A női olimpiai selejtezőn Várkonyi Gabriella öt mérkőzést, köztük a riói indulásról döntő görög-orosz partit vezette – az értékelések szerint jól. Mint említette, újabb lépcsőfok volt ez karrierjében – és vannak további céljai.

A goudai női olimpiai selejtező kabalafigurájával

Miközben a magyar női válogatott páholyból nézte végig a hollandiai női olimpiai kvalifikációs tornát (ahonnan az Egyesült Államok, Olaszország, Oroszország, Spanyolország négyes szerzett riói indulási jogot), bírófronton bizony érdekeltek voltunk. Nem is akárhányszor! Várkonyi Gabriella ugyanis öt mérkőzést vezetett: négy csoportmeccset, a spanyol-görög, a német-új-zélandi, olasz-holland és az új-zélandi-holland partit, valamint a görög-orosz negyeddöntőt. Különösen ez utóbbi számított hatalmas feladatnak, ugyanis nem másról, mint a kvótáról döntött!

„Kétségtelen, tapintható volt a feszültség a találkozón, mi bírók igyekeztünk függetleníteni magunkat ettől. Én sem éreztem különösebb nyomást a meccsen, úgy álltam oda, mint bármelyik másikhoz” – fogalmazott a játékvezető, aki a 10–10-es, büntetőkkel az oroszok javára eldőlt mérkőzés után is ugyanolyan minősítést kapott, mint a csoportmeccsek után: nagyon jót.

„Az utolsó nap technikai értekezletén Gianni Lonzi és több vezető társa is kiemelte a négy riói kvótáért játszott meccs közül a mienket, évek óta nem tapasztalták azt, hogy mindkét csapat szakvezetői megelégedve nyilatkozzanak a FINA vezetőinek a mérkőzés után, hogy a bíróknak ennyire nem volt befolyása az eredmények alakulására – említette Várkonyi Gabriella. – Nagyon elégedettek voltak velünk, kell-e mondani, nagy öröm ez számunkra. Személy szerint boldoggá tett, hogy ötször is vezethettem, és emellett három alkalommal a zsűriben ülhettem, ahol a harminc másodpercet nyomtam, nem unatkoztam. Mindezt a bizalom jeleként értékeltem, ami bizonyosan jó hatással lehetett a teljesítményemre.”

A junior vb-bronzmeccsen, bakui Európa Játékok- és Universiadé fináléjában is bíráskodó hölgy újabb lépcsőfoknak tartja a goudai napokat – mint említette: „Szakmailag sokat fejlődik az ember egy ilyen tornán. Természetesen, mint minden játékvezetőnek, nekem is vannak újabb céljaim, minél több világversenyeken volna jó fújni a sípot.”

A tornán amúgy rajta kívül négy női játékvezető, egy-egy orosz, német, kanadai és brazil kapott szerepet – idehaza az ob I.-ben egyedüli képviselője a gyengébbik nemnek. Adódik a kérdés: mennyi nehézséget okoz ez neki?

„Valljuk be, nem könnyű… – érkezik őszintén a válasz. – Abban a sportágban, ahol ennyi klasszis van, játékosként, edzőként, szakvezetőként, ahol sokan, nagyon sokat nyertek már valamilyen címet, női bíróként nem egyszerű elfogadtatni magad. Nemzetközileg ez könnyebb, nem vitás. Mindenesetre azon dolgozom, hogy teljesítményemmel kiérdemeljem itthon is az egyre nagyobb bizalmat, illetve törjem az utat leendő női kollégáim számára, hogy idővel mind többen legyünk.”

A férfimeccset vagy nőit nehezebb vezetni kérdéskörben nem tudott dönteni, mondván mindkettőnek meg vannak a sajátosságai, egyben mérkőzésfüggő a történet. Ami nem az: Várkonyi Gabriella ismét letette a névjegyét a nemzetközi bírói porondon. Várjuk a folytatást.

a.z.