Válogatottunk csapatkapitánya rendkívül csalódottan távozik a kazanyi világbajnokságról. Úgy véli, nem arról van szó, hogy az előttünk végző csapatok sokkal jobbak lennének, ám azt is kiemeli, mi sem vagyunk sokkal jobbak a mögöttünk záró ellenfeleknél. Sűrű a mezőny, a hatodik helyet mindazonáltal rossz szereplésnek minősíti.

Fotó: Dobos Sándor

A Montenegró elleni 10–9-es vereség után Varga Dániel ezúttal is állta a sarat. Csapatkapitányhoz méltóan válaszolt az interjúzónában minden kérdésre, a többiek már rég az öltözőben voltak, amikor őt még a médiamunkások faggatták. Pechére, amikor végzett, még inkább rázendített az eső, így a szintén mindenkinek nyilatkozó Benedek Tiborral ott ragadtak a sátor alatt…

Az esőt hoztuk fel Dánielnek, mondván női válogatottunk utolsó meccse után, és férficsapatunk záró találkozóját követően is zuhogni kezdett, mintha bennünket siratott volna. A máskor mindenre frappánsan „rácsatlakozó” olimpia- és világbajnokunk ezúttal azonban szomorúan nem tudott erre mit mondani. Tekintete mindent elárult.

„Ahhoz képest, hogy a céljaink között az szerepelt, hogy címvédőként újra aranyérmet szerezzünk, az olaszok elleni vereség után néhány nap alatt sikerült magunkban fontossá tenni az ötödik hely megszerzését. Legalábbis így éreztük…” – kezdett nyilatkozatába. – Valaki mondta, lehet bárhogy fogadkozni, lehet fejben lejátszani előre, hogy mennyire fontos, úgy is ott dőlnek el a dolgok a vízben. Miután a ráúszás után elkezdődik a mérkőzés, ott derül ki, igazán mennyire tud jól játszani egy csapat az amúgy csalódást keltő ötödik helyért. Az a tapasztalatom, hogy a meccs előtti időszakban semmi kivetnivalót nem találtam, tényleg fontossá vált az utolsó mérkőzésnek a megnyerése. De a meccs képe kicsit mást mutatott, a második félidő széthulló játékot mutatott.”

A világliga- és a vb-6. hely után adja magát a kérdés: a mezőny erősödött meg, vagy mi gyengültünk ennyit? Varga Dániel így válaszolt: „A mezőny egyértelműen megerősödött, bebizonyosodott, még több mindenben kell fejlődnünk. Tibi sokkal jobban tudja nálam, melyek azok a dolgok, amelyekben sokat kell javulnunk. Nem arról van szó, hogy az előttünk végző öt csapat sokkal jobb nálunk, mint ahogy azt sem mondhatjuk, hogy a mögöttünk végzett három-négy csapatnál jobbak vagyunk sokkal. Arról van szó, hogy nagyon sűrű a mezőny, és ahhoz, hogy később, mondjuk a riói olimpián a negyeddöntőn, az elődöntőn vagy a döntőn ne ötven-ötven százalék legyen az esély, hanem hatvan-negyven, de akár hetven-harminc ide, ezekért a plusz százalékokért kell rengeteget dolgozni. Úgy egyénileg, mint csapatszinten. Hozzáteszem, most sem dolgozunk kevesebbet, mint korábban, amikor jöttek a sikerek.”


Majd az olimpiát firtató felvetésekre úgy reagált, egy év múlva meg tudja mondani, ez a kazanyi világbajnoki szereplés mit jelentett, végezetül pedig kiszakadt belőle: „Kezd elegem lenni a pofonokból! Kezd elegem lenni, mert ez egy ilyen év volt.”