Az aranyérmek a fiókban, ahogy Bíró Attila kérte, játékosai csakis előre néznek, és harcolnak a csapattagságért. Az olimpiai felkészülés II. szakasza után elégedett a kapitány, kimondottan bíztató, hogy a kanadaiakat ellen a közös edzéseken fizikálisan is bírták a tempót a mieink – sőt!

Fotók: Madar Dávid

A kanadaiak a hollandiai Goudába, a mieink otthonaikba indultak a Margitszigetről, mondani sem kell, kinek is jobb. No, igen, női válogatottunk tett, nagyon sokat tett azért, hogy március közepén ne kelljen izgulnia, a belgrádi Európa-bajnokság megnyerésével januárban olimpiai kvótát szerzett, így a brazilok, a saját selejtezőjüket megnyerő ausztrálok és kínaiak társaságában páholyból nézheti a riválisok csatáját a fennmaradó négy helyért.

Ennek egyikére pályáznak a magyar vendégszeretett több mint egy hétig élvező kanadaiak is – ismerve a vetélytársak, kiemelve a hollandok, az amerikaiak vagy az olaszok erejét, drukkolunk nekik. Ahogy Bíró Attila mondta: „Úgy váltunk el, hogy reméljük, az olimpián majd találkozunk. Örülnénk neki.”

Szövetségi kapitányunk – aki Áts Bertalan társaságában szerdán utazik majd ki a hétfőn kezdődő ötkarikás selejtező helyszínére – persze sokkal inkább foglalkozik saját csapatával, hiszen voltaképpen mindegy, kit sodor a riói útjába majd a sors, nem titkoltan győzelemre tör. A három szakaszra bontotta olimpiai felkészülés II. etapjának javarészén túl van a társaság, már csak két Világliga-meccs (április 12-én Hollandia ellen idegenben, május 3-án Franciaország ellen várhatóan a Hajós uszodában) szerepel ebben a programban, más kérdés, ezeken a parti a sűrű versenynaptárnak betudva nem feltétlen legjobb összeállításban szerepel majd a társaság. Kimondva kimondatlanul a novarai vereség után úgymond „elengedtük” ezt a sorozatot, amelynek a fináléja amúgy is igencsak üti a riói felkészülés utolsó szakaszát.

No, de hol tartunk most?

„A legfontosabb, ahogy kértük, a lányok eltették az érmeiket a fiókba, nem a múlttal foglalkoznak, hanem az előttük lévő feladatokra koncentrálnak – tette hozzá Bíró Attila. – A mögöttünk hagyott két hét elérte célját, olyan sorozatterhelést kaptak a játékosok, amelyre lehet építeni, amely sok tapasztalttal járt. Az athéni torna extrém megterhelést jelentett, a két nap alatt lejátszott négy komoly mérkőzésből is sokat tanultunk. A sorból csupán az utolsó, görögök elleni találkozó lógott ki, ami valahol érthető, hiszen addigra alaposan elfáradt a csapat. Összességében elégedett vagyok.”

Ami a kanadaiak elleni kétkapus edzéseket, illetve a keddi, varázslatos hangulatú hivatalos, 18–14-re megnyert mérkőzést illeti, szintén elégedett a kapitány. Jól jellemzi a mieink tettrekészségét, hogy az ellenfél a végén igyekezett csökkenteni a közös tréningek idején (a megbeszélteknél rövidebb gyakorlások például), annyira merítette az aksikat a magyar vehemencia…

„Örömteli volt látni, hogy a lányok felvették a kesztyűt. A szerdai edzés kis híján verekedésbe torkollott, ahogy láttam, az ellenfél nehezen tudta elviselni, hogy mi fiatalabb csapattal is verjük őket. Nem csak technikailag és taktikailag, hanem fizikailag is felvettük velük a versenyt, alkalmazkodtunk a jégkorongszerű stílusukhoz, ami ha azt vesszük, hogy az amerikaiak és az ausztrálok ellen készülünk, felettébb bíztató. Gyorsan hozzáteszem, az adok-kapok nem járt sérüléssel. Ami pedig a meccset illeti: fantasztikusan éreztük magunkat abban a hangulatban, és ahogy láttam, a közönség is élvezte a tizennyolc gólt, ahogy mondani szokták, kölcsönösen kielégítettük egymást…”

A kapitány persze kiemelte, előfordultak hibák, néhány egyéni teljesítményt alaposan elmaradt a várakozásoktól, a visszafogott játékot betudja mentális és fizikai fáradtságnak. Amelyen persze az érintetteknek (nevesíteni érthetően nem akart) változtatni kell, mert az egyértelmű, nagy a verseny a csapatba kerülésért. Különösen akkor, ha az Eb-csapatban nem szereplők dicséretétől hangos a szakvezető: „Többségében voltak a pozitív tapasztalatok. Feltétlen kiemelném Szilágyi Dorka athéni szereplését, nagyon jó benyomást tett rám. De jól teljesített a két hétben Somhegyi Noémi is, akin érződik, kezdi behozni lemaradását, komoly riválisa a centereiknek. A kétkapus edzések során Bolonyai Flóra is bizonyította, bátran lehet rá számítani, éles a verseny a kapusok között. Menczinger Kata és Horváth Brigitta is azt hozta, amit várok tőlük, szóval nem állunk rosszul. A játékosok most visszatérnek klubjaikhoz, de rajtuk tartom a szemem, azt várom, hogy mindenki harcol az olimpiai keretbe kerüléshez. A két Világliga-mérkőzésen rövid ideig még találkozunk, aztán legközelebb majd a bajnoki döntő után jövünk össze.”

A magyar női válogatott kerete:

Kapusok: Bolonyai Flóra (Szentes), Gangl Edina (UVSE), Kasó Orsolya (Dunaújváros)

Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Csabai Dóra, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Tóth Ildikó (mind UVSE), Garda Krisztina, Gurisatti Gréta, Horváth Brigitta, Menczinger Kata, Somhegyi Noémi, Szilágyi Dorottya (Dunaújváros), Illés Anna, Leimeter Dóra, Takács Orsolya (mind BVSC), Bujka Barbara (Szentes), Czigány Dóra (Eger)


a.z.