Gangl Edina az olaszok elleni elődöntőben káprázatos teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet, avagy mindenki láthatja, sportban sem utolsó – sőt! Az UVSE játékosa a hollandok elleni döntőben (20.15) folytatná, amit elkezdett, mint mondta: „Készen állok, védeni akarok!”

Fotó: Dobos Sándor

„Védésekkel hódítana” címmel közültünk anyagot még az elődöntő előtt Gangl Edináról, felfűzve írásunkat arra, hogy a szépségét előszeretettel kihangsúlyozó cikkek a médiában talán kezdik háttérbe szorítani a lényeget, magát a vízilabdát. „A sportteljesítményemmel szeretném magamra felhívni a figyelmet. Az a fontos, hogy arról mit írnak” – fogalmazott ezzel kapcsolatban a 25 esztendős kiválóság, aki aztán annak rendje és módja szerint Olaszország elleni megbabonázta az ellenfél játékosait. 19 kapujára ment lövésből 14-et védett (73.7%), köztük nem egy esetben földöntúli bravúrral. Olyan tartást adott a csapatnak, amely egyenesen szárnyakat adott mindenkinek, így pazar játékkal 10–5-re nyert a csapat, s készülhet a ma esti fináléra.

„Akkor kellenek az igazán nagy védések, amikor ekkora a tét, nem?” – mosolygott Edina, aki aztán persze komolyra váltott: „Rám fért, hogy bizonyítsak. Végig arra készültem, hogy ha megkapom a lehetőséget a szövetségi kapitánytól, azzal élni tudjak. Boldog vagyok, hogy így sült el. Hogy ihletett forma lett volna? Nem tudom, lehet. Viszont az egésznek csak akkor lesz igazi értéke, ha a döntőben is nyerünk.”

Hiába, azonnal a meccs után a hollandok elleni finálén járt az esze. Pörgött, órákkal a meccs után, sőt minden bizonnyal egész pénteken pörög – aggódni nem kell, neki erre van szüksége. Ilyen típus. De vajon érezte már az olaszok elleni kezdés előtt, hogy bombaformában lenne?

„Csínján bánnék a szavakkal, tényleg várjuk meg a döntőt. Az biztos, az elődöntő előtt megnyertem a lányokkal szemben kötelezően lejátszott tizenegyes versenyünket, kiválóan sikerült a bemelegítés, és rögtön védéssel sikerült kezdenem. Szóval jó volt az alap, tele voltam önbizalommal” – válaszolta. Majd értelemszerűen szóba kerültek a társak, akik hozzá hasonlóan módfelett víz felett jártak ezen a szép délutánon/estén, kiváló helyen voltak a blokkok, szenvedtek az olaszok a szorításban. „Hogyne, feltétlen szeretném megdicsérni a védekezést, elsőrangú volt. Nem működöm nélkülük, ők nem működnek én nélkülem, erről szól a hátsó játék, erről szól a csapategység.”

És ami a finálét illeti: az Eb-első napján a hollandok 14–10-re legyőzték csapatunkat, amely azóta nagy utat járt be, avagy talán mondhatjuk, hol van az már… Edina sem tart tőle, hogy megismétlődne az az egyoldalú parti. „A spanyol-holland elődöntő is jelezte, a női mezőnyben nincs nagyságrendekkel kiemelkedő együttes, így papírformáról sem beszélhetünk. Az elődöntő négy csapata közül bármelyik megnyerhette volna ezt az Európa-bajnokságot, most már csak kettő. Bízom benne, mi leszünk azok!”

De vajon ki véd a döntőben?

Bíró Attila beállítja a kapuba ismét Gangl Edinát, bízva abba, 24 óra alatt kétszer is képes ilyen teljesítményre, vagy szerepet adó Kasó Orsolyának, aki frissebben állhat oda a fináléra? A kapitány értelemszerűen nem kívánja nyilvánosságra hozni döntését, ám szavai árulkodóak voltak: „Edina nagyon elkapta a fonalat, ennyit számít, ha egy tehetséges játékos önbizalommal ugrik medencébe. De bízom Orsiban is, majd meglátjuk, miként alakul.”

Egy szó, mint száz, nem lennénk meglepve, ha Gangl Edina kezdene.

De vajon ő maga készen áll-e erre?

„Hogy készen állok-e? Nem kérdés! Tőlem bármelyik percben kezdhetnénk! Bízom a lendületben, bízom a csapatban, bízom magamban! Igen, kijelenthetjük, védeni akarok az Eb-döntőben! És nyerni!”

Ámen.