A Magyar Edzők Társaságának Mesteredzői Kollégiuma Mesteredzői Díjat adományozott Györe Lajosnak. Vele beszélgettünk az elismerés apropóján.

Anett lányával a klubsikerek mellett Eb-ezüstérmet (2003) és Világkupa aranyat (2002) ünnepelhetett együtt

2001, mintha most lett volna…

Nekem mondja?!

Sokat nosztalgiázik?

Mi tagadás, előfordul. Az említett esztendő speciel valóban az egyik legkedvesebb a sok közül. A margitszigeti Európa-bajnokságon mentünk, mentünk előre, és a végén fantasztikus hangulatú mérkőzésen megszereztük az aranyérmet. De jó szívvel gondolok az azt követő világbajnokságra is, csodálatosan játszott Fukuokában is csapat, az ezüstérem csodálatos teljesítmény volt. Faragó Tamás segítőjeként lehettem a társaság mellett, örök élmény. És valóban, mintha most lett volna, minden mozzanata előttem van.

Mesteredzőként tekinthet vissza, gratulálunk hozzá!

Köszönöm szépen, ebben a korban jól esik minden elismerés.

Ne vicceljen, hiszen még mindig aktív!

Igen, Dorogon, a második otthonomban, az Új Hullám egyesületben tanítom a gyerekeket – szeretek velük dolgozni.

Nem is hiányzik a felnőttekkel való foglalkozás?

Nézze, 67 évesen nem ugrálhatok, nézem a fiatal kollégákat, jól dolgoznak. Én nagyon jó helyen vagyok a kis lurkók között.

Tekintettel arra, hogy mesteredző foglalkozik velük, ők sem panaszkodhatnak. Apropó, még mindig szigorú, vagy megenyhült kicsit?

A munka az munka, a hülyéskedés az hülyéskedés, mindennek megvan a maga helye és ideje. Edzői pályafutásom alatt is ezt vallottam, amikor dolgozni kell, akkor dolgozni kell, nincs apelláta. A lurkókkal azért lényegesen enyhébb vagyok.

A Honvéd edzőjeként is volt mit ünnepelni - Fotó: MTI

Az említett kitüntető cím mit jelent önnek?

Elsősorban megbecsülést. Az uszodában eltöltött évek, a győzelmeket, a kinevelt játékosokat, nem akarok nagy szavakat használni, de tulajdonképpen egy élet munkáját…

Mintha elérzékenyült volna kicsit...

Tudja, annyi csodálatos élmény ért ebben a sportágban, hogy vén fejjel valóban meghatódik az ember, ha visszaemlékezik a múltra.

Miként kezdődött minden?

Annak idején a telekszomszéd bácsi Orosházán ismerkedett meg az úszással és vízilabdával, Budapesten ő tanított meg engem és nővéremet is úszni. Apukám azután levitt a BVSC-be, de ott nem voltam sokáig, mert az alattunk lakó osztálytársam édesapja levitt a Postásba, és ott ragadtam. Majd ez megszűnt, mentem a Vörös Meteorba, aztán a Honvédba, már az első osztályba. Izzó, Fradi, megannyi szép emlék.

A zöld-fehérekkel KEK-győzelmet is ünnepelhetett – a játékos pályafutás csúcsa?

Igen, mondhatjuk. De minden eredményre nagyon büszke vagyok.

Harmincéves korában, 1978-ban kezdett el edzősködni. Tudatosan készült a pályára?

Különösebben nem. Néztem az edzőket, de nem gondoltam arra, hogy egyszer én is a partról dirigálok. Az Izzóban aztán egy szürke hétköznap megkérdezték: Lajos, nem lenne kedved kipróbálni az edzői pályát? Miért ne, gondoltam magamban, igen mondtam. Így vált az a szürke hétköznap az életemet meghatározó nappá. Voltak ugyan nehézségek, viták, de sohasem panaszkodtam, bíztam magamban, mert tudtam, mit akarok.

Mit?

Játékosokat tanítani. A szó klasszikus értelmében. Mert a vízilabda az egy dolog, mert mellette az uszoda embereket nevel. Ennél jobb közeget el sem tudok képzelni. Menet közben elvégeztem a Testnevelési Egyetemen a szakedzői szakot.

Ott, ahol voltaképpen minden négyzetméterre jutott, jut egy olimpiai bajnok, miként sikerült elfogadtatni magát?

Isten biztosan fogta a kezemet. Emellett valamit biztosan értettem a szakmához is. Az említett sztárok sohasem néztek le, úgy érzem, szerettek, megbecsültek. Bármiben fordultam hozzájuk, partnerként viselkedtek. Mázlista vagyok. Ahogy drága Steinmetz Jani barátom mondta: aki abból él, ami a hobbija, ez az igazán szerencsés alkat. Nos, ezek közé tartozom. Még most sem akarom elhinni, hogy Jani már ennyi ideje nincs közöttünk. Hiányzik. Biztos vagyok benne, odafent is nagyon büszke a fiaira, Barnára és Ádámra – teljes joggal. Mint ahogy én két kislányomra, Zsuzsára és Anettre.

A játékosok közül volt kedvence?

A nők közül mindig mindenki a kedvencem volt. De tényleg. A női lélek megfejthetetlen, izgalmas, bármelyik játékosról is volt szó, a keblemre öleltem. Sokan még mindig össze akarják hasonlítani a női és a férfi vízilabdát, ám ez tévhit. Baromság. Kovács Katika sohasem fog akkorát lőni, mint Kásás Tamás, aki ezt várja, nem ért a pólóhoz. A női szakág sajátos, ezzel együtt szerethető igazán. De mondom ezt magának, aki éppúgy rajong a női vízilabdáért.

Györe Lajos és a női vízilabda - a Domino BHSE Polo csapatával a csúcson

Bájosan szép sportág.

Egyértelmű! Szerintem könnyebb is velük dolgozni.

Amennyiben?

Mert isszák az edző szavait, mindent legalább úgy akarnak csinálni, mint a férfiak – az életben is, nem csak a vízben. Más kérdés, mennyire tudják megvalósítani.

A férfiak között sem volt kedvence?

Egy játékost emelnék ki. Nem véletlenül őt, mert zseni volt. Bizonyos értelemben rossz korban született – sajnálom, hogy nem tudott az olimpián a csúcsra jutni. Ő nem más, mint Tóth Imre. Mindent tudott a vízilabdáról, ösztönből cselekedett a vízben, tehetsége páratlan volt. Mint embert is szeretem, nagyszerű figura. Természetesen az összes olimpiai bajnok a kedvencem, mert zsenik, de szeretem az összes vízilabdázót.

A kollégák közül is ki tud emelni valakit?

Sok jó szakemberrel dolgoztam együtt, vagy éppen meccseltem ellene. Természetesen Faragó Tamást említeném külön, aki a női válogatottnál igényelte a munkámat. Nem a labdát kellett vinnem, hanem edzést vezényeltem, kíváncsi volt az észrevételeimre, harmonikus munkakapcsolatot ápolt velem. A humorát nem kell senkinek sem bemutatni – mi tagadás, a sikerek mellett edzői pályafutásom legszórakoztatóbb pillanatai volta az együtt töltött esztendők. Kétszeres nagypapként igyekszem én is vicces lenni, Viktória és Gáborka, remélem, értékeli. Zsuzsi és Netti eddig nem panaszkodott, tehát bizakodom.

Mit gondol, a lányaihoz hasonlóan ők is leragadnak az uszodánál?

Valami azt súgja, hogy igen. Sőt elárulhatom: bízom is benne.

Na, ja, mit várjon az ember egy mesteredző nagyapától, nem igaz?

Pontosan. Az uszoda tényleg maga a mennyország.

- Amler Zoltán -

(Az Mesteredzői-díjat odaítélő Mesteredzői Kollégium tagjai: dr. Kemény Dénes (elnök), dr. Hegedüs Csaba, Fábiánné Rozsnyói Katalin, Kiss László, Kovács Tamás, Mészáros Lajos, Mocsai Lajos, Pécsi Gábor, Zrínyi Miklós. A díjat július 19-én adják át.)


GYÖRE LAJOS (vízilabda)
1978-ban kezdett edzősködni a Vasas Izzóban, majd a Budapesti Spartacus és a OSC férfi ob I-es csapatoknál, ahol olyan játékosoknak volt edzője, mint dr. Magas István (közgazdász professzor), Tóth Imre, valamint dr. Sudár Attila olimpiai bajnok. 16 évig irányította a BVSC női csapatát. Minden évben dobogós helyezést ért el a csapattal, négyszer a Magyar Bajnoki címet is elnyerte vele. Legnagyobb nemzetközi sikereit a Domino BHSE POLO csapatával érte el: 2006-ban LEN-kupát nyert, 2007-ben megnyerte a Nemzetközi Szuperkupát. 1993-tól 2005-ig a Magyar Vízilabda Szövetség női utánpótlás vezetőedzője volt. Az ifjúsági és junior válogatottal Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon több dobogós helyet is elért. 2000-től 2004-ig a felnőtt női válogatott felkészülését is segítette. Válogatott játékosok sorát nevelte. Részt vesz a sportág edzőképzésében is.