A Magyar Vízilabda Szövetség Játékvezetői Bizottsága 2015. év december hó 30. napján tartott ülésén meghozta az alábbi határozatot.

A Bizottság Dr. Molnár Tamás /1975-08-02; NSSZ szám: MVLSZ000728/ és Csanádi Zsolt /1973-05-17; NSSZ szám: MVLSZ003002/ játékvezetőket az MVLSZ Szervezeti és működési szabályzat V. fejezet 2.11. pont első fordulata és a Játékvezetői bizottság JB/3/2015 határozat negyedik bekezdés felsorolásának első alpontja alapján 2016. év január hó 31. napjáig mindennemű játékvezetői, versenybírói tevékenység alól felfüggeszti.

Érintett játékvezetők semmilyen funkcióban nem vehetnek részt a Magyar Vízilabda Szövetség és tagszervezetei által rendezett mérkőzéséken.
Jelen határozat ellen az MVLSZ SZMSZ V. fejezet 2.11. pontja alapján a kézhezvételtől számított 15 (tizenöt) napon belül a Magyar Vízilabda Szövetség Sportági Egyeztető Bizottságához címzett, de a Játékvezetői Bizottsághoz benyújtott fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek a döntésre nincs halasztó hatálya.

Indoklás:

2015 év december hó 12. napján nevezett játékvezetők az A-Híd OSC – ZF-Eger csapatai között rendezett BENU Magyar Kupa elődöntő mérkőzést dirigálták, melynek végeredménye ellen az A-Híd OSC óvást nyújtott be, majd azt a Magyar Kupa színvonalának megőrzése érdekében visszavonta. Az MVSZ Versenybíró Bizottsága számmal nem megjelölt, 2015. év december 14. napján keltezett határozatának indokolásában – mely a visszavonás következtében kizárólag az óvási díj visszatérítésről rendelkezik – egyértelmű játékvezetői hiba okán a Játékvezetői Bizottságot felkérte, hogy az érintett játékvezetők „pihentetéséről” intézkedjen.

A Versenybíró Bizottság által megállapított tényállás:
„A VB megállapította, hogy a mérkőzés 4. negyedében, 4:4-es mérkőzésállásnál, 6.33 hátralévő időnél páros kiállítást követően, a kiállított egri játékos helyett Hosnyánszky Norbert, többszörösen szabályt sértve, idő előtt, a páros kiállítás megítélése után szinte azonnal, így a zsűri beengedő jelzése nélkül, továbbá önmagában is tiltott módon, közvetlenül a játéktérre ugorva jött be a pályára a medence 2 méteres bójájánál. A vízben ilyen módon egyszerre 8 egri játékos tartózkodott. Ezt követően szabálytalanságát észlelve a víz alatt gyorsan kiúszott a játéktérről és elfoglalta helyét a kiállítási területen. Ezután, 6.16-kor, a zsűri beengedő jelzését meg nem várva, 3 mp-cel a kiállítási idő lejárta előtt, Hosnyánszky ismételten szabálytalanul jött be a pályára.”

A VB fent említett határozatában foglalt, történeti tényállás alapjául szolgáló eseménysorozatot a JB elfogadta a tényállás megállapítása során, de a két szabálytalanságot két részre bontva elemezte.

Az I. szabálytalanság (Hosnyánszky beugrása és kiúszása) vonatkozásában a Játékvezetői Bizottság megvizsgálta a mérkőzés felvételét, rekonstruálta az eseményeket, meghallgatta az érintett játékvezetőket.

A JB kizárólag a WP 7.1. pontja alapján látja megállapíthatónak érintett sípmesterek felelősségét.
„WP 7.1 A játékvezetők teljes körű felügyelet alatt kell tartsák a mérkőzést…”

Ezen szabálypont betartásának véleményezése – ahogyan a játékvezető helyezkedésének minősítése is – főszabály szerint az ellenőr feladata és annak az ellenőri pontszámokban kell megtestesülnie. A Bizottság az előterjesztett, majd visszavont óvás okán látta szükségesnek a külső beavatkozást és ezzel a játékvezetők felfüggesztését.

A JB kihangsúlyozza, hogy nem ért egyet a VB, illetve a VB Elnökének azon, a médiában is kihangsúlyozott álláspontjával, hogy a hibát elsősorban és kiemelten a játékvezetők követték el. A videofelvétel egyértelműen bizonyítja, hogy bár a helytelen helyezkedés okán, de a két játékvezető nem láthatta a Hosnyánszky Norbert által elkövetett szabálytalanságot. A felvételből megállapítható. hogy a védekező játékvezető páros kiállítást ítélt az OSC térfelén felúszás közben, a támadó játékvezető kérte ki a labdát, majd a számok bemutatása után visszafordult az OSC kapuja felé – így háttal állt az Eger cserepadjának – és dobta vissza a szabálytanság helyére a játékszert. Eközben követte el nevezett játékos a szabálytalanságot. A leírtakból egyértelműen következik, hogy egyik játékvezetőnek sem volt esélye látni az eseményt. Továbbá a JB megjegyzi, hogy a VB tévedett, amikor határozatában leírja, hogy az esemény (Hosnyánszky Norbert beugrása és kiúszása) időpontjában a játék folyamatban volt. A támadó játékvezető kezében volt a labda, tehát egyéb játékmegállásként kell az adott történést szakszerűen értékelni.

A Bizottság véleménye, hogy az ellenőröknek (jelen esetben az elődöntő okán ketten voltak), illetve a zsűrinek, a gólbíróknak hatványozott a felelőssége és feladatuk segíteni a játékvezető munkáját (ahogyan erről a WP 8.2 ’f’ pontja és a WP 10.1 ’c’ pontja is rendelkezik!). Főleg annak tükrében, hogy az óra állt, a labda nem volt a vízben, így akciót nem kellett követniük, de a szabály lehetőséget biztosít ilyen esetekben is a cserére. Ez esetben elvárható lett volna mind az ellenőröktől, mind a zsűritől, mind pedig az adott oldalon helyet foglaló gólbírótól, hogy a szabálytalanságot észlelje és azt jelezze a játékvezető felé.

A II. szabálytalanság kérdésében a Bizottság a megjegyezni kívánja, hogy a Versenybíró Bizottság jelen esetben helyesen állapította volna meg a korai visszatéréshez kapcsolódó szabályszegést. Viszont a JB jelentős ellentmondást vél felfedezni a VB 2015 év december hó 14. napján kelt határozata és a VB/2015/2. számú, a Szentes-BVSC mérkőzés óvását elutasító határozata között. A Versenybíró Bizottság ugyan mindkét döntésében az óvás jogalapját megállapítja, de korábbi határozatában az ellenőr és a zsűri ilyen irányú hibáját – Bizottságunk számára értelmezhetetlenül – „bizonyítottság hiányában” nem tekinti műhibának és az óvást elutasította. Szabály szerint a műhiba a zsűri jelzésétől függetlenül megvalósul, hiszen jelzéstől független a játékos harmadik személyi hiba utáni visszatérése. Tehát az esetben is tényállásszerű lett volna, ha rossz zászlóval (az említett esetben kék) a büntetőidő letelte után engedték volna vissza a játékost. A szabálysértés elsősorban anyagi jogi, a WP 22.6. a játékban való részvételhez való jogosultsághoz és csak másodsorban eljárásjogi, (WP 10.1. (d) pont) így nem a zsűri jelzéséhez kapcsolódik. Bár a műhibát végeredményben a játékvezetők, mint a mérkőzés irányítói követik el, de az őket segítő közreműködők hibájának következményeként is megvalósulhat (hiszen az ítélet meghozatalára a játékvezetők jogosultak).

Kiemelten fontos megjegyezni, hogy amennyiben a játékos, az edző a delegált közreműködők téves jelzése folytán követi el a szabálysértést és az a mérkőzés folyamán visszaállíthatóan, a szabályoknak megfelelően orvosolható, (ld. anno Szeged- Honvéd 6-6), úgy az nem lehet alapja műhibának.

A fent részletezett ellentmondás, koherencia hiány jelentősen csorbítja az átláthatóságot, a szabályokba vetett hitet, az azonos elbírálás esélyét, így a Játékvezető Bizottság ezúton felhívja a Versenybíró Bizottság figyelmét, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel és azonos szabályértelmezéssel hozza meg határozatait.
A játékvezetők ilyen irányú figyelmetlensége, még jelen speciális helyzetben is szakmailag kifogásolható és az óvás okán alkalmas arra, hogy a játékvezetők tekintélyét lényegesen csorbítsa, így ezen tényállás alapján a játékvezetői szakmai normák magas színvonalának megtartása érdekében a Bizottság a rendelkező részben megjelöltek szerint határozott.