Túlvan első edzésén a férfiválogatott – a vébémedencében, azaz a Picornell-uszodában gyakorolhattak a mieink, igen jókedvűen. Benedek Tibor amondó, közelít a csapat ahhoz az állapothoz, amit a vébére tervezett, álmodott.

Az olaszokkal osztoztunk a főmedence pályáján, úgyhogy kapásból belekóstolhattak az urak, milyen időjárási körülmények várják őket a világbajnokságon. Napsütés és forróság, ez az alapvetés – tíz éve jeget kellett borítani a medencébe (akkor a CN Barcelona tengerparti uszodája volt a helyszín), mert a nap állandóan „felforralta” a vizet, ami most igen melegnek hatott.

Panasz ugyanakkor egyetlen szájról sem hangzott, mindenki tette a dolgát. Még akadt gumikötelezés, taposás, kiugrálás, de persze már a gyorsító úszásokon volt a hangsúly, és a lövéseken is látszott, hogy azért már nem ólomvállak indítják a rakétákat.

Elkezdték belakni a srácok az uszodát

Viszont Nagy Viktor is remekül nyúlkált a labdák után. Az „illusztrált” felvetésre, hogyha a cseljabinszki formája volt a kék mező eleje a bírói pulpituson (azaz nagyjából a mínusz második méter), akkor most elért-e a pirosba (két méterig), mosolyogva annyit mondott: „Sőt, inkább a sárgába.” Az jó, mert az kettőtől öt méterig tartó sávot jelzi. „A Világliga-meccseken még sehol sem voltam, az viszont engem is meglepett, hogy milyen gyorsan javultam, már a görög tornán is jól ment, mostanra pedig valóban jó állapotban érzem magam.”

Mondhatnánk, ez fontos is, hiszen minden eddiginél fontosabb a jó kapusteljesítmény, ám Viktornak erre is volt egy frappáns megjegyzése: „A védekezésünk immár nem a kapusról és a védőkről szól, hanem a játékosokról, akik egy egységet alkotva mozognak.” Jól, tegyük hozzá.

Aztán hogy elöl lesz-e annál jobb, mint amit egy hete láttunk a szigeten, a Vodafone-kupán? „Szerintem lesz. Még idejében jött a pofon, mert ez az volt... – jegyezte meg Madaras Norbert. – Jobbak vagyunk, ahhoz képest; javultunk, ám hogy mennyit, azt tényleg csak a meccsek alapján lehet megmondani. Most úgy gondolom – aztán kiderül.”

Amikor arról kérdem Benedek Tibort, hogy milyen érzések kavarognak benne most, hogy immár a vébé helyszínén van, mosolyogva válaszolt. „Jók. Sokat játszottam ebben az uszodában, itt volt a kilencvenkettes olimpia döntője, ami egyike volt a legjobbaknak... Csupa jó érzés van bennem. A csapat úgy áll, úgy teljesít, ahogy elképzeltem. Folyamatosan azt mondtam: legkorábban a világbajnokságra leszünk készen. Szerintem jó úton vagyunk, most már csak az a kérdés, hogy Varga Dani mikor kapcsolódhat be.”

Most még tizenketten edzettek, Dani a szállodában maradt – ott tréningezett, mert a csütörtöki drótkivétel okán még kötés volt az ujján, és azt az előző James Bond-film óta tudjuk Q-tól, hogy az egyik alapvető tanácsa az volt a 007-esnek: soha nem mutasd, hogy vérzel (megsérültél, fordíthatnánk át mindezt). Úgyhogy ne lássák, hová kell nyúlni, de ha minden igaz, holnap már a csapattal tart.

És már csak kettőt kell aludni a rajtig.