A hajrában elveszített mérkőzést követően kellett higgadtan nyilatkoznia Benedek Tibornak. A görögökkel szembeni 9-10 figyelmeztető jel Barcelona előtt, bár a kapitány amondó: korábban is jelezte, ez a csapat csupán a vébére lehet kész.

Kissé kiszámíthatatlannak tűnt a csapat produkciója.

Fotó: Szaka József

Ha pozitívumokat akarnék keresni, akkor azt mondanám, jó, hogy ilyen mérkőzéseket tudunk játszani, amikor az utolsó percekben dől el a győzelem sorsa, mert a világbajnokságon hasonlóan éles szituációk adódnak majd. Most ők belőtték az emberelőnyt, mi nem, de ennek az új csapatnak még szoknia kell az ilyen helyzeteket. A védekezéssel, függetlenül az utolsó negyedtől, ma is elégedett voltam, lőttek öt vagy hat kapufás gólt, ami valahol szerencse kérdése is – persze, a szerencse nem véletlenül támogatja azt, akit. Nekünk most azon kell dolgoznunk, hogy Barcelonában már mellénk álljon.

Mennyire van kész ez a csapat?
Még nincs kész. Korábban is mondtam, egy új válogatottat hat hét alatt nem lehet tökéletesen összerakni, legkorábban a világbajnokságra állunk össze. Ott már játszhat Varga Dani is, aki pluszt adhat, tovább javulhat a centerjátékunk, hiszen Hárai Balázs ma már jóval többet tudott nyújtani, mint egy napja, amikor még érződött rajta a betegsége. Az is öröm, hogy Bedő Krisztián jól visszaépült, igaz, még nemigen fújnak neki, különösen a meccsek elején, és ez aligha változik a vébéig, ettől függetlenül jól illeszkedett vissza.

Várható, hogy másfél-két héten belül megindul a támadójáték?
Most vagyunk a frissítési szakaszban, amikor gyorsulnia kell a csapatnak. A lefordulásokat kell felpörgetni – most alig láttunk ilyet, pedig ezekre nagy szükség van: a lefordulásoktól az a magyar vízilabda, ami. Ez a mi játékunk legfőbb erénye, ha mi is csak hat a hat ellen próbálkozunk, meg előnyöket játszunk, akkor beleveszünk a mezőnybe, amelyik ma már a szerbeket utánozza, csakhogy azt a játékot a szerbeken kívül csak kevesen tudják magas szinten művelni. Úgy gondolom, úszásgyorsaságban még sokat tudunk fejlődni, remélhetőleg olyasmi sem hátráltat, mint ma Varga Dumi vállfájása például – bár egy vébén is hasonló problémákkal szokott küzdeni mindenki.

Az emberelőnyökről azt mondtad a torna előtt, jobban fognak működni, mint eddig. Abban alighanem egyetértünk, hogy... – még mindig nem ment úgy, ahogy szerettük volna.
Egyetértünk. A kapufás játékunk még nem megy, márpedig amíg bent nem vagyunk veszélyesek, addig kívülről sem lehetünk azok. Kilépni a lövőkre ma már mindenki tud hátrányos védekezésben, ezért kell megjátszani a falat, ma is próbáltuk többször, talán négyszer is, de egyik sem ment be, így pedig a külső lövők dolga is sokkal nehezebb.

Madaras Norbi azt mondta, hamar elbizonytalanodunk, ha nem tudjuk az előre megbeszélt figurát indítani, mert úgy helyezkednek a védők. Ezt nyilván improvizációval lehetne ellensúlyozni, ahhoz azonban önbizalom kell, nem?

Ez az egyik olyan rész, amelyiken a vébéig még sokat kell javítani, sok mindent át kell beszélni. Sokat gyakoroljuk a fórokat, de a meccseken kell működniük, hogy mindenki elkezdjen hinni magában, a választott, választható megoldásokban. Amikor tizenkettőből három megy be, akkor nem igazán erősödik ez a hit. De gyakorolni kell, nagyon komolyan rámenni a fal megjátszására, és akkor beindul az egész, ami növeli az önbizalmat is. Itt minden mindennel összefügg: ha a kapufáktól gólt lövünk, több lehetőségük lesz a külsőknek, és az önbizalma is erősödik mindenkinek. Ezen kell még dolgoznunk.