Akarsz Kaliforniában pólózni? És amerikai diplomát szereznél közben? Figyelem, mint már beszámoltunk róla, itt a lehetőség! És íme, egy honvédos srác remek példája!

Az alcímben citált kérdés (Akarsz Kaliforniában pólózni?) megválaszolása sokak számára nem lehet kérdés, éppen erét örömmel számolunk be arról, hogy akik komolyan belevágnának egy ilyen kalandba, megkapják az esélyt. Persze a tanulás mellett. Merthogy erről van szó. A program egyik arca nem más, mint dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok. A program szervezői, Póka Sándor és Szénászky Zsolt kifejezték, hogy rendkívül nagy örömükre szolgál, hogy dr. Molnár Tamás, a Magyar Vízilabda Szövetség, valamint Szentes város vezetése és az ottani vízilabda klub is a program mögé állt, és biztosították őket támogatásukról. Szeretnének a jövőben is minél több fiatalnak segíteni céljaik elérésében.
 
Nemsokára, szűk három hónap múlva indul az USA H2O Polo nyári programja. (Bővebben a www.usa-h2opolo-opportunities.com oldalon lehet róla olvasni, illetve a H2O Polo USA Facebook oldalon.) A még bizonytalankodó fiatalok és szüleik számára felkerestük Reibel Ádámot, akitől a tavalyi út tapasztalatairól érdeklődtünk. Ádám a Honvéd SE ifi csapatának meghatározó centere, nem utolsó sorban a Honvéd ob I-es csapatának a tagja, aki idén is részt vesz a kéthónapos amerikai programban.

Tavaly nyári programod során mi volt számodra a legjobb élmény?
Nagyon sok jó élményem volt. Sokat vízilabdáztunk, tényleg a mindennapjaink nagy részét a csapattal töltöttük, sok meccsünk volt. Nagyon jó érzés volt és igazán jó élményként ért az a csapat morál, ahogy ők együtt léteznek a vízben. Nem az egyéni érvényesülés a fő szempont, hanem a csapat érdekében történik a játék. Ennek pedig minden játékos tudatában van. Valamint a közös programok. Ahogy megfigyeltem, uszodán kívül is nagyon sokat összejárnak, együtt partyznak, segítik egymást a hétköznapokban.

Milyen volt a szervezés, a kiutazás?
Pontos, széleskörű volt a szervezés. Nagyon jó volt, hogy az utazás előtt többször is volt tájékoztatás, illetve személyre szabott segítség. Valamint a fogadó családdal való hazai kapcsolatfelvétel sokat segített, így a szüleim is tudták, hogy kinél fogok lakni. Az utazás is elég gördülékenyen zajlott. Zürichben volt egy átszállás és onnan már csak Los Angelesben szálltunk le. A repülőtérre jött értünk a program vezetője és az edző. Két hatalmas autóval vittek el az edzésre.

A reptérről egyenesen a medence parton landoltatok?
Igen. De nagyon jó volt, frissítőként hatott. Ott rögtön tartottunk is egy edzést. Aztán odajöttek a befogadó családok és onnan vittek „haza” mindenkit.

Mitől volt esetleg nehéznek mondható a kéthónapos program?
Inkább csak az első héten volt talán nehéz, amikor realizálódott a szülők és barátok távolsága. De ezen segítettek a kinti befogadó családtagok, illetve a srácok a csapatban, mert azzal, hogy nagyon nyitottak és barátságosak voltak, sokat segítettek a hiányérzés tompításán. A sportprogramon kívül is összejártunk, együtt mentünk moziba, shoppingolni, étterembe.

A most először utazóknak mire hívnád fel a figyelmüket, mi a fontos?
Először is a vízumra ügyeljenek, hogy időben meglegyen. Az okmányok nagyon fontosak. Ezen kívül azt mondanám, hogy se az utazás során, se kint ne rendetlenkedjenek, viszont ne is feszengjenek, ne legyenek görcsösek. Nagyon segítőkészek mind a szülők, mind az edzőtársak, könnyen fel lehet oldódni és egy szabad közegben, ahol elfogadással vannak feléd, könnyű jól érezni magadat. Még annyit hozzátennék, hogy tilos az alkoholfogyasztás. Ha valakit rajtakapnak, hogy ivott, azt azonnal hazaküldik, a program számára ott lezárult. Ahogy kimentünk, a második napon egy baráti társasággal voltunk egy házibulin. Ott sem ittunk semmit! Sőt, a 18. szülinapomon narancslével koccintottam! Tökéletesen boldog voltam!

Szerinted jó volt, hogy helyi családoknál laktatok?
Igen, nagyon jó volt. Először is a nyelv gyakorlás szempontjából mindenképpen, hiszen sehogy másképp nem tudtam beszélni velük, csak angolul. Érdekes volt, az első három napban elég bátortalan voltam, alig mertem angolul megszólalni, pedig kéttanítási nyelvű gimnáziumba járok, elég jól is beszélem a nyelvet, de mégis… Ez a gátlás fokozatosan eltűnt. A második héttől alig tudtak „lelőni” annyit beszéltem. Nagyon élveztem. A másik fontos dolog, hogy önállóságra nevelt ez az időszak. Volt saját szobám, üres szekrényeket kaptam, amibe a saját ruháimat úgy pakoltam, ahogy jól esett, senki bele nem nyúlt. Ez persze azt is jelentette, hogy nekem kellett rendet tartani is benne. Rögtön az elején megmutatták hogyan működik a mosógép és a porszívó. Így aztán önjáró módon rendezhettem a mindennapjaimat. Nagyon sok mindent megtanultam a két hónap alatt.

Hogy álltál az itthoni alapozással?
Három hét lecsúszott, de ezt az itthoni edzőmmel előre egyeztettem. Kint egy kicsit pluszmunkáztam, az időmbe bőven belefért, így nem maradtam le, tudtam az úszás eredményemet tartani.

Olyannyira nem maradtál le, hogy a következő szezonban játszottál is a Honvéd felnőtt csapatában, ahol egy fontos gólt is lőttél. Gratulálunk!
Köszönöm szépen!

Milyen a kinti vízilabda?
Érdekes, hogy másként gondolkodunk a vízben. Ők inkább erőből próbálják megnyerni a meccset, míg mi többet taktikázunk. Náluk nincsenek taktikai begyakorlások meccs előtt. Mi pedig ehhez képest nagyon sok taktikai elemet gyakorlunk, amit aztán alkalmazunk is a meccs során.

Mit vársz a mostani nyártól, miért mész ki újra?
Nagyon fontos része a nyelvtanulásomnak. Jó kapcsolatokat lehet kialakítani. Én például négy sráccal is tartom tavaly óta a kapcsolatot és idén ezt meg is erősítjük. Nagyon jó fejek. Illetve az ösztöndíj, ami egy komoly célom. Örülök, hogy ez a program lehetőséget biztosít erre. Tavaly sikerült feltérképezni bizonyos dolgokat, idén pedig célirányosan tudok mozogni már ebben a rendszerben.

Egy praktikus kérdés a beszélgetésünk vége felé: mit célszerű vinni a bőröndben?
Én vittem angol könyvet. Idén a bőröndömet szinte üresen viszem ki. Tavalyi út során 13 kg-os bőrönddel mentem, hazafelé pedig 26 kg volt. Nagyon sok helyre elvittek minket, ahol jó áron jó ruhadarabokat, cipőket lehetett venni, így volt olyan hazai holmim, amit inkább kint hagytam.

Mit üzensz a még bizonytalankodó fiataloknak?
Ne legyenek bizonytalanok! Ez egy egyszeri vagy kétszeri lehetőség az életükben. Ha vannak álmaik, akkor ez a program segít annak megvalósulásában. Kint eldőlhet, hogy mit akarnak az élettől. Ha vízilabdában nem mutat irányt, akkor is egy új szemléletet ad az élet mindennapjaihoz. Teljes optimizmusra gerjeszt. Kinyit egy ajtót, amin keresztül megnézhető, hogy a Föld másik oldalán élő emberek hogyan gondolkodnak, miként élik mindennapjaikat. Biztos találhatnak benne olyat, amit be tudnak építeni a saját életükbe, és ez segít tovább lendülni a kitűzött cél irányába.
 
Az amerikai utakat tartalmazó programról részletesen olvashatsz a www.usa-h2opolo-opportunities.com oldalon. Érdeklődés esetén, az oldalon található jelentkezési lapot kell kitölteni, és a szervezők személyes kapcsolatfelvételt kezdeményeznek. Gyere, - korlátozott számban, de - van még szabad férőhely.