A Magyar Vízilabda Szövetség elnöke boldog, hogy mindkét válogatottunk ott van az elődöntőben, ahol ráadásul egy napon kísérelheti meg kivívni a fináléba jutást. A korábbi sikerkapitány bízik csapatainkban, és említést tett egy 2020-as álomról is…

Fotó: Dobos Sándor

2016. január 21., csütörtök – vitathatatlanul nem mindennapi dátum a magyar vízilabda történelmében. Mert bármi is történjék a 17.15-kor kezdődő magyar-olasz női, illetve a 20.15-kor kezdődő magyar-montenegrói férfi elődöntőben (azaz dehogy történjék bármi, győzzünk, győzzünk!), önmagában kiemelkedő, hogy egy napon két ilyen partin izgulhassunk. Alkalmasint először, hiszen korábban nem volt, nem is lehetett erre példa.

Dr. Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke is felettébb izgatott a szerb fővárosban, boldog, hogy ezt megélhette, mindazonáltal igyekezett máshonnan megközelíteni ezt a történelmi napot: „Kétségkívül nem hétköznapi, hogy egy napon két elődöntőben szurkolhatunk a csapatainknak, ezt bármelyik másik sportág képviselői megirigyelhetnék. Viszont ami számunkra fontosabb, mind a női-, mind a férfiválogatott képes volt elhallgattatni, legalábbis elcsendesíteni azokat a kritikai hangokat, amelyek az elmúlt időszakot jellemezték. Az igaz, hogy 2015 meglehetősen vajúdós volt, a hozzá nem értők számára valóban azt sugalhatta, nagy bajok vannak, ám az élet igazolta, nem feltétlen van így. Mindkét válogatottnál kellett némi új impulzus, ami a lányoknál új kapitányt, a fiúknál a stábban lévő változást és Tibi által eszközölt egy-két változtatást jelentett.”

Mindvégig hitt csapataink jó szereplésében, s noha a kontinensviadal előtt és közben is sokan az olimpiai kvóta megszerzéséről beszéltek, beszélnek, ő nem foglalkozott, nem foglalkozik ezzel, mert mint hozzátette: „A cél az aktuális világversenyen, momentán az Európa-bajnokságon való jó szereplés. A két elődöntőt sem úgy várjuk, hogy azzal megszerezzük, avagy a lányok esetében közelebb kerülünk a kvótához. Számunkra nem ezek a kritériumok. A döntő a célunk, ott pedig az aranyérem megszerzése. Ha bármelyikért kvótát adnak, azt köszönjük, elfogadjuk, de momentán nem ebben gondolkodunk.”

Természetesen az elnök szentül hiszi, és fontosnak is tartja, hogy mindkét csapatunk ott legyen majd Rióban, Belgrádban azonban mások a prioritások. Mint említette: „Bízom benne, ma este a krónikások problémája leginkább az lesz, hogy két válogatottunk egymás szavába vág majd…”

Ami magát az Európa-bajnoki rendezést illeti, bevallja, alaposan meglepték őt a házigazdák. Meglepték, mert ennyire jól szervezett viadalra nem számított: „Gratulálok a szerbeknek, gratulálok Darko Udovicsicsnek, a szervezőbizottság elnökének, emelem előttük a kalapom! – fogalmazott. – A budapesti Európa-bajnokság után megszámlálhatatlan dicsérő szót kaptunk, ami magában hordozta azt, hogy többé nem lesz ilyen esemény, hacsak nem 2020-ban a Dagály-uszodában. Íme, lett.”

Ami a jövőt illeti, igen, nem elírás: akár ez is megtörténhet! Tekintettel arra, hogy a 2018-as, barcelonai Eb után 2020-ban, az olimpia évében újfent télen rendezik majd a kontinensviadalt, fedett uszoda, vagy éppen sportközpont lehet a helyszín – az épülő budapestinél lehet jobban találni? Speciel a 2014-es Eb-n Kemény doktor utalt már erre Paolo Barelli LEN-vezérnek, aki nem tiltakozott, sőt!

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mint gondol az MVLSZ-elnök a torna színvonaláról: „A lányoknál a görögöktől többet vártam, a másik öt-hat nagycsapat kimondottan élvezetes, szoros mérkőzéseket vívott. Talán Hollandia kiemelkedett eddig, de várjuk meg az elődöntőt és a finálét, közel sem vehető biztosra a sikere. Amúgy bevallom, három éve nézem tüzetesen a szakágat, mondhatni ismerkedek vele, és azt kell mondjam, elképesztő dolgokat látok. Minap az egyik spanyol lány olyan lövést mutatott be a szélről, hogy technikailag az bizony a magyar férfi ob I.-ben is megállta volna a helyét, hovatovább biztos vagyok benne, nem mindenki tudná ezt megcsinálni. A női vízilabda egyre inkább férfijelleggel zajlik, de természetesen női izomzattal.”

Ami a férfimezőny illeti, egyértelműnek látja eddig a képet: Szerbia magasan kiemelkedett. Érdekes viszont, hogy Kemény Dénes szerint mindezt eddig félgőzzel érték el a hazaiak: „Afféle mackós magabiztossággal nyerték fölényesen a meccseiket. Nem nagyon emlékszem, hogy például ellentámadásból gólokat kaptak volna. Nem tudom, optikai csalódás, avagy sem, de mintha ellenének, mint a befőtt… Éppen ezért úgy gondolom, a fináléban a gyenge pontjuk az lehet, ha az ellenfél képes lesz nehéz helyzetbe hozni őket. Két éve, a budapesti Európa-bajnokság elődöntőjében volt ilyenre példa, akkor rettentő nehezen nyertek Montenegró ellen. Azóta nem kellett igazán megizzadniuk, szóval nem tudom, miként reagálnának egy ilyen helyzetre. Mondanom sem kell, abban bízom, hogy a mieink próbálhatják majd meg mindezt.”

És ezzel rátértünk a tornán látott eddigi magyar szereplésre. Az elnök szerint ugyan még nem értünk el semmit, ám feltétlen látszik az, aminek látszania kell: „A közvélemény érzékelhető lesajnálását Tibor félre tudta tenni, az esetlegesen erre vonatkozó kérdéseket udvariasan képes volt okosan megválaszolni. Én elmondhattam korábban is azt, amit ő nem, miszerint a győri Volvo-kupához képest két poszton is erős javulási lehetőségeink vannak, amelyek alapjaiban határozzák majd meg a belgrádi szereplést. Nos, az egyik centerünk, Kis Gábor meggyógyult, a másik, Hárai Balázs felépült, miközben az elmúlt másfél év egyértelműen legjobb Nagy Viktorját látjuk a vízben, rögtön más a leányzó fekvése.”

A létszámbővítéssel kapcsolatban Kemény Dénes amondó, az Eb után feltétlen ki kell értékelni a tapasztalatokat: „Nehéz ez, a melyik ujjamba harapok tipikus esete. Ha kicsi a mezőny, alapesetben kritika, ha nagyobb, a sima meccsek miatt jön a kritika. A lényeg, hogy a vérkeringésbe most igazán bekapcsolódó országokban legyen a pólónak követettsége, legyen ennek az Európa-bajnokságnak hozadéka. Különben szokás a sportágat a kevés helyen játsszák váddal illetni, ami helytelen, hiszen az angolszász területeken elképesztő a népszerűség. Kevés helyen játsszák jól a vízilabdát, így helyes a megállapítás. De ez, tudjuk, leginkább munka és munka kérdése, úgyhogy meggyőződésem, előbb-utóbb ez is változik majd.”