A magyar női válogatott az amerikaiak ellen nem tudta borítani a papírformát, vereséget szenvedett, így legjobb esetben a 9. helyet szerezheti meg a kazanyi világbajnokságon. Reakciók.

Fotó: Dobos Sándor

A lányok rossz meccskezdet után próbáltak kozmetikázni Kazanyban, másra nem volt már esély. Ez többé-kevésbé sikerült a mieinknek, a vége 12-7, a szövetségi kapitány értékelése:

„Nagyon egyszerűen tudom elmondani, mi történt, az történt a meccsen, amit az amerikaiak akartak. Még a végén, a negyedik negyedben is, függetlenül attól, hogy előtte ez jobban érződött. A végén végigjátszották a támadásaikat, kaptak egy-két gólt, de az már nem érdekelte őket, teljesen érthető, sajnos… Érvényesült a fizikai fölényük, a szoros emberfogásuk. Próbáltunk védekezésben egy mozgékonyabb zónát játszani, ez nem mindig működött. Kapust cseréltünk, zónát váltottunk, szorosat játszottunk, még ha az nem is a mi játékunk, főleg ellenük, más kérdés, hogy ezeknek nem lett látható eredménye. Még akkor sem, ha utóbbi ment a legjobban, mert a játékvezetői felfogás ezt díjazta – igaz, ha végig szorosat játszunk, akkor is ez lett volna a végeredmény.

A Kína elleni vereség sodort ide minket, miközben az amerikaiak egy rossz napot kifogva kikaptak az olaszoktól. Ezzel a mai játékkal persze az olaszokat sem vertük volna meg. Saját magunkkal kell mindig foglalkozni, két nyerhető meccset buktunk el, és azt kell mondjam, mi rontottuk el, hogy finoman fogalmazzak… A mai meccs előtt elmondtam a lányoknak, két ajtó áll nyitva, az egyik a mennybe, a másik a pokolba visz, most a pokolba indultunk. Ismerem a játékosaimat, Kanada ellen képesek felszívni magukat, mert az sem lesz piskóta…”

A kérdésre, miszerint létezik-e párhuzam a sanghaji 9. hely és a kazanyi, esetlegesen megszerzett 9. hely között, a kapitány így válaszolt.

„Az egy alakulóban lévő csapat volt, ez viszont egy kvázi kész csapat. Biztosan állíthatom, hogy nem ez minden idők leggyengébb csapata, ahogyan az sem volt az. Képesnek tartom a mostani csapatot arra, hogy kijusson a riói olimpiára, ahogyan tette azt Sanghaj után a csapatom. Hogy ezt hogy sikerül elérnie jövőre, az egyik másik kérdés. Most ezzel nem is szeretnék foglalkozni, innentől kizárólag a Kanada elleni mérkőzés van a szemem előtt.”
 
Gangl Edina a mérkőzés után:

„Mindent beleadtunk, sajnos, így sikerült. Az elején voltak kicsi kihagyások, átlövésgólok, ez felhozta az amerikaiakat, minket legyengített. Támadásban bizonytalannak éreztem a csapatot, de azt gondolom, a végére egy kicsit szépíteni tudtunk az eredményen. Még nincs vége, nem mindegy, hogy mi lesz a vb végeredménye. Sajnálom, hogy nem jutottunk a legjobb nyolc közé. Jövőre…”

Bujka Barbara a mérkőzés után:

„Úgy álltunk oda, hogy meg fogjuk verni őket, szerintem a meccs előtt mindenkinek jó volt a hangulata, aztán bementünk a vízbe, és az elején jól be voltunk …-va. Ezt lehetett is látni. Az oroszok elleni jó fázisainkat és a franciák elleni teljes meccset is azért nyertük meg, mert csapatként játszottunk. Na, ma nem. Ha tetszik, ha nem, ma egyénieskedtünk. Nem jobbak ennyivel az amerikaiak, ők csapatjátékot játszanak, mi meg egyéni játékot. Lesz egy pár hetünk Magyarországon, hogy összeszedjük magunkat, mást nem is nagyon tehetünk.”

 
Eredmény – világbajnokság, nők, a 8 közé jutásért

Magyarország–Egyesült Államok 7–12 (1–3, 1–4, 1–4, 4–1)
Kazany, vezette: Wengenroth (svájci), Flahive (ausztrál)

Magyarország: Gangl – Czigány 2, Szücs, Takács O., Illés, Keszthelyi 3, Tóth I. Csere: Antal 1, Kisteleki D., Bujka, Garda, Menczinger 1, Bolonyai (kapus). Szövetségi kapitány: Merész András

Egyesült Államok: Johnson – Seidemann 1, Fattal 4, Steffens 3, Mathewson 3, Neushuil, Craig. Csere: Musselman, Williams, Grossman 1, Gilchrist, Fischer. Szövetségi kapitány: Adam Krikorian

Emberelőnyből: 2/6, ill. 3/7
Ötméteresből: 1/1, ill. –