Mint beszámoltunk róla, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöksége Bíró Attilának szavazott délután bizalmat, őt kéri fel a női szövetségi kapitányi poszt betöltésére. Szerződése szeptember 1-től április 30-ig szól, ami egyben jól mutatja a legfontosabb teendőt: kivezetni a csapatot az olimpiára! Villáminterjú a szakvezetővel.

Szép feladat…
Valóban az.

Első érzések ilyenkor?
Az öröm. Az öröm, mert magyar válogatottat vezetni – mindegy, hogy ifi, serdülő vagy felnőtt, férfi vagy női – minden körülmény között felemelő érzés. Ahogy mondani szokták: a szakma csúcsa.

Ezek szerint nem kérdés, hogy igent mondasz a felkérésre?
Megtisztelő a feladat, szívesen vállalom. Leülök majd Dénessel, megbeszéljük, amit ilyenkor meg kell beszélni, aztán irány a munka.

Megszeretted a női vízilabdát?
Igen. Három évvel ezelőtt tudatosan váltottam. Legutóbb az OSC, előtte a Fradi férfiedzője voltam, és ott voltam a padon segítőként a 2007-es Universide harmadik hely, illetve a 2009-es római felnőtt világbajnoki ötödik helyezés alkalmával. Szép volt, jó volt, de aztán kicsit megcsömörlöttem.

Mit értesz ez alatt?
Sajnos nem akadt olyan klub, amely kiugró lehetőséget kínált volna. Mert nem titkolom, ambiciózus edző vagyok, vágytam valami nagy dologra. A szakmai éhségemet kielégítő ajánlat azonban nem érkezett. Tekintettel arra, hogy sokadszorra hívtak Új-Zélandra, afféle szakmai vezetőnek, különböző vízilabda-programok kitalálására, belevágtam. Viszont az volt a kérésem, hogy kizárólag a női vízilabdával foglalkozhassak.

Miért volt ez fontos?
Iszonyatos fejlődési lehetőséget látok még mindig ezen a területen. Fontosnak tartottam, hogy betekintést nyerjek az angolszász női vízilabdába, amely köztudottan olyan erős vonal, mint a férfiben a szerb és a horvát. Sokat tapasztaltam, láttam a rendszert, a metódust, az edzésmódszereket. Mielőtt bárki legyintene arra, hogy Új-Zéland azért nem Ausztrália, hadd mondjam el, évről évre rengeteget fejlődik arra is a sportág. A mostoha kistestvér is sok tehetséget termel, más kérdés, az állami támogatás hiánya sajnos meglátszik az eredményességen. Ez a három év viszont arra tökéletesen megfelelt, hogy feltérképezzem a női vízilabdát, sokat utaztam Ausztráliába, Amerikába, világbajnokságokon, utánpótlás világversenyeken láttam a játékosokat, szóval képbe kerültem. Nem utolsó sorban az olasz nyelv mellett angolul is jól megtanultam. Azaz talán mondhatom, felkészültnek érzem magam a munkára.

Fél szemmel mindig a magyar válogatottat nézted?
Természetesen. De azt gondolom, ebben semmi meglepő sincs.

Eljátszottál valaha a gondolattal, hogy te is irányíthatnád?
Az emberben természetesen van annyi ambíció, hogy játsszon az effajta gondolattal, az edzői pálya már csak ilyen. Persze az ember ilyenkor nem más helyére pályázik, mielőtt bárki ezt esetleg félreértené. Úgy tudnám a legjobban mindezt megfogalmazni, hogy azt sajnáltam volna, ha azt a tudást, amelyet magamba szívtam a női pólóban is, Olaszországban vagy Ausztráliában kell kamatoztatnom.

Nem így lesz.
Ennek örülök. Mindig, minden körülmény között tiszta szívből drukkoltam a csapatnak. Így volt a barcelonai világbajnokságon, ahol fantasztikusan játszottak a lányok, és így volt ez Kazanyban is, ahol sajnos nem jött össze a jó szereplés.

Sok időd neked sincs, hogy változtass.
Kétségtelen, időszűkében vagyunk. Ennek megfelelően az első és legfontosabb cél az olimpiai kvalifikáció megszerzése. Két lehetőségünk van erre, hiszem, hogy sikerrel vesszük majd az akadályt. Mondhatom, hogy természetesen a januári Európa-bajnokságon lenne jó kvótát szerezni, hiszen az rögvest aranyérmet jelentene, de momentán azt mondom, akkor sem leszek szomorú, ha a selejtezőn vívjuk ki a riói indulást. A lényeg, hogy meglegyen a kvóta.

Önmagában a kapitányváltás is új lendületet adhat a csapatnak?
Ebben is bízom, a lányokban, meg persze magamban is. Az új seprű jól seper, így kell lennie.

És kivel seper, tudod már?
Noha természetesen tudtam, hogy jelölt vagyok, babonából nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. A stábomat az elkövetkezendő napokban választom ki.

Az kapitányváltás egyenlő új lendület kérdése azért sem volt véletlen, mert a játékoskeret összeállításánál már jóval kisebb a mozgástered, avagy nagy százalékban sorolhatnánk a neveket, akik ott lesznek az első edzéseden…
Való igaz, kilencven százalékban jó eséllyel bárki meg tudja mondani, kik a válogatott kerettagságra alkalmas játékosok. Sajnos meglehetősen kicsi a merítési lehetőség, az elit tagjai közül Magyarországon a legszűkebb a keresztmetszet, mindenesetre minden olyan játékost ki akarok próbálni, aki segíthet a céljaink elérésben.

Akkor újra rögzíthetjük: szép feladat…
Nagyon is szép!

- a.z. -