2013. július 22. 21:44

Meggyőző győzelemmel kezdte világbajnoki szereplését férfiválogatottunk: a Kína elleni 13-5-höz épp annyi energiát használt el a csapat, amennyit kellett, és elöl és hátul is annyit mutatott, amennyit illett.

Mind a négy negyedet megnyerve kerekedett felül első vetélytársán együttesünk. A kínaiak a saját kategóriájukba tartozó gárdákkal szemben képesek a meglepetésre, a Világliga cseljabinszki döntőjében például igencsak megszorongatták az amerikaiakat és az oroszokat is, ám annyit azért nem tudnak ebből a sportágból – bár a tavaly óta velük foglalkozó amerikai Rick Azevedo igyekszik felzárkóztatni őket –, hogy veszélyt jelentsenek ránk.

Ugyan az első gólt ők szerezték a mérkőzésen, ám aztán hamar válaszoltunk zsinórban három góllal, Szivós Marci lövésein például már igencsak látszott, hogy a felkészülés kemény tréningjei után kezdenek kioldódni az izmok, a labdák sokkal gyorsabban süvítenek, mint akárcsak másfél hete.

A második negyed is hasonló forgatókönyv szerint zajlott: a kínaiak szerezték az első gólt, erre viszont négy érkezett a félidőig, avagy pontosan látták a mieink, hogy a középszerű játékosok ellen amúgy jól védő Ge egyszerűen képtelen reagálni az ütemtelen, féllóbákból ellőtt labdákra. Ilyenből volt eredményes Varga Dénes és Hosnyánszky Norbert is – utóbbi aztán még egyszer, a harmadik rész elején, amikor már 8-2-re vezettünk.

Néhány szép kombináció is belefért, emberelőnyben is, akcióban is, azaz szép csendben nőtt a különbség, avagy látszott, ha nem feltétlenül erőltetjük a centermegjátszást (Bedő Krisztiánnak még nemigen fújnak), a zóna átlövése is működik, akár szélről is.

Jól ment az emberhátrányos védekezés, hétből csupán egyet tudtak belőni a kínaiak, négy esetben pedig lövésig sem jutottak. A fórjainkkal kapcsolatban ugyanakkor még nem látunk tisztábban: volt egy tetszetős kapufás megjátszás – ez az, ami nem jött össze hetek óta, most viszont igen, bár lehet, ehhez Varga Dani kellett, aki zseniálisan finom passzt adott Hárai Balázsnak –, néhány pazar lövés hátulról, ám azt elsősorban a szerbek ellen tudjuk majd lemérni, mennyit léptünk előre ezen a téren.

És ha már Varga Danit említettük: a Világliga-döntő óta most játszott először, a már említett passza is varázslatos volt, ám ennél is sokkal többet jelentett a negyedik negyedben szerzett gólja. Amikor megindult a labdával, talán még nem gondolta, hogy ezt neki kell majd befejeznie; amikor odaért a kapuhoz, egy ideig nézte, jön-e valaki, akit megjátszhat, de mivel továbbra is ő volt üresen, beleállt – és belőtte a hosszúba. Olyan gól volt, ami alapján már-már úgy tűnt: mintha mi sem történt volna az elmúlt hetekben.

Nem véletlen, hogy sok kar emelkedett a magasba, függetlenül attól, hogy 12-4-nél már nemigen volt miért izgulni. Mindannyian tudták, min ment keresztül Dani, és milyen elképesztő energiákat mozgósított azért, hogy itt lehessen, hogy már az első mérkőzésen játszhasson, és hogy gólt lőhessen. Apró kis történet, mégis jellemző. Mindenki meríthet energiát belőle.

Jegyzőkönyv: 

Magyarország–Kína 13-5 (3-1, 4-1, 3-2, 3-1)

Játékvezetők: Margeta (szlovén), Melliar (dél-afrikai)

Magyarország: Nagy V. – Varga Dániel 1, Varga Dénes 2 (1), Hosnyánszky 2, Hárai 2, Szivós 3, Madaras. Cserék: Gór-Nagy, Vámos 1, Bátori 1, Decker Á., Bedő 1.

Kína: Ge – Tan 1, Liang Zs. 1, Li, Vang, Zsang Cs. 1, Liang N. Cserék: Dzsiang 1, Guo, Pan 1, Hszie, Zsang Dzs.

Emberelőnyök: 4/3, ill. 7/1
Ötméteresek: 1/1, ill. 1/1

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás