A leány ifiválogatott edzője szerint sok minden összetevője van a spanyolok elleni vereségnek a bakui Európa Játékok negyeddöntőjében.

A magyar csapat 8-5-re kikapott Spanyolországtól a bakui Vízilabda Arénában, az ifi-Eb legjobb négy közé jutásért vívott mérkőzésén, ez pedig azt jelenti, hogy a lányok nem jutottak az elődöntőbe, ehelyett az 5. helyért játszhatnak. Ráadásul azzal a Hollandiával, amelynek csapata a csoportmeccsek során az egyetlen vereséget mérte a mieinkre, és ez vezetett ahhoz, hogy a 3. helyen zártunk a csoportunkban a körbeverések után.

Mihók Attila értékelése elején az egyik nagy hiányosságra utalt.

„Mind a két csapat a védekezésre próbált koncentrálni, ráadásul a játékvezetői felfogásból adódóan egy túlbiztosított védekezésre. A támadójátékra nem nagyon lehetett menni, mert harminc kontrát kaptunk az első két fontos meccsünkön, nem is tudtuk megpróbálni a fordulásokat, mert emberről nem lehet fordulni. Ez azért baj, mert mi tudtuk, hogy nekünk ez az erősségünk, azt nem, hogy ezt nem tudjuk majd játszani. Ráadásul centerben lényegesen gyengébbek vagyunk, mint bármelyik ellenfelünk. Így többet kell mozogni, de a bemozgásokért is kontrákat kapunk, igyekeztünk ehhez alkalmazkodni, ebből következően viszont még kevesebb helye volt a centereknek, nem tudtak érvényesülni. Minden komoly ellenfelünkkel szemben kapunk center akciógólokat, miközben egyet sem sikerült lőni, 5 méterest sem tudtunk kiharcolni, centerben gyengék vagyunk.”

Aztán egy másik problémát is megemlített.

„Sajnos támadásban lövőteljesítményünk gyakorlatilag nincs. Centerjátékunk nincs, de ha mégis megkapjuk a zónát, nem tudunk kibontakozni. 7-3 után tudtuk először az első igazi átlövésgólt lőni, addig talán egyet még. Minden csapat hamar kiszúrja, hogy csak arra tudunk alapozni, hogy gyorsan lefordulunk.”

És akkor egy kicsit általánosabb jellemzés.

„Nagyon erős ez a hat csapat, és sajnos azt látom, egyre erősebb, nekünk pedig egyre komolyabb hiányosságaink vannak. Mind a lábtempó terén, mind a lövések tekintetében. Nincsenek lövőjátékosaink, a góljaink 70-80 százalékát lefordulásból lőttük. Van 2-3 játékosunk, aki erre képes, ha rájuk visszamozognak, akkor utána mit fogunk csinálni… Sokkal magasabban vannak a blokkok ellenünk, mint amennyire mi a lövésekbe belemegyünk. Vannak dolgok, amiket nem lehet koncepcionálisan megoldani, de vannak országok, ahol egy ilyen gondolkodás már elindult.”

Esetleges tehát a játékunk, és erre egy jó hasonlatot is megfogalmazott a mester.

„Center, bekk és igazi átlövő híján mindig ötletelnünk kell, mindig ravaszkodnunk kell, meg kell próbálnunk elbújtatni a hiányosságainkat. Nem a saját játékunkat kell játszani, hanem mindig alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy mi verjük át az ellenfelet. Eközben a spanyolok, hollandok, görögök ellenünk is azt játsszák, amit minden csapat ellen, ez persze valamikor elég, valamikor nem. Mindig úgy kell fordulnunk, hogy ne látszódjon rajtunk, hogy lyukas a gatya… Lehet más véleményt fogalmazni, de meg kell nézni a meccseket, és megnézni, mik azok a feladatok, amik előttünk állnak, mik azok a válogatási szempontok, amiknek a későbbiekben már korábban esetleg működni kell. Szomorú vagyok, nagyon szerettünk volna a négybe jutni, de a spanyolok ellen nem volt olyan szakasza a mérkőzésnek, ami nekünk állt volna.”

Mihók Attila szerint érezhető volt a görcs olykor a játékosokon, de nem a húzóembereken. Ennek ellenére a spanyolok erős emberei mindig komplexebb döntéseket hoztak, tekintve, hogy komplexebb a játéktudásuk is.

Egy szó, mint száz, a csapat szereplését érdemes lesz egy nagyobb látószöggel is megvizsgálni. De csak az utolsó mérkőzést követően. A magyar csapat Hollandiával mérkőzik az 5. helyért szombaton.