Az olaszok elleni 12–9-es vereség egyet jelent azzal, hogy lemarad a világliga szuperdöntőjéről női válogatottunk. Helyette majd itthon készülhet a teljes keret a világbajnokságra. Tapasztalatok szubjektív, imperiai szemüvegen keresztül.

A négyórás müncheni várakozás - amely időközben nyolcra nőtt, mert későbbre írták ki a gépet... - sok mindenre alkalmat adott. Merész András szövetségi kapitánynak speciel arra, hogy megbeszélést tartson a csapatával. Afféle előtanácskozást már közvetlenül a tegnap esti mérkőzés, pontosabban a késői vacsorát követően megejtett a szakvezető a csapatkapitány Takács Orsolyával, valamint a kimondva kimondatlanul a társaság vízi vezérének számító Keszthelyi Ritával hármasban, így átgondoltabban, néhány aprósággal vagy éppen kulcsfontosságú részlettel okosabban tarthatott értekezletet.
Tekintettel arra, hogy természetesen zárkörű volt a tanácskozás, hagyatkoznék a világliga-mérkőzésen látottakhoz, egy-egy nyilatkozathoz, elcsípett megjegyzéshez. A legfontosabb: bármennyire is fájó volt, hogy a negyedik negyed első felének príma produkciója végül semmit sem ért, nem esett kétségbe a csapat. A sanghaji szuperfináléba jutás esélyének elveszítése nem jó, mindazonáltal nem is sportszakmai tragédia. Egyrészt a tavalyi esztendő két szűkös vereségének (az oroszok elleni parti döntetlen lett, de ötösökkel Prokofjeváék nyertek) „köszönhetően”benne volt a pakliban, másrészt ezzel egyszersmind leegyszerűsödött a világbajnoki felkészülés. A főiskolai és egyetemi vizsgaidőszak sem borul – persze ez ellenkező esetben csupán, ahogy mondani szokták, egyéni szoc. probléma lett volna…
Kétség kívül tanúságos összecsapáson vagyunk túl. Olyan összecsapáson, amely kristálytisztán világított rá a gyengéinkre éppúgy, mint az erősségeinkre, a női vízilabda kiszámíthatatlanságára, diszkrét bájára.
Az olaszok módfelett agresszív stílusa persze messze van a bájtól, ám be kell látnunk, működik. Működik, mert hagyják, működik, mert fiatal csapatunk törékenységét adott esetben képes felszínre hozni. Amikor a mieink is felveszik igazán a kesztyűt (lásd például Európa-bajnoki bronzmérkőzés), akkor van igazán esély. Máskülönben szenvedősebb a mutatvány. Most szenvedős volt. Érdekes, egyben nyilvánvalóan Merész Andrásnak elemzésért „ordító”, hogy a tizenkét kapott gól ellenére a mérkőzés javarészében a támadójátékot érheti kritika. Akadtak gondok hátul is, félreértés ne essék (Roberta Bianconi öt gólja mutatja a zavarokat, avagy hiába látszott, „sül” a keze az olaszok kiválóságának, nem próbáltuk elvenni a kedvét), mindez azonban belefért volna, ha elöl kiegyensúlyozottabb a csapat. Sokszor indokolatlanul ment be a labda a centerpozícióban szétvert Tóth Ildikó felé, ami bizonytalanságot, sablon tükröz – máskor meg a legrosszabbkor próbált valaki meglepőt húzni, ami rosszul sült el. És itt érdemes megállni egy pillanatra. Gurisatti Gréta esete tökéletesen világít rá ugyanis arra, hogy lehet, de nem érdemes bosszankodni, mert ahhoz, hogy elérje a társaság a legnagyobb célját, szükség van az efféle performanszokra. A dunaújvárosiak fiatal tehetsége 9–8-as olasz vezetésnél, amikor éppen feljövőben volt csapatunk, gondolt egy merészet, és mindenkit meglepve kijátszás nélkül ellőtte az emberfórt.
Szó szerint…
Lehet ilyenkor hajat tépni, mérgelődni, ám talán érdemes a másik oldalról közelíteni: plasztikusan fogalmazva van annyi vér a pucájában, hogy juniorként a felnőtt válogatottban megpróbálkozzon ezzel. A „pofátlanság” efféle megnyilvánulása is szükségeltetik ahhoz, hogy valakiből igazán jó játékos váljon, a kapitány sem húzta le róla a keresztvizet, tisztában van azzal, a vadhajtásoknak nem szabad metszőollóval neki esni, elég csak nyesegetni. Említhetném, Varga Dénesnek hány és hány őrült megoldása volt ifjú korában, mígnem eljutott odáig, hogy az aktuális meglepetése igazán szóljon – lásd akár pekingi finálé „nullszögös” találat.
Az Imperiában medencébe ugrott magyar hölgyeknek a többségében benne van a csibészség, a merészség, a kiindulópont tökéletes. Az egyensúly megtalálása a feladat.
A kapitány ezen kívül pozitív visszaigazolás kapott néhány játékosától, hogy valóban lehet rájuk építeni (a szokott „arcok” és a kapuban bizonyító Gangl Edina mellett talán érdemes kiemelni Garda Krisztina nevét, aki kipontozódott ugyan, de becsülettel, sallangmentesen látta el a rá bízott védőfeladatot), pozitív visszajelzést kapott a klubokban elvégzett munkáról (a Keszthelyi Rita-Kisteleki Hanna koprodukció láthatóan sokat gyakorolt elem az UVSE-ben), és pozitív visszajelzést kapott magától a csapattól, hogy van tartása, sohasem fogja feladni céljait.
A gyenge produkciók (mert voltak ilyenek is, ne tagadjuk!) persze gondolkodóba ejtik, hovatovább folytathatja a magában jó ideje indított sakkjátszmáját. A helyzete könnyűnek abból a szempontból egyáltalán nem nevezhető, hogy a szezonban eddig egyszer sem tudta kompletten kiállítani csapatát, hiszen a két Amerikában tanuló játékosa, Antal Dóra és Illés Anna mellett sérülések hátráltatták a munkát, Kisteleki Dóra, Bujka Barbara, Czigány Dóra, elég csak ezt a három nevet említeni az imperiai hiánylistáról. Siránkozás viszont nem volt, nincs, nem is lesz, így kaphatnak többek között bizonyítási lehetőséget a fiatalok, így érezhetik át a súlyát igazán, milyen az, ha teher kerül a vállukra.
Mert a kapitány mottója nem változik: a válogatottban szerepet kapó játékosok között megoszlik a teher.
És ez így van rendjén.
Amondóak volnánk tehát, nem is olyan nagy baj, hogy teljes kerettel, teljes stábbal komplex, világligamentes lesz majd a nyári felkészülés.
Mert majdnem minden rosszban van valami jó, ugyebár…

Amler Zoltán
 
-----
Emlékeztető:
Eredmény - Női világliga, európai selejtező, 5. forduló
A-csoport

Olaszország–Magyarország 12–9 (2–1, 3–1, 4–3, 3–4)
Imperia, 1200 néző. Vezette: Stravrapulosz (görög), Teixido (spanyol)
OLASZORSZÁG: Gorleo – Queirolo 1, Pomeri, Aiello 2, Bianconi 5, Emmolo 2, Cotti. Csere: Tabani, Garibotti 2, di Mario, Millo, Palmieri, Teani. Szövetségi kapitány: Fabio Conti
MAGYARORSZÁG: Gangl – Kisteleki H. 2, Szücs G. 2, Takács O. 1, Keszthelyi 2, Tóth I. 1, Garda. Csere: Gurisatti, Hevesi, Miskolczi, Csabai 1, Máté. Szövetségi kapitány: Merész András
Gól – emberelőnyből: 3/9, ill. 1/8
Gól – kettős emberelőnyből: 1/1, ill. –
Gól – ötméteresből: 0/1, ill. 2/3
Kipontozódott: di Mario (24. p.), Garda (25. p.)

A csoport állása:
1. Olaszország 12pont
2. Oroszország 11pont
3. Magyarország 7 pont
4. Franciaország 0 pont