A férfiválogatott szövetségi kapitánya is részese volt annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet az V. Országimázs Konferencián rendeztek meg, a Bálna Rendezvényközpontban.

Fotó: Dobos Sándor

Az Antall József Tudásközpont szervezte ezúttal is az eseményt, amelynek központi témái – mint nemzeti értékek - ezúttal a sport és a tudomány területei voltak. A konferencián a korábbi években a szakemberek a gasztronómia, a turizmus szerepét taglalták, de külön foglalkoztak Budapest szerepéről is, mint az ország imázsát döntően befolyásoló tényezőről.

Mielőtt a sport szekció résztvevői elkezdték volna beszélgetésüket, felvezető gondolatokat halhattunk, amelyben vissza-visszatért Puskás Ferenc szerepe, és az, hogy hazánkat még mindig sokan csak az egykori futballistával "lövik be". Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter vagy épp Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ ügyvezetője is szóba hozta, igaz, ő aztán beszélt a vízilabdáról is, mint olyan sportágról, amelynek legjobbjai – terjed ez el egyre inkább a világon –, a magyarok. Helyben vagyunk, gondoltuk, és figyeltük Benedek Tibor arcát a kijelentés után, a kapitány gondolataiba persze nem tudtunk persze beleolvasni.

Aztán később nem is kellett, hiszen a kerekasztal-beszélgetésen ő maga is elmondta gondolatait a sportról, mint nemzeti értékről, mint egy olyan területről, amelynek segítségével tovább épülhet, csiszolódhat a magyarság imázsa. Társai voltak a beszélgetésben: Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Lázár Vilmos, a Magyar Lovas Sport Szövetség elnöke és Simicskó István sportért felelős államtitkár.

Rövid összefoglalónkban a Benedek Tibor által elmondott gondolatok közlésére szorítkozunk, egyébként kétórás volt a csevej, amelyet a közönség soraiban meghallgatott Kásás Zoltán is.

„Mi vízilabdázók szerencsés helyzetben vagyunk, mert bárhová is megyünk, mindenhol nagyon sok ott élő magyarral találkozunk, így mindig kicsit úgy érezzük, hogy otthon játszunk. Montrealtól kezdve Sydney-ig, ahol a 16 ezres lelátón, az olimpiai döntőn, biztos vagyok benne, hogy legalább 5-6 ezer magyar szurkolt nekünk. Láthattuk, hogy a hazai Európa-bajnokságon is közel 100 ezres közönségünk volt” – utalt a moderátor, Bakos Piroska felvetésére Benedek Tibor, mondván, mennyire érzi a bőrén a sportoló annak súlyát, hogy egy országot képvisel, érzékeli-e a kitüntetett figyelmet.

Bizony érzi, de jól tudjuk, a vízilabdázóinkra egyáltalán nem bénítóan hat ez a megkülönböztetett érdeklődés, inkább ellenkezőleg.

A beszélgetés alatt szóba került a példaképek szerepe a sport utánpótlása tekintetében. Erről így vélekedett a kapitány:

„Ahhoz, hogy valaki kedvet kapjon a sportra, hogy kialakuljon benne a lelkesedés, bizony kellenek a példaképek. Mi azok vagyunk. Azt szoktam mondani, abban a pillanatban, hogy bajnokká válsz, példaképpé is válsz. Ez bizonyos feladatokat ad az embernek, amik nem mindig kényelmesek, de az életed részévé válnak, amiknek meg kell felelni. Ha valakit meghívnak egy általános vagy egy középiskolába, igenis el kell mennie és el kell mondania, milyen út vezet ahhoz, hogy valaki sikeres sportoló legyen, és mindez milyen áldozatokkal jár. Sokan csak a sport rossz oldalát látják: korán kell kelni, nem megy az ember az osztálykirándulásra, helyette az uszodában vagy a sportpályán van, a nyarak foglaltak, és nap mint nap ott kell lenni az edzésen. Viszont meg kell érteni és értetni, hogy hosszú távon micsoda örömforrásokat és előnyöket jelent az, ha valaki élsportolóvá válik. Ezt kezdetben még nem látják a gyerekek.”

Téma volt a magyar sporttámogatási rendszer is, a többi közt a társasági nyereségadó felajánlása a látványsportágaknak, így a vízilabdának is. Habár elhangzott, a sportszponzoráció a TAO-rendszer miatt visszaesett, hiszen a cégek jelentékeny része „letudta” a támogatásokat az adó felajánlásával, nem árt felvázolni az előnyöket sem, ezt világította meg Benedek Tibor:

„A vízilabda jelentős hátrányból indult, már ami a létesítményeket illeti. Bármennyire is sikeres a sportágunk, a sikerek hatására is a rendszerbe kerülő gyerekeket nem tudtuk megfelelő körülmények között fogadni, és ez a minőség rovására ment. Nem mindegy, hogy egy bizonyos vízfelületen tíz vagy száz gyerekkel foglalkoznak. A TAO segítségével sok szép uszoda épült, ráadásul megváltozott a szülők igénye is. Mi még nyitott uszodákban edzettünk, ma már nem szívesen engedik el a szülők a gyerekeket egy olyan uszodába, ahová térdig érő hóban kell kimenni. A TAO-rendszer első szakaszában valóban azt mondták a nagy cégek, hogy nem adnak további szponzorációt, viszont a vízilabda fenntartotta és erősítette sikerességét, eredményesek vagyunk, és a cégek rájöttek, fontos, hogy szponzorként is megjelenhessenek. Fel lehet használni arcokat, fiatal tehetségeket az imázs építésére.”

A beszélgetés utolsó részében a budapesti olimpiai rendezés gondolatát járták körül a szakemberek. A férfiválogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya azt mondja, az egész ország álma kell hogy legyen az olimpia.

„Megint könnyebb helyzetben vagyunk, mert van egy konkrét cél, a 2021-es világbajnokság, és megvannak a tervek a helyszínéül szolgáló uszoda felépítésére. Ez fel fog épülni, és ezzel megszerzünk bizonyos tapasztalatokat. Sportolóként és edzőként is egy dolgot tudok említeni. Ha mondjuk, 12 évesen odajön hozzám valaki, és azt mondja, olimpiai bajnok szeretnék lenni, akkor megkérdezem: és tudod, hányszor kell ezért felkelni reggelente, tudod, mennyit kell ezért edzeni, tudod hányszor fog fájni a derekad az edzések végén, akkor is megéri? Igen, akkor is, erről álmodtam. Kicsit az olimpiai rendezés is ilyen. Biztos rengeteg áldozattal jár, rengeteg küzdelemmel, de ha tényleg álmodunk róla, és valóban akarjuk, akkor megvalósulhat. Ez minden ember, az egész ország álma kell, hogy legyen” – mondta el véleményét a konferencia végén Benedek Tibor.
 
-dobos-