Nagy sportember, nagy sikerek, nagy tervek
Stieber Mercédesz még alkot a medencében (bizonyíték: újabb LEN-kupa diadal, gól a fináléban), ám ideje már a parton is kibontakoztatja képességeit, avagy edzőként sem szeretné majd alább adni.
Játékosok jönnek, játékosok mennek, női vízilabdában aztán különösen nagy a fluktuáció. Van azonban egy közöttük, aki már több mint húsz esztendeje az állandóságot képviseli. Az állandóságot és a minőséget, vagy úgy is fogalmazhatunk, a sikert és a sportemberi nagyságot.
Természetesen Stieber Mercédeszről van szó. A hölgyről, akinek már 1989-ben Európa-bajnoki ezüstérmet akasztottak a nyakába, aki tevékeny részt vállalt 1991-ben a magyar női vízilabda első Európa-bajnoki címének megszerzéséből, aki 1994-ben az első világbajnoki aranyérmet ünnepelhette, aki aztán újabb és újabb alkalmakkor állhatott a válogatottal a dobogóra, annak tetejére (2001 – Eb-arany; 2005 – vb-arany), akinek a neve összeforrt ezzel a sportággal. Aki ugyan ideje már nem tagja a válogatottnak, ám aki azóta sem állt le, olasz klubjában halmozza a sikereket. Az elmúlt hétvégén speciel LEN-kupát emelhetett a magasba az Imperia tagjaként!
„Boldogság a köbön, így fogalmazhatok, mert nyerni mindig szuper érzés! – osztotta meg honlapunkkal Stieber Mercédesz, aki csapatával az elődöntőben a Szentest, majd a fináléban a Padovát győzte le. – Ünnepeltünk, de csak szolidan: elmentünk a mérkőzés után vacsorázni, kicsit italoztunk, de semmi extra.”
Hősünk nem csupán azért ünnepelt visszafogottan, mert voltaképpen rutinos „bálozónak” számít (háromszor nyert BEK-et, háromszor LEN-kupát), hanem másnap Rappallóban Liguria tartomány tizenöt év alatti válogatottját, egészen pontosan harminchat kislányt irányított – készül velük a nyári megméretésre. Igen, az uszodák „Mercije” jó ideje tanulja a szakmát, nemcsak a medencében, a parton is igyekszik helyt állni, klubjában utánpótlásedzőként is tevékenykedik. Nem titkolja, sohasem titkolta, tervei, nagy tervei vannak a sportágban pályafutása befejezését követően – más kérdés, nehéz elképzelni, hogy ő valaha abbahagyja.
„Pedig egyszer eljön az idő, de nem tudom, mikor. Jelen állás szerint még egy évet ráhúzok, aztán meglátjuk” – fogalmazott a negyven esztendős játékos. A kort nem illik ugyan a hölgyek esetében firtatni, ám talán a kivételek közé tartozik, már csak azért is, mert tökéletes bizonyítékot ad arra, nem ez számít. Mást ne mondjunk, a sok fiatalabb társ között a kiélezett, Padova elleni döntőben gólt szerzett, ezzel is hozzájárulva a rivális 8–7-es legyőzéséhez.
„Ez a diadal is fontos állomása, fő része a pályafutásomnak, az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen is ilyen szinten tudok majd játszani – vallotta be őszintén, majd gyorsan váltott is: – Az élet azonban nem áll meg, megyünk, edzünk tovább, készülünk a bajnoki elődöntőre.”
Imperiában persze igyekeznek megadni a módját, szombaton ünnepséget rendeznek a győztes csapat tiszteletére. E sorok írója néhány hete, a magyar válogatott fellépése kapcsán személyesen is meggyőződhetett arról, hogy Stieber Mercédeszt mennyire szeretik, tisztelik Imperiában (is), azaz kijár neki az ünneplés.
S hogy mikor láthatjuk itthon?
„Lenne olyan lehetőség, amin elgondolkodnék…”
Magas labda, előbb vagy utóbb valaki csak lecsapja.
– a.z. –