Volvo-kupa, Vodafone-kupa, Final Six 2016, Final Six 2017, vb 2017 – Magyarország, vízilabda, én így szeretlek! A hazai eseményekkel önmagában rengeteg a munka, ám eközben a háttérben is temérdek a feladat, avagy egy-egy sikeres esemény után hátradőlésről szó sem lehet. Dr. Kemény Dénessel, a Magyar Vízilabda Szövetség elnökével beszélgettünk.

Fotó: Frank Yvette

Egy éve ilyenkor ki sem látszott a munkából – és most?
Az Európa-bajnokságra tíz hónapon keresztül sok emberrel közösen, sok időt ráfordítva készültünk, majd az eseményen magán minden nap reggel fél nyolctól éjfélig nem feltétlen kalkulálható, megoldásra váró feladatokkal szembesültünk, avagy pillanatig sem unatkoztunk. Mégis, az első perctől az utolsóig élveztük. Ezúttal nem rendezünk kontinensviadalt, mégsem unatkozunk, hasonlóképpen mozgalmas ez a nyár számunkra.
A Vodafone-kupának megadták a módját.
Mindig igyekszünk megadni. Mondhatnám, hogy a tavalyi Európa-bajnokság tapasztalatai után egy ilyen háromnapos tornát a kisebb stressz, kisebb munka okán séróból rendeztünk meg, ám egyrészt sohasem mehetünk biztosra, másrészt nem ülünk a babárjainkon, a feladata az feladat, mindig tudásunk legjava szerint igyekszünk megoldani. Kétségtelen, nagy sikere volt ezúttal is a Vodafone-kupának.
A rendezés mellett a színvonal is elsőrangú volt – tudatosan?
A szövetségi kapitánnyal közösen állítjuk össze mindig a programot. A kupa rangját jól jelzi, hogy voltaképpen válogathatunk az ellenfelek között, hiszen jelentős túljelentkezés mutatkozik minden esztendőben.
A közönség – miképpen a Volvo-kupa kapcsán is bizonyította – pedig vevő a hazai tornára. Ezért is igyekeznek minden évben valami újat is bevetni?
Haladni kell a korral, igyekszünk az igényeknek megfelelni. Talán ezért is arattunk ezúttal is közönségsikert. Az állami döntéshozók, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a főváros támogatása – amelyben minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a tavalyi Európa-bajnokság pozitív tapasztalatainak is – többek között azt eredményezte, hogy nem kellett mindent fillért, elég volt minden forintot nézni, az alacsony jegyárakkal ismét igazi vízilabdaünnepet varázsolhattunk a Margitszigetre. Mélységes köszönet a támogatóknak, és mindenkinek, aki a munkájával részt vett a kupa megrendezésében.
Szövetségi kapitányként tudjuk, elsőrangú csapata volt. Elnökként?
Úgyszintén. A gépezet működik, köszönhetően többek között annak, hogy a munkatársaim átérzik, mit jelent a Magyar Vízilabda Szövetségben dolgozni. A háttérben rengeteg olyan munka zajlik, amelyet a szurkolók nem is sejtenek – de ez így is van rendjén. A Társasági Adókedvezménynek is hála a sportágban adottak a lehetőségek a profi munkához, mindazonáltal nem árt hangsúlyozni, ez a támogatás rendkívüli odafigyelést igényel. Csak ezen a területen hét alkalmazott dolgozik a szövetségben!
Jogszabályok jogszabályok hátán?
Pontosan. Kilencven körül volt a klubok száma, amikor két és fél éve elnök lettem, most 139 klubot jegyzünk, ami mutatja, óriási az igény országszerte a vízilabdára. A TAO kapcsán igencsak észnél kell lenni. A soros jogszabályi háttérrel nekünk kell működtetni a rendszert, ki kell használni minden lehetőséget úgy, hogy mindezt százszázalékosan szabályosan tegyük.
A vízilabdázónál kevesebb fifikásabb sportolót ismerni – szavai szerint itt mindez nem érvényesülhet.
Csak és kizárólag a szabályok adta kereteken belül! Jogi és szakmai alapokon a szövetség hivatott dönteni az elbírálások között, ám a felhasználást komolyan ellenőrizzük, hovatovább számon kérjük. Nem árulok el agy titkot, ha azt mondom, a Vodafone-kupa közben is volt egy öt órás értekezletünk, amelyen csak és kizárólag ez volt a téma. Fontos, rendkívül fontos, hogy minden klub megértse a lényeget.
Mi volna az?
Hogy minden egyes forintot a kiírtaknak megfelelően kell felhasználni, majd azzal elszámolni. Így működhet egészségesen, hatékonyan a rendszer. A szülők kedvezőbb uszodai anyagi körülmények között látják felcseperedni gyermeküket, nem mindent a tagdíj fedez, rengeteget segítenek a különböző pályázatok – mindezek együttes eredménye, hogy Nagy Ádám tizenhét évesen bemutatkozhat a nagyválogatottban. Így egészséges a rendszer, ennek megfelelően igyekszünk működtetni.

Fotó: Madar Dávid

Közben átadták a szövetség edzőképzésének első diplomáit is.
Hatalmas élmény volt! A Vodafone-kupán, szombaton a délutáni mérkőzések előtt ünnepélyes keretek között kapták meg a végzős hallgatók okleveleiket. Kásás Zoli szakmai irányítása mellett nívós munka zajlott, éppen ezért nem átallottuk az előadók neveit ráírni az oklevelek hátuljára. A szaktantárgyak legmagasabb szintű képviselői mellett a speciális pólós tárgyakat is minőségi szakemberek oktatták, azt gondoljuk, a nem mindennapi előadói lista jelenléte csak tovább növeli az oklevél értékét. Az olimpiai arany elnyerésének pontos módját mi sem tudjuk, nem ismerjük, legfeljebb összejött nekünk. Akik ezt a négy féléves képzést elvégezték, nagy eséllyel jobb edzők is lesznek, ám azt biztosan állíthatom, képzettebbek lettek!
Jön majd a folytatás?
Mindenképpen. Szeptembertől indul a következő kurzus, amelyen továbbra sem a papírok mindenképpen való kiadása a cél, sokkal inkább a tanuláson lesz a hangsúly. Fontosnak tartom, hogy a kollégák a magukkal szemben támasztott minimumnak érezzék a képzettség megszerzését, hiszen ez a szenvedélyük, a munkájuk, sok esetben a megélhetésük.
A vízilabdázók számának ugrásszerű növekedése több edzőt igényel – itt le vagyunk maradva?
A Testnevelési Egyetem értelemszerűen nem lehetett képes igazán hatékonyan megszervezni a szakedzői képzését, itt hiányterület mutatkozott. A felismerésére büszke vagyok, igazán azonban a lebonyolítása tesz boldoggá, Kásás Zoli vezetésével olyan tanári gárda állt össze, amelynél jobbat elképzelni sem lehetne. Nem véletlen, hogy a Európai Úszószövetség, a LEN lógója is az oklevélen díszeleg, azaz akkreditált képzésről beszélhetünk.

Fotó: Madar Dávid

Szép lassan így jutunk majd el a licencrendszer bevezetéséig?
Ez a terv! Fecsót tudnám idézni: mégiscsak jobb, ha az embert orvosi diplomával rendelékező orvos műti, mintsem egy autodidakta…
Sok pólóedző van az utóbbiból?
Egy is sok. De most végre van alternatíva, jöhetnek a képzésünkre, és szakemberektől tanulhatnak. A TAO pályázatokban örömmel látom, hogy egyes klubok már erre a célra is fordítanának bizonyos költségeket, ez a követendő út. Persze még sokat kell javulni mentalitásban, az önbecsülés is azt kell, hogy diktálja, tanulni, tanulni kell.
Nyilván tudatos, hogy eddig csak a háttér került szóba – de mit gondol a piramis csúcsásról, azaz a válogatottakról?
Nekünk a háttér megteremtése a feladatunk, és mint mondottam, sok olyan egyéb munka, amelyet sem is sejt a nagyérdemű. Természetesen eközben odafigyelünk a konkrét eredményekre is, hiszen valahol nyilvánvalóan ez is minősíti a mi munkánkat. Volt eddig két ifi Európa-bajnoki versenyünk, két Világligánk, és két Universiade versenyünk – van egy érmünk. Egy érmünk, de az arany! Ezúton is gratulálok az összes játékosnak, Vincze Balázsnak és a szakmai stábnak. Utóbbival kapcsolatban külön személyes öröm is ért.
Nocsak!
Amikor Balázs kicsit tanácstalanul felhívott és megkérdezte, ki tudná a legjobban segíteni az ő munkáját, Mátéfalvy Csabát javasoltam. Meghallgatott, majd megfogadta a tanácsomat. A döntő után hívott, és annyi mondott: köszöni, telitalálat volt. Ha azt vesszük, hogy Csaba tizenegy évig mellettem dolgozott a válogatottnál, mi tagadás, sokat nem kockáztattam. Örülök, hogy újfent igazolta, alázatos munkája rengeteg segít az edzőnek.

Csak néhány nap választ el bennünket a világbajnokságtól. Nyugodtan dőlhet hátra?
Egy elnök sohasem dőlhet hátra nyugodtan, minden nap sok a munkája, nincs olyan nap, amikor valamit ne kellene intézni, amikor nem szól a telefonja. Szóval hátradőlésről nincs szó. Ami csapatainkat illeti, nemrég olvastam egy sajtókiadványt, amelyben nyomtatásban láttam, mit is mondtam a remélt szereplésüket illetően… Ami a lényeg: hellyel-közzel egyetértek, amit olvastam, azaz biztos vagyok abban, hogy játékosaink egytől-egyig jól akarnak szerepelni, megvan az ehhez szükséges személyes becsvágy bennük. A saját véleményemet nem lenne elegáns célkitűzésként aposztrofálni, nem véletlen, hogy elnökségi ülésen sem kerültek szóba helyezések. Az edzői mivoltomban kaptam éppen elég ilyet, elnökként pontosan tudom, nem kell, nem szabad a kapitányt ilyennek feleslegesen stresszelni. A szerződés az más, abban mindkét fél tudja, mi foglaltatik benne, így volt ez nálam is, így van az most is. Szóval nem dobálózok érmek színeivel, számokkal, a lufikat kipukkasztva azt mondhatom, nem fogalmazok meg konkrét elvárást, a lényeg, a játékosok érjék el azt, amit maguk elé támasztanak. Azzal én is boldog leszek.

Fotó: RcNews

Már sikerült becsuknia az edzői szemét?
A játékot értő szurkolónak érzem magam. Ehhez el kellett telnie ennek a két és fél évnek. Más kérdés, amikor zajlik a játék, látom, tudom, mi történik, minek kellene történnie majd. Miskolctapolcán amikor Pufi csavart két gólt, a polgármester ült mellettem, én meg nem tudtam kibújni a bőrömből, és már a bejátszás pillanatában mondtam, na ebből gól lesz. Ugyanakkor rugdosom az előttem lévő szék hátát, ez meg olyan szurkolós. Szóval, jól elvagyok.
Mondanám, Kazanyban akkor Ön lesz az egyik legnagyobb szurkoló, ha nem tudnám, feladatai is lesznek, bőven.
Tekintettel arra, hogy a sportvezetői munkát majd Nemcsik Balázs főtitkár tartja kézben, a háttérmunkából veszem ki a részem. Lesz két olyan ülés, amelynek kimenetelen egyáltalán nem mindegy számunkra. A FINA edzőbizottsági ülésén ráadásul én kezdeményeztem az edzői licencrendszer bevezetésének óhaját. A büró elé szánt terv szerint a tokiói olimpián egyetlen FINA hatáskörébe tartozó sportág versenyein sem dolgozhat licenc nélküli edző. Itthon könnyebb a helyzet, a Testnevelési Egyetem oktatási lehetőségeivel is ezt meg lehet szervezni. Ugyanakkor várhatóan lesznek olyan országok, ahol ennek betartása nehézségekbe ütközne – nekik segíteni, szervezni kell, ebben pedig mi az élen járhatunk. A TWPC, azaz a technikai bizottság ülésén pedig vendégként veszek részt, a junioroknál erre a nyárra bevezetett ú j szabályok miatt kíváncsian várom, mi lesz a fő téma, hiszen alaposan fel kell készülni a majdani véleményezésre.
A világbajnokságon pedig bizonyosan a következő, azaz budapesti vébé is szóba kerül majd.
Bizonyosan. De cseppet sem aggódom, már nem egyszer megmutattuk, mire vagyunk képesek, az ingujjakat feltűrve, de önbizalommal várjuk a feladatokat. Jövőre nálunk lesz a Bajnokok Ligája Final Six a Margitszigeten, a mi szentélyünkben, aztán újra Vodafone-kupa, majd olimpia Rióban, amit 2017-ben újabb Final Six, majd a hazai világbajnokság követ, csupa öröm az élet.
Ki tudja élvezni?
Rengeteg a munka, de az öröm attól öröm, hogy ki tudjuk élvezni. Valahogy megoldjuk ezt is.

- Amler Zoltán -