2013. július 24. 16:53

Háromgólos vereség a szerbektől – kicsit lehetett volna szorosabb, mint 13-10, ám összességében megérdemelt a nagy vetélytárs győzelme a vb csoportkörének második fordulójában.

Ha azt vesszük, hogy Cseljabinszkban mi pont ugyanezzel a csapattal álltunk fel a Világliga-döntőben, és ott meglehetősen egyoldalúra sikeredett a mérkőzés, amelyen érezhetően esélyünk sem volt – itt, Barcelonában viszont ahhoz képest ijesztettünk rájuk még a negyedik negyedben is (3:30-cal a vége előtt, 11-10-nél), hogy két BL-győztes világklasszisukkal (Prlajnovics és Pijetlovics) kiegészülve játszhattak, nos, akkor akár optimistán is tekinthetünk a történtekre. Ha nagyon belefeledkeznénk a gondolatok szövésébe, a végén még azt is le tudnánk vezetni, hogy nincs messze az idő, amikor simán nyerni fogunk – van azonban egy bökkenő: ezt a sportágat továbbra is medencében játsszák, hús-vér emberek, azaz nem táblán, és nem elvek mentén születnek meg az eredmények.

A helyzet az, hogy a szerbek jobbak. Ebbe nyilván nehéz beletörődni, hiszen nem ehhez szoktunk, ám ettől még ez a valóság. Most is kiderült, vagyunk annyira jók, hogy ezt az igencsak összeszokott, világklasszisokból álló csapatot zavarba hozzuk, ám ahhoz még idő kell, hogy igazi esélyünk legyen velük szemben.

A mérkőzés jól indult, az első negyed a miénk volt, a szerbek bepróbálkoztak a szokásos nyakfogós centerbrutalizálással, de a Margeta-Korzyna kettős szívfájdalom nélkül befújt öt kiállítást, amiből hármat sikerült értékesíteni. Hátul viszont két akciógólt is lőttek, majd a második rész elején újabb kettőt – alapvetően itt rogytunk meg. Pedig ekkor még elég jó hatásfokkal védekeztük ki az emberhátrányokat, akadt egymás után kettő, amelyikben Nagy Viktor kétszer-kétszer védett, ám a mai pólóban a túl sok akciógól a tragikai vétség kategóriája – ami ugyebár bűnhődést von maga után.

Miként most is: a második negyed öt szerb góljából három esett akcióból, akadt közte centergól is, manapság ez luxus. Avagy hiába indult jól a meccs, félidőben már 5-7-re álltunk, többek között azért, mert az emberelőnyeinkből kezdett kiveszni az erő: az első negyed egy jó kapufás megjátszása után a másodikban ez már nem ment. Így is beakadt azért kettő, a másodikat majdnem nem adták meg, Hosnyánszky Norbi lövése ugyanis a hálótartó vasról jött vissza, aztán a játékvezetők ügyesen addig egyeztettek a gólbíróval, míg felsandíthattak a kivetítőre, a lassításból pedig egyértelműen kiderült, hogy bent volt a labda, így mindenki megnyugodhatott.

Igaz, 6-5 után kaptunk egyet fórból, így lett közte kettő félidőre. A harmadik negyedben a szerbek elmentek 8-5-re, és elég hosszan hasztalan próbálkoztunk, majd egy szemvillanás alatt 8-7 lett az állás (közte Varga Dumi elképesztő átlövésgóljával) – ám akárcsak a második részben, a harmadikban sem ment a negyedzáró szerb fór kivédekezése. Ezek azok az apró nüanszok, amelyek a javukra billentették a mérkőzést.

Így is volt egy kifejezetten jó periódusunk a negyedik részben – Cseljabinszkban ekkor nyílt ki végképp az olló, s fogyott le minden energiánk –, igaz, előtte kaptunk két gyors gólt, azaz 11-7-nél úgy tűnt, vége a dalnak. Aztán három támadásból lőttünk három gólt... Azt már korábban sejteni lehetett, sansz igazán akkor van, amikor akciógólokat is tudunk szerezni, és Madaras Norbi átlövése, majd Varga Dumi szép előnygólja után egy nagyszerű lefordulásgól Háraitól mutatta, igenis van erő és kreativitás a társulatban.

Csakhogy 11-10 után jött tán a meccs egyetlen, meglehetősen megkérdőjelezhető ítélete, amikor egy páros kiállítás után Hárait úgy küldte ki a lengyel bíró Mandicsról (a balkezes fiatal szélső), hogy végig kint volt a két keze. Miután öt a négyben nem tudtunk rendeződni, és belőtték, voltaképpen eldőlt a meccs: egyrészt 12-10 lett, másrészt Pufi kipontozódott, Bedő Krisztiánnak pedig még mindig nem ítélnek, Szivós Marcinak is csupán ritkán.

A vége közte három lett, ami valahol a realitás, tán még egy picit szorosabb eredmény jobban visszaadta volna a mai meccset, ám összességében senki sem mondta azt, hogy ma többet érdemeltünk volna. A szerbek jogosan nyertek, nekünk most már az ausztrálokra kell koncentrálnunk.

 


Jegyzőkönyv

Szerbia–Magyarország 13-10 (2-3, 5-2, 2-2, 4-3)

Játékvezetők: Margeta (szlovén), Korzyna (lengyel)

Szerbia: B. Mitrovics – A. Prlajnovics 3 (1), Udovicsics 1, Gocsics, Nikics 3, Alekszics, Filipovics 2. Cserék: Mandics 1, Csuk 1, D. Pijetlovics 1, Radzsen, S. Mitrovics 1.

Magyarország: Nagy V. – Varga Dénes 3, Varga Dániel, Hosnyánszky 1, Hárai 1, Szivós 1, Madaras 1. Cserék: Gór-Nagy, Vámos 2, Bátori, Decker Á., Bedő.

Emberelőnyök: 14/8, ill. 16/7
Ötméteres: –, ill. 1/1
Kipontozódás: Gocsics, D. Pijetlovics, ill. Hárai, Gór-Nagy

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás