A Magyar Vízilabda Szövetség Szakmai Testülete szeptember 14-én, hétfőn kétórás tanácskozásra gyűlt össze a Komjádi-uszoda Tanácstermében. Összefoglaló az ülés jegyzőkönyve alapján.

Fotó: Dobos Sándor

Akik jelen voltak az ülésen: Ábrahám István, Benedek Tibor, Faragó Tamás, Fekete Szilveszter, Fodor Rajmund, Földi László, Gerendás György, Horkai György, Horváth János, Kásás Zoltán, Keszthelyi Tibor, Kovács István, Kozák László, Köllő Attila, Märcz Tamás, Nádor Zsombor, Petik Attila, Petlyanszki Péter, Tóth Frank, Vincze Balázs
 
Két napirendi pontot tárgyaltak meg Faragó Tamás vezetésével, az edzői licencek kérdését, valamint a nyári világversenyeken való magyar szereplést.


A licencről:

Faragó Tamás elnök, akit az MVLSZ Elnöksége Kovács Istvánnal együtt felkért az egyéni kérelmek elbírálására, azt kérte Kásás Zoltántól, az MVLSZ edzőképzésének vezetőjétől, hogy az irányelveket szabja meg.

Kásás Zoltán úgy fogalmazott a 2017 szeptemberétől esedékes licencrendszerrel kapcsolatban, hogy arra azért van szükség, hogy a sokféle, különböző hátterű képesítés ellenére biztosított legyen, hogy megfelelő tudású szakemberek dolgozzanak az utánpótlás-csapatoknál. Véleménye szerint például egy, a Testnevelési Főiskola által kiállított végzettséget nem lehet megkérdőjelezni, de a különböző kft.-k, magánvállalkozások által szervezett tanfolyamok nem feltétlenül biztosítják a megfelelő tudást. Egyetértésben több felszólalóval (Kovács Istvánnal, Vincze Balázzsal), Kásás hangsúlyozza, hagy szerepe lesz az egyéni elbírálásnak (életkor, szakmai tapasztalat, elért eredmények mind-mind szerepet kapnak) és az állami jogszabályokat is figyelembe kell venni (pl. az OKJ-re vonatkozó munkavállalói jogot).

Az MVLSZ edzőképzésével kapcsolatban pedig elmondta, hogy létrehívásának egyik oka a TF képzésének szétfolyása volt, amivel kapcsolatban ugyan vannak pozitív tervek, de jelenlegi formájában szükséges volt a szövetség saját képzése. Aki pedig nem kapja meg a licencet, de van végzettsége, annak egy féléves (esetleg éves) továbbképző tanfolyamot kell majd elvégeznie. Cél az edzői munka színvonalának az emelése.

Faragó Tamás - a szövetség kérésének megfelelően - vállalja az egyéni elbírálások felelősségét, s reményét fejezte ki, hogy "az utánpótlást ellepő fiatal sztahanovisták" helyett képzett szakemberekkel fog találkozni. 

A nyári világversenyek tanulságai, továbblépési lehetőségei:

Faragó Tamás úgy fogalmazott, elsősorban a tendenciák, a jövő előrelépési lehetőségei érdeklik. Sajnálatát fejezte ki, hogy a barcelonai győztes világbajnokság után újra azt látja, hogy szimpatikussá vált a kamu vízilabda, azaz nem kell győzelemre törekedni, hanem elég az ellenfél hibáira blazírozni és a fór/hátrány párharcot megnyerni.

Benedek Tibor szövetségi kapitány szerint nincs tökéletes recept. Minden nemzet más megoldást talál, játékosállományukhoz igazítva a válaszokat. Példának hozta, hogy mást játszik az ausztrál válogatott Kayes-szel és nélküle. Az idei világbajnoksággal kapcsolatban feltűnőnek tartja, hogy a korábbi tendenciákkal ellentétben ismét sok fórt ítéltek labda nélkül, centerből (a döntőben például 13-at!). Ez például a mi vonatkozásunkban azt jelenti, hogy a kapás oldali betörések, a mozgásra épített játék önmagában nem lehet elég, mert egyrészt kevesebb kiállítást kap a csapat, másrészt pedig elfáradnak a játékosok. Fontos tehát két erős center, hogy hatékonyabbá válhasson a csapat. További előrelépési lehetőségnek tartja a helyzetek belövését, a kapufás játékot és az 5 méteres szabaddobás lehetőségének jobb kihasználását (nem elég, ha csak Vámos lő fault után). Legdöntőbbnek azonban a játékosok egyéni motivációit és a koncentrációt tartja. Pólósainknak a saját maximumukat kell tudniuk kihozni a nemzeti csapatban; ez a fejlődési lehetőség.

Faragó meglátása szerint a szerbek azzal verték meg a világot, hogy rájöttek, a játék iramát a labda sebessége határozza meg. Iramot viszont csak technikailag tökéletes játékos tud diktálni. Szintén feltűnő, hogy többet lőnek kapura, mint ellenfeleik, és a korábbi játékukkal ellentétben az utolsó 5 másodpercben nem dobják be a labdát centerbe, hanem azt is lövéssel oldják meg. A londoni olimpia óta pedig arra figyelt fel, hogy a kapusok egyéni sorrendje majdhogynem megegyezik a válogatottak végső sorrendjével.

Csapatával az Universiadet megnyerő Vincze Balázs első válogatási szempontja az volt, hogy - mint fogalmazott -, olyan játékosokat keresett, akiknek ez a torna volt az olimpia, azaz maximálisan komolyan vették azt, ahova mentek. A sikerben döntő volt Bátori szerepe, a kapusteljesítmény (beleértve az egész tornán jól védő Bisztritsányi helyett beálló Barabás bravúrját) és a labda sebessége. Előrelépési ehetőséget az Ivovics-típusú védőkben lát, akiket támadásban nem kell elúszatni keresztbe, hanem kimagasló lövőkészséggel rendelkeznek. A kispályával azonban nem ért egyet, mert szerinte a labdarúgáshoz hasonlóan, a pólóban is a pálya középső harmadán dől el a játék szervezése.

Gerendás György kérdésére, hogy mit csináljanak a klubok, mivel segíthetik a válogatott és a szövetségi kapitány munkáját Benedek azt kérte, hogy legyenek partnerek a játékosok egyéni repertoárjának a bővítésében. Persze, ehhez a játékos hozzállása a legfontosabb, hogy egész évben tegyen a válogatottságért, ne csak a 6 hetes felkészülés során.

Horkai György beszámolójában kiemelte, hogy technikailag képzettek és gyorsak a játékosok a nemzetközi mezőnyben. Labdaszerzés után az egész csapat ’söpör végig’ a pályán, tudatosan úszva be az emberek elé. Az olasz csapatban például minden játékos be tud állni centerbe, ahol pozíciót akar fogni. S mindezt tudatosan, az ellenfél gyengébb játékosaival teszik. A védekezést jól oldottuk meg a nyári világversenyeken, de ez annyit kivett a csapatból, hogy összességében elfáradtunk a jól megoldott védekezésben. Az utánpótlás szövetségi kapitány változatlanul fontosnak tartja a kimagasló játékosokat, mert a mérkőzéseket a végén "azok döntik el, akiknek el kell dönteniük".

Faragó válaszában kiemelte, hogy a centert támadásban kell lefogni, azaz kifárasztani. Hiányolja, hogy a játékosok közül senki nem marad passzolni, lőni edzés után, hiányzik belőlük a további fejlődést célzó motiváció. Pedig, mint mondja, a komplexitás az egyik legnagyobb fejlődési lehetőség.

Märcz Tamás szerint évek óta beszélünk a szerb lábtempó fölényéről (egy közepes szerbnek is olyan lába van, hogy "azt érzi a játékos, betonfalnak ütközött"- mondta), de tudjuk-e, hogy mit csinálnak? Beépítettük-e a gyakorlataikat az edzéseinkbe, ahogy az olasz gyakorlatokkal tettük?

Kovács István szerint nincs "szerb csoda", hanem van egy kimagasló generáció, ami egy gyerekkorban elkezdett "lábtempó iskolával" párosul. Ennek lényege, hogy a függőleges testartás helyett mindig szögben van a testük. Gerendás György észrevétele volt, hogy a szerb gyerekeknek nagyobb a tűrőképessége. Amit megtanul, azt nem 50-60, hanem 80-90 százalékos szinten tudja, így stabilabbak az alapok. Horkai emlékeztetett rá, hogy nemcsak egy kimagasló korosztályról van szó, hiszen a szerbek, a nyár folyamán megnyerték a ’98-as Eb-t és a ’95-ös vb-t is. Ő abban látja a lehetőséget, hogy játékosokat kell nevelni, nem a bajnokság megnyerésére törekedni a fiatalabb korosztályokban. Lényeges az is, hogy a fiatal tehetségek minél többet játszanak OB/1-ben. Ne topcsapat kispadján üljenek, hanem játszanak 3-4 negyedet.

Fekete Szilveszter a játékosok válogatott-, és klubbeli motivációjára hívta fel a figyelmet, illetve arról beszélt, hogy olyan intenzitású és mennyiségű edzést kell tartani, hogy az meghatározza a mérkőzés intenzitását is.

Horváth János a szerbek kiválasztásáról és a Partizan Belgrádban való centralizáltságáról beszél. Mint mondta, a Partizanban 800 utánpótlás játékos van! Az utánpótlás válogatottak eredményessége szempontjából pedig fontosnak tartja, hogy a klubok végezzék és alkalmazzák álják a szakmai anyag által tartalmazott gyakorlatokat.

Faragó és Märcz arról beszélt, hogy a lábtempó fontossága nem jelenik meg az edzésekben. 60x100-al nem lehet jó lábtempójú játékost nevelni. Vincze Balázs becseji emlékeit idézve, azt tette hozzá, hogy nem kell lábtempó gyakorlat, ha olyan minőségű a passzolás és nem kell 200-at úszni, ha van egy óra 6-5-ös lefordulás, teljes intenzitással… Kovács István hozzászólásában, a klubjában pólózó szerb klasszisokat hozta példának, hogy a válogatottban jellemzően nem úsznak 100 métereknél hosszabbat, ráadásul azt is viszonylag rossz időkre, igaz uazt a teljesítményt tartva.

Földi László szerint a fejlődési lehetőség abban van, hogy fejben fordulunk, játszunk lassan.

Zárszavában Faragó úgy fogalmazott, hogy bizakodó, mert Benedek Tibor és a rendelkezésére álló játékosok alkalmasak a legmagasabb szintre. A mögöttünk álló világbajnokság pedig arra volt jó, hogy a játékosok "visszakerüljenek a helyükre", ezáltal is új motivációt nyerhetnek. Legvégül úgy fogalmazott, hogy a szakma (ebben kiemelt szerepe van a három topcsapatnak) segíti a szövetségi kapitány munkáját, a válogatott által elért jó eredmény pedig a szakmára is visszahat.