2013. augusztus 01. 23:41

Nem akármilyen módon indul Benedek Tibor kapitánysága: a Világliga után a világbajnokságon is döntőt játszik a magyar válogatott. Ez persze ötször akkora fegyvertény.

Volt egy víziód, amikor elkezdted hivatalosan is a munkát – nyilván elsősorban a játékról. Mégis: egy vb-döntő is szerepelt benne?
Reménykedtünk csak benne, hogy ilyen jól fog menni. Nyár elején megmondtam, hogy a legjobb esetben is csupán a világbajnokságra fog összeállni ez a csapat – és tényleg így is lett. Azt mondom, az ausztrálok elleni meccs volt az első fordulópont, amikor látszódott az embereken, micsoda tűz van bennük. És annak ellenére, hogy 9-9 lett a meccs, semmiféle rossz érzésem nem volt. Ahogy ott játszottak és küzdöttek, az láthatóan előremutató volt, éreztük magunkban az erőt, és mindannyian kezdték elhinni – hogy jók.

A mai meccsről azért össze lehet vágni egy varázslatos összefoglalót, hiszen olyan gólokat lőttünk – különösen a mindent eldöntő Dumi-féle pöccintés –, amelyek már-már teljesen kiveszőben vannak a sportágból. Ez olyan magyaros vízilabda volt.
Jó vízilabda volt, büszkék is vagyunk rá, de hogy elmondhassuk, ez magyaros vízilabda volt, az nagyon sok dolgon múlik. Én inkább arról beszélnék, hogy a legfontosabb az volt, hogy a játékosok elhitték: be tudunk jutni a döntőbe. Nem azért hajtottak, mert olyan ciki, ha nem kerülünk be a négy közé. És azt gondolom, azt is elhiszik, hogy szombat este győzni fogunk. De hát azért az egy óriási nagy munka.

Mi volt az, amivel ma szakmailag fölébük kerekedtünk?
Talán az, hogy a hátrányos védekezésünk nem volt jó az elején, de aztán feljavult, aztán ki kellett védeni két ötméterest, ami hatalmas segítség volt. Aztán a dupla centereiket kellett megoldanunk, amihez óriási csapatmunka kellett. És persze el kellett hinnünk azt is, hogy náluk van nyolc nagyon jó játékos, de a többiek gyengébbek – és ezt a játékot nem fogják tudni négy negyeden át csinálni. Ezért folyamatosan sokat cseréltem, hogy az utolsó részre maradjon erőnk, mert úgyis elfáradnak.

Ez így is történt – persze, minket is facsart a rengeteg emberhátrány.
Nyilván. A végén már nem tudtunk támadni, állandóan öt méteren tartották a centereinket, a lövők visszaszorultak, ítéletet nem kaptunk – de a hitünk átsegített minket ezen is. A mai mérkőzésen is sok minden, vagy tán minden visszaigazolódótt, amit a csapatról, egyes játékosokról gondoltam korábban, és ez kimondhatatlanul jó érzés.

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás