Magyarország első mozgáskereső és kategorizáló oldala mutatta be a női válogatott csapatkapitányát.

A train4gain.hu oldal cikkéből kiderül, az Év vízilabdázója az UVSE-vel elért bajnoki címre a legbüszkébb, de a válogatottal elért sikerek természetesen nem kevésbé fontosak számára.

Bíró Attila őt jelölte csapatkapitánynak kinevezését követően, így nemcsak magára kell figyelnie, hanem a társaira is. A felkészülési időszakban ad ez sok feladatot, rengeteg technikai információval segíti társait az edzésekkel, a programmal, a szabadnapokkal kapcsolatban. Amikor a csapatkapitányság lelki oldaláról kérdezték, így fogalmazott: „Úgy gondolom lehetett rám számítani a vízben eddig is, és ezután is, vagyis a csapatkapitányi poszt ellenére nem igyekszem más lenni, mint ami eddig voltam.”

Keszthelyi Rita érzelmes embernek tartja magát, akinek az arcára minden kiül. A válogatottról így beszélt: „ha mindenki tudatosítja magában a célt, és hogy ehhez mi szükséges, mit kell alárendelni, akkor az eljut a tudatokig, és ha mindenki alárendeli az egyéb dolgait ennek a szent célnak, akkor meglesz az eredmény is.”

Ami Riót illeti: „az olimpia még messzinek tűnik, de gyorsan eljön és mindenki nagyon várja már.”

Addig pedig maradnak a klubfeladatok, az UVSE csapatánál. Reggel 8-ra irány az uszoda, ott 1-1,5 óra edzés a vízben, utána konditerem, majd mindenki hazamegy pihenni vagy egyetemre. Keszthelyi Rita a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója.

„Én azt gondolom, hogy a magyar női bajnokság jelenleg a legerősebb itt Európában. Végignézve a többit, például a spanyolban, görögben jóformán nincs egyetlen olyan mérkőzés sem, amit ne az Olimpiakosz vagy a Sabadell nyerne, de a magyar bajnokságban négy olyan csapat is van az első között, amely szoros küzdelmeket tud produkálni, szóval egy fejlődni vágyó külföldinek ez nagy előny. Viszont úgy érzem, hogy a magyar bajnokságba nem jönnek külföldiek, de női vízilabdában amúgy is kicsi a merítés” – így látja Keszthelyi Rita a magyar és a nemzetközi porondot. 

Ami magát a vízilabdasportot illeti, a klasszis így fogalmazott: „Én a Margitszigetet szerettem meg nagyon, maga a közeg volt jó. A nyitott uszodát nagyon szerettem, még télen is nyitott uszodában edzettünk, akkor még nem volt sátor. Ráadásul a sport megtanítja a gyerekeket egy időbeosztásra, tehát a - tanulnom kéne, és majd tanulok - nincs egy sportoló életében. A sport fegyelemre tanít, egy közösséghez tartozni pedig mindig jó, arról nem beszélve, hogy a vízilabdával sok topbajnokságba, topegyetemre ki lehet jutni. Vegyük a fiúkat: elmennek Hollandiába, Németországba, Franciaországba. És hát fontos az egészség megőrzése is ebben a felgyorsult mobilos, számítógépes játékos világban, úgyhogy szerintem fontos lenne, hogy a szabadban töltsük az időt és mozogjunk, mert a mozgás feltölt.”