Ágó Renáta erőnléti edző munkájára a kapitányváltás sem volt hatással, Merész András után Bíró Attila is maximálisan bízik benne. A stáb egyetlen hölgy tagja Sanghajban sem ismert kegyelmet, erős, de hasznos szárazföldi edzéseket vezényelt.

„Büszkeségeim!”

Előszeretettel posztolja ezzel a szöveggel a női pólósok sikereit a közösségi oldalon, avagy nyugodt szívvel kijelenthető, nem csak „bedolgozta” magát a sportágba, hanem szívügyévé vált a történet. Szakértelmét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy kapitányváltás után sem kérdőjeleződött meg munkájának, pozitív személyének a létjogosultsága, Merész András után Bíró Attila is százszázalékosan hisz benne, avagy legjobb játékosaink szárazföldi tréningjei továbbra is az ő útmutatása, sőt aktív jelenléte mellett zajlanak.

„Az, hogy az új szövetségi kapitány is számít rám, valóban egyfajta visszaigazolása annak, amit csinálok, boldog vagyok, hogy működik közöttünk a szakmai kémia” – fogalmazott Ágó Renáta, a magyar női válogatott erőnléti edzője, aki korábban a jégkorongozó hölgyeknél dolgozott, ám mára teljesen átpártolt a pólóra. Nem azért, mert nem szeretett a hokisokkal dolgozni, sokkal inkább azért, mert érzi az olimpiai közeledtét, és úgy érzi, a nagy célok eléréséhez neki is százszázalékosan erre a feladatkörre kell koncentrálnia. „Szabadidejében” persze az UVSE női és férfi felnőtt csapatainál, a klub lány ifiegyüttesénél is tevékenykedik, az Erdei Zsolt Bokszakadémián edző, továbbá sportolók, sportolni vágyók egyéni felkészítését is vállalja, avagy tipikusan az az örökmozgó típus.

„Mi a titok? Nagyon szeretem a munkámat, arról nem beszélve, hogy meglehetősen változatosnak is tartom. Változatosnak, hiszen teljesen más egy vízilabdázó, egy bokszoló vagy éppen egy kerékpáros felkészítése, én pedig szeretem a kihívásokat” – adja meg a választ, kiemelve, momentán női válogatottunk sikere az egyik legfontosabb számára. Éppen ezért szakmai vizekre evezve adja magát a kérdés: a sanghaji egyhetes edzőtáborban miként „kínozta” meg a lányokat? Hiszen tizenöt hónapos stábtagság után első ízben külföldre utazott a csapattal, Kínában pedig nem volt pardon: „Nem azért mentünk, hogy pihenjünk – fogott az értékelésbe. – Tekintettel arra, hogy most minden az Európa-bajnoki felkészülésről szól, elsősorban az erőfejlesztés volt kint a fő cél. A saját bőrünkön érezhettük a hollandok fizikális állapotát, a célunk, hogy minimum felnőjünk erre a szintre. Nyilvánvalóan a megfelelő erőnlét birtokában magabiztosabban ugranak a lányok a vízbe, ami mentálisan is kihat a játékukra. Sanghajban kifejezetten felszerelt edzőteremmel, uszodával találkoztunk, így elég hamar a munkára tudtunk koncentrálni, ami sokat segített az akklimatizációban. Az első nap gyors, átmozgató edzése után a másodikban csaptunk igazán a húrok közé, összesen öt kemény szárazföldi tréningen vettek részt a játékosok.”

Tudva azt, hogy emellett vízi edzések, illetve a kínaiak elleni ötnegyedes kétkapus mérkőzések (amelyek közül, mint jeleztük, négyet megnyert a csapat!) szerepeltek a programban, bátran állíthatjuk, alaposan „kiképzésben” volt részük legjobbjainknak. Ágó Renáta szeptember óta csináltatja velük a szakmai körökben „olimpiai súlyemelésnek” nevezett gyakorlatokat, Bíró Attilával egyeztetve speciális mobilizációs és nyújtógyakorlatokat kapnak a játékosok, illetve a kapusokkal Áts Bertalan kérésére kiemelten témakört jelentenek a szem-kéz koordinációs feladatok. A munkakör tehát meglehetősen szerteágazó az erőnléti felkészítés során – no, de vajon miként fogadják el ezt a fajta kínzást Ágó Renátótól? Egyáltalán szigorú a játékosokkal?

„Muszáj szigorúnak lenni! – szögezi le előre határozottan, de a tőle megszokott mosoly kíséretében. – Ahhoz, hogy eredményeket, jelentős eredményeket, előrelépést érjünk el, a határokat kell feszegetni. Maximalista vagyok, és a lányoktól is megkövetelem ezt a fajta hozzáállást. Átlagban tíz év korkülönbség van közöttünk, néha érzik is, ám a szabályokat lefektettük az elején, és azokat következetesen betartjuk. Félreértés ne essék, mindez nem azt jelenti, hogy nincs szívem, ne fordulhatnának hozzám, a stáb egyetlen női tagja felé nőként, hiszen empatikus vagyok, szívesen segítek nekik, bármiben gondjaik akadnak, ám a munkában a következetességben hiszek.”

A csapat mellett dolgozó híres pszichológus, Csernus Imre csoportfoglalkozása alatt kiderült, kölcsönös az elégedettség az erőnléti edző és a csapat között, Ágó Renáta erőfeszítéseit értékelik a játékosok, és emberileg, érzelmileg is egy húron pendülnek vele. „Én is úgy érzem, hogy jó a kapcsolatom a csapattal, még ha bizonyos értelmemben meg van köztünk a három lépés távolság. Amikor persze lazább a hangulat, amikor nem edzés van, akkor jól elcsevegek velük bármiről, ami jó, hiszen így talán jobban beleláthatok abba, mi is zajlik bennük. Nyitott vagyok mindenre, örülök, ha az edzőtáborok alatt este be-be jönnek hozzám, a szobába, és átbeszéljük, ha valamit át kell beszélni. Megszerettem őket.”

Adja magát a felvetés, ki került hozzá a legközelebb, ám Ágó Renáta diplomatikusan válaszol: „Maga a válogatott!” Említett bejegyzései persze alátámasztják mindezt. Mindazonáltal bármekkora is ez a szeretett, nincs pardon, nem titkoltak voltak olyan tesztek (merthogy a kínai utazás előtt terheléses tesztet, majd kint az utolsó napon erőfelmérő tesztet csinált a csapattal), amelyek meglepték. Pozitívan, de bizony negatívan is. „Az átlag jó lett, aminek örülök, de az jól látszik, a következő hetekben folytatni kell a munkát, bizonyos szint után jöhet majd a gyorsítás. Most egyértelműen a januári, belgrádi Európa-bajnokság van fókuszban, nem titkolt célunk az aranyérem megszerzése. Hosszú távon természetesen a nyárban gondolkodunk, ebből a tekintetből most az erős alapot tesszük le, hogy majd magasabb szinten folytathassuk a munkát” – fogalmazott Ágó Renáta, akinek még sok „Büszkeségeim!” bejegyzést kívánunk.

Mondani sem kell, a legnagyobbat Rióra…

a.z.