Hosnyánszky Norbertnek elmondása szerint 31 évesen sem okoz gondot a fiatalokkal való verseny felvétele, különben is, a rutin sokat segít. A ZF-Eger olimpiai bajnoka sokadik nyarát tölti a válogatottban – szombaton még cimborája, Kis Gábor esküvőjén mulatott, mától viszont keményen dolgozik.

Fotó: MVLSZ

Hogy telt a szombat este?
A szombat este? Köszönjük, jól.
A publikus részéről hallhatnánk valamit?
Nincs semmi különös: nagyszerű esküvő volt, mindenki jól érezte magát, berúgtunk.
Ez a publikus része?
Miért ne lenne publikus? „Kicsi” az egyik legjobb barátom, bekötötték a fejét, az lett volna a ciki, ha nem rúgok be.
Nyárnyitónak is biztosan megtette. Hányadiknak is vág neki munkával?
Nagyon sokadik… Nem számolom.
Könnyű a kezdés?
Fenét! Meglehetősen nehéz. Az egy hét pihenő alatt fejben nem nagyon lehetett kipihenni magam, viszont arra tökéletesen jó volt ennyi idő, hogy amikor megállt a test kicsit, az újrakezdésnél minden elkezdett fájni. Most ezt érzem az első edzés után, fáj szinte mindenhol. Viszont nincs ezzel különösebb probléma, napról napra jobb lesz.
No, igen, a rutin.
Mondhatjuk, hiszen szinte mindig így volt.
Amikor azt olvassa, hallja, hogy fiatalítás, harmincegy évesen gondolkodóba esik kicsit az ember?
Hála Istennek jönnek a fiatalok, ez így van rendjén. Nekem nem ezzel kell foglalkoznom. Addig játszom itt a válogatottban, ameddig számítanak rám, amíg hasznos tudok lenni.
A tempó felvétele könnyen megy?
Egyelőre nincs vele probléma. Valószínűleg két-három év múlva biztosan nehezebb lesz, de az még odább van, harmincegy évesen nem okozott gondot a sok edzés.
Talán nem is érzi magát ennyinek?
Ó, dehogynem! Viszont a felkészülésben ez nem probléma, sőt talán könnyebb is, mert érzem a tapasztalatot, a rutint, lehet hasznosítani dolgokat. Nyilván nem vagyok annyira lendületes, mint az ifjak…
… miért ne lenne?!
Akkor fogalmazzunk úgy, máshogy vagyok lendületes.
A szezon csapatszinten sikerülhetett volna jobban is – noha tudom, előre nézünk, nem hátra. Pluszmotivációt jelent a nyárra a siker semmihez sem hasonlítható vágya?
Többé-kevésbé elégedett vagyok a szezonnal. Nagyon régóta a béka segge alatt volt a nemzetközi színtéren az összes magyar klub, úgyhogy ideje volt már, hogy két magyar csapat bekerüljön a Bajnokok Ligája végjátékába. Persze az ottani események már egy egészen másik kérdéskört vetnek fel. Nagyon nagyot kellett volna küzdeni, hogy mint a két együttes nyerjen, nem sikerült. De legalább odaírtuk a nevünket, elképzelhető, hogy most már legalább ki tudják mondani helyesen az ellenfelek a csapatunk nevét.
Azért sejtésem szerint alapvetően a győztes típusok, mint ön is, nem sokáig bírja győzelem nélkül – utalok újfent a nyári pluszmotivációra.
A válogatottban is mindig ugyanez a cél, a többinek semmi értelme. Vannak meccsek, amelyen megjöhet, vagy éppen elmehet a kedved, de az alapvetés mindig egyértelmű: nyerni kell és kész! Ha nem sikerül, kicsit úgy érzed, fölösleges volt a befektetett meló. De erről ne is beszéljünk.
Miként engedték útjára odahaza? Örültek, hogy elmegy?
Nem igazán… De ez már csak ilyen. Sok éve ilyen. Azon dolgozom, hogy majd jó hangulatú legyen a hazatérés.

– a.z. –