Holnap a franciák ellen kötelező a győzelem, hogy aztán a nyolc közé jutásért következhessen az Egyesült Államok. A magyar válogatott, nem lebecsülve holnapi ellenfelét, edzéseit nem titkoltan már az olimpiai bajnok elleni csata jegyében tartotta.

Fotó: Amler Zoltán

„Nem éretem, filmszakadás, az utolsó negyed teljesen kimaradt.”

„Három negyedig minden jól ment, nem tudom, miért kezdtünk el utána kapkodni.”

„A fene se érti, miért veszítettük el a végére a fonalat.”

Egymondatos, fejcsóválós, szomorú mondatok. Avagy – sorrendben – Tóth Ildikó, Bujka Barbara és Takács Orsolya sem értette mindazt, ami az oroszok elleni mérkőzés végén történt. Kézben volt a parti, a hazai medencében játszó, ezáltal a közönség támogatását is élvező rivális képtelen volt megtörni a csapatunkat, sőt messze járt tőle. Hanem aztán egy csapásra minden megváltozott – és került így végtelen nehéz ágra válogatottunk.

Más kérdés, nem csak ezen a találkozón múlt, hiszen Kína ellen is meg volt az esély, mégsem élt vele a társaság.

Hogy mindez mit eredményezett? A végtelen letörtségen kívül azt, hogy egyrészt holnap ki-ki meccs követezik a 12 közé jutásért Franciaország ellen, majd a nyolc közé jutást az Egyesült Államok ellen kellene kivívnia a csapatnak. S ha az sikerül, jöhetnének minden bizonnyal a négy közé jutásért a spanyolok.

„Ennél nehezebb utat nem is választhattunk volna…” – fogalmazott Merész András szövetségi kapitány, aki stábjával a mérkőzés kielemzése után igyekezett levonni a tanulságokat. Egyúttal a folytatásban változtatások várhatóak, akár szerkezeti, akár taktikai téren. És a folytatás nem a franciák elleni mérkőzést jelenti, hiszen bármennyire is „leértékelte” esetleg magát az előző két mérkőzés után női válogatottunk, a franciák elleni összecsapást – ahogy mondani szokás – az ellenfelet nem lebecsülve álmából felkeltve is illik hoznia.

Éppen ezért ma délelőtt és kora délután is edzést tartott a kapitány, nem titkolta, az amerikaiak elleni variációkat gyakoroltatta. Mindazonáltal a várható fizikális különbséggel kapcsolatban szarkasztikusan megemlítette, ha Märcz Tamás és Németh Zsolt, két segítője is beállna védekezni (előbbit a délutáni edzésen láttuk a vízben, mit mondjunk, még mindig jó keze van…), akkor is csupán két játékost tudnának lemodellezni az ellenfél tagjai közül…

„Azért nyilvánvalóan ők sem feltétlen örülnek nekünk” – tette hozzá a kapitány, utalva arra, az olaszoktól vereséget szenvedő amerikaiak egyáltalán nem mehetnek biztosra. Az sem lehet véletlen, hogy a délelőtti edzés végét azonnal titokzatosabbra vették, látván, hogy megérkeztek a mieink is a téringre. Egy szó, mint száz, az esély még ott van, bár annak beváltásához jobb, sokkal jobb, kiegyensúlyozottabb teljesítményére, négynegyednyi remeklésre lesz majd szükség.

Persze előbb győzzük le a franciákat holnap – meccs magyar idő szerint 11.10-től.

A női válogatott eredményeit követő, sorsáról többször is érdeklődő olimpiai- és világbajnokunk, Varga Dániel a Dél-Afrika elleni ma mérkőzés (17-4) után mindenesetre csak ennyit mondott: „Lehet, most indulnak majd be csak a lányaink. Ami eddig nem sikerül, miért ne sikerülhetne a folytatásban?”

Valóban, miért ne?!
 
Világbajnokság, nők, D csoport, az állás
1. Oroszország 4 pont
2. Kína 4 pont
3. Magyarország 0 pont
4. Franciaország 0 pont
 
A 3. forduló - csütörtök
Magyarország-Franciaország, 11.10 (magyar idő szerint)
Oroszország-Kína, 17.50