Grúzia ellen hat gólt szerzett az Eger fiatal játékosa a tbiliszi Világliga-selejtezőn, így nagy lépést tett afelé, hogy Benedek Tibor a következő időszakban is számoljon vele. Csütörtökön késő délelőtt beszélgettünk vele, este már feladat vár rá.

Negyed 12 után hívtuk Zalánki Gergőt, aki társaihoz és a válogatott stábjához hasonlóan jó pár órás késéssel, csak szerda este érkezett haza Budapestre Grúziából. Gondoltuk, a hat gólt szerző balkezes pólós addigra azért már kipihente magát. Nem sok idő van persze a lazításra.

- Nem, már nem aludtam, mert edzésre kell menni. Nagyjából egy óra múlva már ott kell lennem. Norbi annyit mondott, menjünk le úszni – kezdte Zalesz a helyzetjelentést, majd az esti, Szentes elleni bajnokira utalt. – Nyilván este játszani fogunk már, én legalábbis játszani szeretnék.

- Elég kalandosra sikeredett ez a grúziai túra. Legalábbis a visszajövetel mindenképpen. Hogy élted meg?

- Szerencsénk volt, mert már a hotelben megtudtuk, hogy törölték a járatot. Így még le tudtunk feküdni egy kicsit, pihentünk, ebédeltünk, aludtunk. Persze, jobb lett volna, ha hamarabb itthon vagyunk, de legalább nem a repülőtéren kellett fél napot várni.

- Mivel szoktad elfoglalni magad ezekben a holtidőkben, és mi volt most a saját program?

- Általában filmeket nézek, és most is ezt csináltam. Az egész út alatt megnéztem három vagy négy filmet Manóval (Manhercz Krisztiánnal - a szerk.).

- Melyikeket?

- Megnéztük a Mentőexpedíciót, A kezdőt, A Pixelt és a Bosszúállók új részét. Nem unatkoztam, elvoltam.

- A vízben is elvoltál, mondhatjuk, hogy az egyik legnagyobb élmény volt ez a meccs a pályafutásodban?

- Legalábbis ott van az első között. Nem mondanám, hogy a legnagyobb, de természetesen nagyon örültem, hogy így alakult a mérkőzés, és a túra is nagyon jó hangulatú volt, nagyon tetszett. Hat gólt még sohasem lőttem a válogatott színeiben, lehet, hogy nem is fogok.

- Várjunk még ezzel.

- Ki tudja, mi történik majd, de az biztos, hogy ez maradandó emlék lesz.

- Mikor lőttél utoljára hat gólt?

- Talán az ifiben valamikor, igaz, ott több is előfordult.

- Vissza tudod idézni mind a hatot?

- Visszanéztem a gólokat, abból a megfontolásból, hogy mit lehetett volna még jobban vagy másképpen csinálni. A meccs után azonnal biztos nem tudtam volna visszaemlékezni rá, szerintem azt sem tudtam volna, összesen hányat lőttem. Nem vagyok azért teljesen elégedett, lehetett volna még jobb a teljesítményem, még több gól összejöhetett volna. Volt két-három lövés, ami nem sikerült, van, amit elkapkodtam, van, amit rosszul lőttem el.

- A mostani válogatott meghívóra egyébként számítottál?

- Nagyon örültem neki, amikor olvastam, nem számítottam rá. Alapból úgy volt, hogy a sérülésem után az első meccsem a BVSC ellen lesz majd, hogy a vállamra még vigyázzunk, de aztán úgy alakult, hogy már előtte is játszottam 3-4 meccset, amik jól is sikerültek. Nagyon örültem, hogy ilyen gyorsan haladtunk a sérülésem után a gyógyulással. Boldog voltam, hogy újra behívott Tibi.

- Mi volt pontosan a probléma a válladdal?

- Azért kellett megműteni, mert levált, letört egy porcdarab, és nem volt elég csak kivenni, hanem mivel nagyobb volt a letört rész, egy implantátummal vissza kellett rögzíteni a helyére.

- Teljesen rendben vagy már?

- Most már nem fáj, nem 100 százalékos ugyan, le van maradva a másik vállammal szemben, gyenge, de már normálisan tudom mozgatni. Jól vagyok.

- Mire kell leginkább figyelned? Gondolom, túlzásba sem kell vinni az aggodalmat.

- Igen, az orvosok azt mondták, ne legyek túl óvatos, ne gondoljak arra, hogy valami baj lehet. Természetesen vigyázni kell rá, és arra, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, amiből rosszul jöhetek ki. Úgy engedtek játszani, hogy tudták, hogy már nagy baj nem lehet. Csak bátran, ennyit tanácsoltak.

- Mit gondolsz, a mostani teljesítményeddel megváltottad a trieszti csapattagságot?

- Nem hinném, ez nem ilyen egyszerű.

- De azért közelebb kerültél hozzá.

- Közelebb, az biztos, de még sokat kell tenni azért, hogy odakerüljek.

- Mennyire fekszik neked a válogatott taktikai repertoárja?

- Fekszik, jól működik a támadás és a védekezés is, nincs vele gondom, jól érzem magam ebben a rendszerben.

- Azért is kérdeztem, mert egy hosszabb kihagyás után kerültél vissza a keretbe, ilyenkor nehéz felvenni a ritmust, visszacsöppenni ebbe a rendszerbe?

- Nyilván különbözik az egri játéktól a válogatott játéka, de már voltam a válogatott keretben, és pár nap alatt fel lehet venni a ritmust. Ezen a meccsen most éppen nem volt teljes a repertoár, csak alapdolgokat csináltunk a vízben, még jóval több van ebben a válogatottban. Azokat az elemeket majd máskor kell elővenni.

- Ami az Egert illeti: elég szépen szerepel a csapat a BL-ben. Viszont alanyi jogon ott van a budapesti Final Sixben a társaság. Ez talán a fejekben mélyen ott van. Hova futhatnak ki a csoportmeccsek?

- Úgy érzem, nincsen veszítenivalónk, így a játékunk is felszabadultabb lehet, ami előnyünkre válhat. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy megnyerjük a csoportot, így egyből elődöntősök lennénk a Final Six során. Szerintem jó úton haladunk, biztos vagyok benne, hogy jó munkát végzünk.

- Vasárnap bajnoki rangadó a Szolnok ellen, mire számítasz?

- Természetesen arra, hogy nyerünk. A kupadöntő óta sok minden történt, de ha olyan tűzzel és akarással játszunk, mint ott, akkor nem lehet baj.

- Hogy érzed, megértél a nagyobb feladatokra már?

- Van hová még fejlődnöm, de haladok, haladok.

- Gondolom, most rengeteg telefont kaptál a kollégáktól, erre majd fel kell készülni a jövőben.

- Igen. Örülnék neki, ha a továbbiakban is ilyen sokan keresnének, mert az nem jelentene mást, mint hogy jól sikerültek a mérkőzések. Én azon leszek, hogy sokan hívjanak.

-dobos-