Női nemzeti csapatunk 20 órától a Hajós-uszoda fedett medencéjében megkezdi a 2015/16-os válogatott szezont, az ellenfél a Világligában Olaszország. Bíró Attila bemutatkozó mérkőzése lesz ez, avagy a rossz emlékű nyári vb után újfent reménykedhetünk. Mert mindig van előre. Szubjektív írásunk is ezt boncolgatja.

Fotó: Hesz Máté

A sportban az a szép, hogy történjék bármi, mindig és mindenkor van előre. A fájdalmat, a könnyet, a szenvedést hamar felváltja a remény, az új cél, a megfeszülés érzése. Hatalmas körforgás az egész, amelyből nehéz, irtó nehéz kiszállni. Nehéz, mert a megszállottság, a sport, jelen esetben a vízilabda szeretete hajtja az embert, elmondhatatlanul szeretne örömet okozni magán kívül szeretteinek, barátainak, hogy képes mindent, tényleg mindent beleadni a sikerért. Női pólósaink különösen így vannak ezzel, nem véletlenül fogalmazott Bíró Attila szövetségi kapitány úgy, hogy égnek a lányok a bizonyítási vágytól. Összesen egy hét együtt töltött munka után fogalmazott így, azaz ilyen rövid idő elteltével is kristálytisztán mérhette fel, a nyári, kazanyi világbajnokság sokkhatása már a múlté, nincs leszegett fej, nincs bú, minden játékos optimistán, izgatottan készül a jövőre.
A sportban az a szép, hogy történjék bármi, mindig és mindenkor van előre. Világversenyt világverseny követ, megállás nélkül sorjáznak a mérkőzések, a tehetség, a szorgalom, az alázat és a szerencse mellett iszonyatosan sokat számít a lelki faktor, amely „normál üzemmódban” képes átsegíteni mindenen. Merész András és a csapat között megtört valami, szükség volt a változásra, noha a játékosok is tudják, a távozó szakvezető jót akart nekik, a női póló érdekében tette a dolgát, egyszersmind kizárólag köszönettel tartoznak neki. Az „előre” funkció élesre állításához mindazonáltal kellett egy új arc, egy új szemlélet, egy új módszer, összefoglalva maga a lendület, amelyet Bíró Attila kinevezése hozhat meg a válogatottnak. A jól ismert szakember női fronton Új-Zélandon dolgozott, ahogy mondani szokás: most megkapta álmai csapatát. Csoda, hogy eleinte finoman nyúlt hozzá?
A sportban az a szép, hogy történjék bármi, mindig és mindenkor van előre. Hivatalosan ma este megkezdőik a 2015/16-os válogatott szezon, amely mondani sem kell talán, kulcsfontosságú a hölgyek pályafutásában. Mert valóban mindig van előre, ám nyári olimpiát csupán négyévente rendeznek, ami bizony eszméletlen sok időnek tűnik a súlyzók alatt, a kilométerek között, az ezredeik lábtempós gyakorlat után. Tekintettel arra, hogy női szakágban semmiről sem vagyunk lemaradva, azaz az európai együttesek számára még el sem kezdődött a kvalifikációs időszak, joggal lehet bizakodni. Ám ahhoz, hogy az álom valósággá váljon, rengeteget kell tenni – a Világliga-meccsek momentán pont arra jók, hogy összeálljon minden a januári, belgrádi Európa-bajnokságra, illetve az esetleges áprilisi olimpiai selejtezőre (de szép lenne, ha ezt páholyból figyelhetnénk…), komolyan, persze, hogy komolyan kell venni, irdatlan nagy következtetéseket azonban ezekből nekünk, laikusoknak nem szabad levonni. Gyakorol a csapat, tesztel a kapitány, bízzunk bennünk.
Mert a sportban az a szép, hogy drukkolhatunk a női vízilabda-válogatottnak is.
Mindig és mindenkor.
Rióban speciel őrülten szeretnénk.

a.z.
 
(Tudnivalók a mérkőzésről, játékoskeret, kapitányi vélemény: itt)