2013. július 26. 13:54

Vegyesfelvágott – valami ilyesmi jut az ember eszébe az ausztrálok elleni mérkőzésről. Volt ebben minden, jó is, rossz is. Tán a legjellemzőbb: végig remekül lőttük a fórokat, ám az utolsó kettőt, 9-9 után nem sikerült értékesíteni.

Meglehetősen változatos meccset vívunk az ausztrálokkal, akik láthatóan fejlődtek az utóbbi időben – játékosaink is azt mondták a találkozó után, hogy pofásabb lett a játékuk, amióta Elvis Fatovic vette át őket. A horvát tréner sikeresen vegyíti az auszikra jellemző, nyers erőre alapozó, agresszív pólót a dél-szláv fegyelmezettséggel. (Amúgy egy-egy alkalommal még a fénykorban is megszenvedtünk velük, a pekingi olimpián is iksz lett a meccs, és olyan budapesti találkozóra is emlékszünk, amikor egy 0-4-es utolsó negyeddel ők nyertek – persze, túlnyomó többségét behúztuk a meccseknek.)

Mint Benedek Tibor nyilatkozatából is kiderült, védekezést is kellett váltanunk, hiszen nem a centerbejátszásokra, hanem a betörésekre kellett figyelnünk – ugyanakkor érződött, hogy ez az átmeneti állapot olykor zavarokat idéz elő. Két centergól és három távoli lövésből esett találat jelezte: sokszor támadt olyan rés a pajzson, amilyennek nem lenne szabad a mai pólóban.

Mindezt remek támadójátékkal sikerült ugyanakkor ellensúlyozni, az emberelőnyök értékesítése igen jó százalékkal ment, immáron a kapufás gólok is érkeztek, a hátsó lövők bombái is ültek. Ami kívánnivalót hagyott maga után, az viszont éppen a két utolsó emberelőny: 9-9 után, 80 másodperccel, majd 18 másodperccel a befejezés előtt is megkaptuk az esélyt (másodjára teljesen jogosan), ám épp ez a kettő maradt ki, ami győzelmet ért volna.

Ami végül is ellensúlyozta ezeket a horpadásokat, az Varga Dumi zsenialitása (a két kapufa érintésével kifelé perdülő lövése is gólt ért volna), Vámos Marci lövőereje, Szivós Marci szédületes távolija, továbbá a hibáit hiperbravúrokkal feledtető Decker Attila, aki fontos időszakban, 4-4-nél védett előbb egy az egyes ziccert, majd ötméterest.

A meccsen egyébként egyszer sem volt két gól különbség a két gárda között. 2-2-ig mi vezettünk, 5-5-ig (harmadik negyed közepe) csak ők, utána végig csak mi, ám 5-5-től 9-9-ig egyszer sem fordult elő, hogy a plusz kettőért támadhattunk volna. Valahányszor betaláltunk, a következő támadásból azonnal egyenlítettek az ausztrálok.

Mindez azt jelenti, hogy csoportmásodikként jutottunk tovább, és nagyjából háromnegyed óra múlva tudni fogjuk, hogy a román-német-kazah hármasból kivel játszunk a nyolc közé jutásért. A dolgok jelenlegi állása szerint a kazahokra kell készülnünk.

Jegyzőkönyv

Magyarország–Ausztrália 9-9 (3-3, 1-1, 3-3, 2-2)

Játékvezetők: Margeta (szlovén), Sztavridisz (görög)

Magyarország: Decker A. – Varga Dénes 3, Varga Dániel 1, Gór-Nagy, Hárai 2, Szivós 1, Madaras. Cserék: Vámos 3, Hosnyánszky, Bedő, Decker Á., Bátori.

Ausztrália: Clark – Campbell 5, Younger 2, Roach, Swift 1, Power, Howden. Cserék: Cotterill, M. Martin, Gilchrist 1, T. Martin, Miller.

Emberelőnyök: 9/5, ill. 8/3
Ötméteresek: –, ill. 1/0
Kipontozódás: Hosnyánszky (20. p.)

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás