Vb 2015: „Az utolsó leheletünkig harcolunk majd!”

2015. július 28. 20:01

Merész András szövetségi kapitány a Kína elleni vereséget jobban sajnálja, még akkor is, ha azt mondja, az oroszok elleni meccs jobban kézben volt. Mint hozzátette, oda kell figyelni majd a franciák ellen is, hogy aztán várhatóan az Egyesült Államok ellen csúcsformát fusson a csapat – mert erre lesz szükség.

Fotó: MTI

Elkeseredett magyar hölgyek mentek át az interjúzónán, volt, aki nem is állt meg a médiamunkások hívó szavára – letörte a csapatot az újabb vereség. Hiába vezetett 9-6-ra, majd 10-7-re is a társaság, az utolsó negyedet 5–1-re a házigazda orosz válogatott nyerte meg, így 13–11-re győzött.

Merész András szövetségi kapitány arca is tükrözte az eredményt, mindazonáltal így kezdte nyilatkozatát: „Ez a meccs kézben volt, jóval inkább, mint a kínai. Még mindig azt mondom, óriási balfácánok voltunk a Kínai ellen meccsen, inkább azt siratom, mint ezt, mert ez bőven benne volt a pakliban. Valahogy a végére szétesett az a támadójáték, ami jellemezte a társaságot három negyeden keresztül, és buta, könnyű gólokat adtunk az ellenfélnek. Így nem könnyű, maradjunk ennyiben. Az utolsó negyedben mind a három fórunkat kihagytuk, ami egy ilyen meccsen, amikor jön fel az ellenfél, az itthon játszó ellenfél, borzasztóan nehéz.”

Felvetettük, sok pozitívumot is láthatott a kapitány, aki erre szarkasztikusan momentán csak ennyit tudott reagálni: „Most van kitalálás alatt, hogy a harmadik negyedbeli vezetésért adnak-e valami pluszpontot… Amíg ezt nem találják ki, ez nem működik.”

No, de hogyan tovább? Azt már tudjuk, hogy a csoport harmadik helyezettjeként (ehhez persze előbb csütörtökön le kell győzni a franciákat) minden bizonnyal a ma Olaszországtól 10–9-es vereséget szenvedő olimpiai bajnok Egyesült Államok ellen ugrana vízbe a csapat – a nyolc közé jutásért zajló mérkőzésen…

„Most pihenni kell erre a meccsre egyet. Átbeszélni a játéksokkal a történteket, hiszen többen is kimondottan rezignáltak lettek ettől az egésztől. Borzasztóan nehéz utunk van, de azt gondolom, egy magyar vízilabda-válogatott, legyen az női vagy férfi, soha sem adhatja fel, így mi is az utolsó leheletünkig harcolunk majd. A franciákat még meg kell verni, ami nem feltétlenül egyszerű, tekintettel arra, hogy Kína ellen két negyedig bizonyították, hogy nagyon pofás játékot játszanak. Több jó játékosuk is van, jó kapusuk, nagyon oda kel majd figyelnünk ellenük – ráadásul az eddigiekhez képest szokatlan időpontban, délelőtt lesz a találkozó, ami szintén azt mondatja velem, nagyon észnél kell majd lennünk. Már csak azért is, mert rá két napra valami fantasztikus formát kell futnunk az Egyesült Államok ellen…”

A lelki dolgokkal kapcsolatosan a kapitány amondó: „Itt mindenki más, én is, a játékosok is. Valakivel most kell beszélni, valakivel később, valakit most hagyni kell, hogy magában rendezze a gondolatait. Többé-kevésbé tudjuk, kivel hogyan kell foglalkozni, ennek megfelelően dolgozzuk majd fel a történteket. Mi tagadás, boldogabb lennék, ha ezt a feladatot nem kellene végrehajtani…”