Elégedett játékosokkal találkoztunk a mérkőzést követően – az újonc Bedő Krisztián, valamint két rutinos harcos, Varga Dániel és Szivós Márton nyilakozata.

Fotó: Kovács Anikó

Bedő Krisztián: „Igen, ilyennek képzeltem”

Ilyennek képzelted az első világbajnoki mérkőzést?
Igen, ilyennek képzeltem. Előtte mondtam mindenkinek, hogy nagyon fogok izgulni – és így is lett.

Pedig egy napja még elnézést kértél, hogy semmi drukk nincs benned. Mégis lett?
Mégis... Mondta Tibi, ez teljesen természetes, ő harminc év után ugyanúgy izgul, mint akkor az elsőn. Azt mondta, legyek harciasabb, nyugodtan üvöltsek, ha úgy alakul. Kicsit meg voltam szeppenve eleinte, ám úgy gondolom, ezt sikerült aztán levetkőzni, és holnapután sokkal felszabadultabb leszek, jobban fogok játszani.

A csapat hogy tetszett?
Tetszett, különösen ahogy a védekezés összeállt. Az a legfontosabb, ebből tudunk előre lépni.

Varga Dániel: „Készen állok a folytatásra”

Sok kéz emelkedett a magasba annál a gólnál, mindenki tudta, milyen fontos pillanat ez – egyfajta megerősítés, hogy visszatértél.
Hát én inkább úgy mondanám, el sem tűntem. De nem leszek álszent, nagyon örültem annak a gólnak, miként annak is, hogy jól ment a játék, a csapatnak is.

Az érzés, az érzék nem tűnt el a kezedből, nyilvánvaló – mégis, milyen volt ennyi kihagyás után rögtön egy vébén visszatérni?
Az érzés nem tűnt el, viszont a mi sportunk, ez a vízilabda, ez nagyon furfangos játék. Húsz éve csinálom, ám akárhányszor megyek a vízbe, a mozgás mindig furcsának tűnik egy hosszabb kihagyás után. Azért hamar alkalmazkodtam hozzá, ami jó érzés, annak viszont még jobban örülök, hogy a csapat túlvan ezen a meccsen. Fontos volt egy ilyen jó kezdés.

A kezed jól működött? Kívülről úgy tűnt: ugyan, volt valami baja – ám mégis te érzed, milyen volt a labdához érni?
Jó. Hiszen tényleg semmi baja a kezemnek. Inkább egy belső reflex dolgozott bennem, hogy féltettem – de már nincs miért igazából. Ezt leginkább magammal kell megbeszélnem. Úgy érzem: készen állok a folytatásra.

Szivós Márton: „Örülök, hogy ennyire magunkra tudtunk koncentrálni”

Látszott, jobban működik a lövőkéz, mint akár egy hete.
Igen, jól éreztem magam a vízben.

És a csapat is.
Ez nagyon jó kezdés volt. Sosem egyszerű első mérkőzést játszani egy világversenyen, nem csupán nekünk, mindenkinek nehezére esik – nagyon örülök, hogy ennyire magunkra tudtunk koncentrálni, és így meg tudtuk nyerni ezt a mérkőzést.

Maximalisták vagyunk – bármi hiányérzet?
Mindig lehetne hibát találni persze. Most mégis azt mondom: jó volt ez úgy, ahogy volt. A lényeg: menni kell tovább, ugyanígy.