy Kis Gábor kiharcolja a sípszót és a fórt, Bedő Krisztián vagy Mezei Tamás meg nem, holott ugyanazt csinálták a vízben mind a négyen (méghozzá mindannyian kiválóan).

A Sabadellben az uszoda szpíkere részéről következetesen csak „uvsze” (vagy inkább uffsze) néven becézett UVSE ezzel együtt sorozatban másodszor jutott be az Euroliga négyes döntőjébe, azaz jó úton halad afelé, hogy tartósan is megkerülhetetlen tényező legyen az európai porondon.

Az újpesti női szakosztály 2002-ben alakult, az UVSE 2008-ban, alapításakor vette át a csapatot és az utánpótlást. Tehát nyolc év elég volt ahhoz, hogy a női együttes BL-döntőt (nevezzük így) játsszon. Miközben a hétvégén a CN Sabadell éppen 100. születésnapját ünnepelte(tte) meg a Final Four során, a címvédő görög Olympiakosz Pireusz egy 91 éves klub egyik vezető szakosztálya, az orosz Kinef Kirishi meg 2003 óta nyeri az orosz bajnokságot, és egy hatalmas gázipari vállalkozás áll mögötte.

Ebben a közösségben kell maradandót alkotni, és ha ehhez hozzávesszük, hogy minden területen nehéz egy bizonyos körbe, történetesen a főként dél-európai nemzetek által „uralt” európai vízilabdacsaládba bekerülni, még inkább jár a kalapemelés a mieinknek.

Második Euroliga Final Fourjuk során a címvédőt kiverve játszottak döntőt, ahol volt esélyük, volt sanszuk a meglepetésre, alaposan megizzasztották a nevesebb, sokszoros BL-győztes Sabadellt. És, ha nem Sabadellben van a mérkőzés, akkor lehet, minden másként alakul.

Pár dolog egészen biztosan: például nem csúszik 40 percet az eseményt felvezető sajtótájékoztató, helyesen írják a csapatok neveit, a díszvacsorán nem csak spanyolul beszélnek a műsorvezetők, a játékosok bemutatása nem feltétlenül a közönségnek háttal állva történik, de mindenesetre teljes nevükkel, és az érmeket sem úgy adják át, hogy abból semmi se lássanak a meccsre kilátogatók.

De ezek csak zöngék, nézzük, mit ér ez az ezüstérem?

Hogy mit mond az edző, már röviden elmondtuk, de visszaidézzük Áts Bertalan vezetőedző szavait: „Persze, hogy el vagyok, el vagyunk kenődve. Volt sansz, és a Bajnokok Ligája döntőjét játszottuk. Mindenki győzni szeretne egy ilyen helyzetben, mi is szerettünk volna. A spanyolok nyugodtabbak pólóztak, és hát a játékvezetői felfogás is homlokegyenest más volt, mint tegnap. Ehhez kellett alkalmazkodni, még ha pankrációnak is tűnt a játék a vízben. Mindentől függetlenül büszke vagyok a lányokra, a második hely nagyon jó eredmény, előreléptünk, és mindent megtettünk. Nem neheztelhetek egyik játékosomra sem, mert betartották azt, amit kértem tőlük. Az más kérdés, hogy hagyták-e vagy sem azt a játékot, amit szerettünk volna játszani. Örülök, hogy érmet nyertünk, és hamarosan itt az újabb feladat, a Szentes elleni bajnoki elődöntő második meccse.”

Na igen, gyorsan jön a folytatás, a döntő után azonban eltelt egy kis idő (pár óra), amíg a lányok "átfordultak", és mosolyogni kezdtek. Az éremátadás után jött a gyors zuhany és öltözködés, majd a főszereplők – akik a sabadelli uszoda előtt nagy tapsot kaptak az UVSE-küldöttségtől – felsiettek a csapatbuszra.

A fiatalokon kívül Tóth Ildikó maradt még tovább az uszoda előtt, hogy beszéljen a magyar drukkerekkel, rajta kívül Szücs Gabriellát „támadták le” többen, a döntőben három gólt szerző, de már a találkozó elején két személyi hibát összeszedő Európa-bajnokunk hosszasan beszélt spanyol ismerőseivel – ő két korábbi Euroliga-győzelem részese volt a CN Sabadellel.

Mi Kisteleki Hannával csevegtünk egy kicsit, akit arról kérdeztünk, mikor lehet majd örülni ennek a második helynek.

„Szerintem, ha két hét múlva kérdezed, akkor már egészen másként fogok hozzáállni, és itt beszélhetek a többiek nevében is. Ha egy sportoló döntőt játszik, akárhol is játssza, meg akarja nyerni. Mi is szerettük volna, most ez nem sikerült. Tavaly a negyedik helyen zártunk, szóval előreléptünk, örülnünk kell ennek. Hogy mi döntött? A spanyoloknak stabilabb volt a védekezése, nekik azért nem olyan egyszerű gólt lőni, nem olyan egyszerű a zóna ellen sem játszani, mint egy másik csapat ellen. Nagyon jól védekeznek, és nekünk egy idő után a faultok száma miatt is vigyáznunk kellett. Nem szoktam a játékvezetéssel foglalkozni, most sem szeretnék, de ha már kérdezted (tényleg kérdeztem – a szerk.), igen… Volt egy-két olyan ítélet, ami rosszul esett nekünk, és hát három góllal elmentek, onnan nehéz volt futni az eredmény után. A védekezésük miatt nem ismétlődhetett meg az Olympiakosz elleni bravúr a végén. Talán majd jövőre” – tekintett előre Hanna.

„Nagyon köszönjük a szurkolást, sajnálom, hogy most nem sikerült, jövőre fog” – utalt szintén a következő szezonra Facebook-bejegyzésében Gangl Edina, már a szállodából.

Való igaz, mindenki a következő szezonra gondol, már most, akkor jöhet el az UVSE ideje. De mit mond a szövetség elnöke erről a hétvégéről? Kemény Dénes megdicsérte a magyar bajnokot.

„A tavalyi negyedik helyhez képest a második hely egyértelműen jobb, ezt nem is kell magyaráznom. Az derült ki most, hogy a magyar bajnok jelenleg még nem erősebb azoknál a csapatoknál, amelyek olyan bajnokságokban játszanak, ahol egyetlen igazán jó csapat szerepel. Nálunk több egyesületben oszlanak meg a válogatott játékosok, és alapvetően is jellemző a magyar sportpolitikára, hogy a válogatott áll az első helyen. Tovább kell stabilizálnia magát az UVSE-nek, és akkor jövőre még egy lépcsőfokot előreléphet, ami tudjuk, mit jelentene” – összegzett az elődöntőt és a döntőt is a helyszínen követő Kemény Dénes.

Bíró Attilával (és többek között Miki Okával, a spanyolok kapitányával) nézte a meccseket a szövetség első embere. Az Európa-bajnok női válogatottunk szövetségi kapitánya egy érdekes körülményre mutatott rá értékelésében.

„Tényleg le a kalappal az UVSE előtt, és nemcsak azért, mert a negyedik helyről a másodikra ugrott egy éven belül. Hanem azért is, mert mindezt légiósok szerepeltetése nélkül érte el. Láthattuk, a görögöknél és a spanyoloknál is szerepelt külföldi játékos, nálunk viszont a kezdő hetesen kívül fiatal tehetségek. Éppen ez az viszont, ami miatt még nem érett meg valószínűleg az UVSE a BL-győzelemre. Az ellenfelek java részénél a kispadon is rutinosabb játékosok vannak, sokkal esélyesebben indul egy klub egy ilyen tornán akkor, ha két klasszis centere van, vagy ha be tud állni egy bekk akkor, amikor a másiknak már két személyi hibája van. Így volt ez tegnap: Szücs Gabinak nagyon kellett vigyáznia, ennek ellenére három gólt lőtt, tehát támadásban is nagyszerűen játszott, ezt is vártam tőle. De kell a rutinszerzés, kellenek az ilyen mérkőzések, még akkor is, ha voltak olyan ítéletek, amelyek ha nem is mindig látványosan, de segítették a Sabadellt. Jövőre nagyon érdekes lehet a helyzet, hiszen várhatóan tovább fejlődnek a magyar klubok, az UVSE mellett a Dunaújváros, a BVSC, a Szentes és remélem, az Eger is erősödik, ez a magyar női vízilabdának csak jót jelent. Főleg azért, mert mi vagyunk az egyetlen bajnokság Európában, ahol több klub is kiemelkedik a mezőnyből. Néztem a Dunaújváros-BVSC bajnoki elődöntő-mérkőzést vasárnap, bármelyik csapat megállná már most a helyét a LEN-kupa négyes döntőjében. Összességében nem panaszkodhatunk, a Szentes a LEN-kupában lett érmes, az UVSE most egy kicsivel maradt le az aranyéremről, ennek én csak örülni tudok kapitányként. Meglátjuk, jövőre mi történtik, számítani kell arra is, hogy a holland, amerikai, ausztrál játékosok is feltűnnek az európai élcsapatokban” – fogalmazott Bíró Attila.

A lányok egyébként 3-4 órával a döntőt követően már oldottabb hangulatban voltak, többen pihentek a szállodában egy közös ebéd után, mások pedig délután Szücs Gabriella tippjét elfogadva (hát persze, hisz jól ismeri a kisvárost) egy étteremben búcsúztatták a (történelmi) napot.

Egy németországi átszállás után hétfőn délután 4 órakor landolt a lányok gépe a Liszt Ferenc Repülőtéren, a csapatot az újpesti „kemény mag” várta.

Nem véletlenül, hiszen legutóbb 2003-ban szerzett ezüstérmet magyar csapat, akkor a Dunaújvárosi Főiskola lett második a glyfadai tornán.

Hogy mikor lesz meg az újabb arany, 1993 után?

Talán jövőre, talán Budapesten.

-dobos-

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás