2013. augusztus 02. 00:48

2007 után ismét világbajnoki döntőt játszik a magyar válogatott, miután pazar mérkőzésen nyert 11-10-re Horvátország ellen. Játékosaink visszafogottak voltak, ahogy az uszodában mondják, most már van mire szerénynek lenni.

A gratulálók között időben is első volt Kásás Tamás: igaz, a melegítő-medence külső bejáratánál annak ellenére sem voltak hajlandóak beengedni az őrök, hogy egy magyar önkéntes spanyolul győzködte őket, egy háromszoros olimpiai bajnokot igazán beereszthetnének. Ez sem hatott, úgyhogy az egykori társak mentek oda Kásához az elismerő ölelésekért.

Nehezen mentek a levezető hosszok – már csak Tomi feltűnése miatt is –, folyamatosan meg-megálltak beszélgetni a játékosok egymással. Madaras Norbi még a magát a medencében lehűtő horvát mesterrel, Ivica Tucakkal is váltott néhány szót – majd velünk is.

„A lefordulások fontosak – utalt saját góljára Norbi. – Másként támadnak ők is, ha el tudsz jönni néhányszor, utána már tartanak tőled. Úgyhogy a jövőben még inkább erőltetni kell ezt. Sajnos, ez elmúlt időszakban ez nagyon hiányzott, de még sokat kell dolgoznunk azon, hogy még többször sikerüljön.”

Szivós Marci egyetlen halvány mosollyal vette tudomásul, amikor jeleztük neki: a válogatottban alighanem most játszotta eddigi legjobb mérkőzését. Aztán a mérkőzésre tért a három szédületes gólt lövő játékos: „Varázslatos este volt. Szerintem, nem csak a mi számunkra, de mindenkinek, aki szurkol nekünk, és mellettünk áll. Nagyon-nagyon jól játszottunk, a védekezésünk is rendkívül jó volt, és szép gólokat tudtunk lőni. Boldog vagyok, hogy döntőt játszunk – ezért küzdöttünk.”

Arra a kérdésre, mennyiben történt az, amit vártunk, Marci így válaszolt: „Nem volt a meccsben semmi meglepő. Úgy alakult, ahogy egy elődöntőt el lehet képzelni, rendkívül kiélezett csata, amin végül egy gól dönt. Ezt most mi lőttük, szerintem megérdemelten. Jogosan lettünk mi a döntősök, hiszen rengeteg hátrányt kellett kivédekeznünk. És erről azt hiszem, nem is mondok más semmit.”

A szédületes győztes gólt összemesterkedő Varga-testvérek már a fináléról beszéltek. Dani: „Nagyon örülök. Most van néhány óránk, hogy megünnepeljük a sikert, de holnap reggeltől a döntőre kell összepontosítanunk. Mindegy, kivel kell összecsapnunk, mivel hiszek benne, hogy rajtunk áll, nyerünk-e.”

Dumi: „Nagyon kemény fizikai és taktikai harc jellemezte a meccset. Most viszont már az aranyéremre koncentrálunk.”

A horvátok a két ötméteresüket siratták (egy biztos, sokat kell keresgélni az annalesekben, hogy két védett büntetőt találjunk náluk). “Nagyon kemény meccset játszottunk, amelyen a védekezésre kulcsszerep hárult. Sokat hibáztunk, és kihagytunk két büntetőt” – mondta kapusuk, Josip Pavic.

„Ha belőjük a két büntetőt, akkor nyerhettünk volna. Csak magunkat okolhatjuk" – közölte az egyiket elrontó Maro Jokovic, aki amúgy nem túl hízelgő, 8/2-es lövési indexszel zárt.

„A legfontosabb lövéseket kihagytuk, de ennek ellenére gratulálnom kell a csapatomnak a rendkívüli erőfeszítéseiért" – értékelt a horvátok kapitánya, Ivica Tucak.

A melegítőmedencénél látott gesztusaik alapján egyébként egyértelműnek tűnt: őszintén gratuláltak a mieinknek, megérdemeltnek tartották a fináléba jutásunkat.

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás