Négy góllal tért vissza sérülése után Bujka Barbara, aki a Szeged elleni szombati bajnokin játszott ismét. A Hungerit-Szentes és a válogatott klasszis centere a kényszerű pihenő alatt egyáltalán nem pihent, sőt. Komoly szervezést igényelt, hogy az elmúlt hetekben tanulmányaira is figyelni tudjon. Pedig a Szegedi Egyetemen nappalin végzi a gyógytornász szakot. Erről is beszélgettünk vele.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Hogy vagy?
Jól vagyok, köszi.

Akkor teljesen a múlté a sérülés?
Fogjuk rá. Még nem 100 százalékosan, de sokkal jobb a helyzet, mint egy hónapja, mondjuk.

Pontosan mi volt a problémád? Mit jelent ez a hátsérülés?
Eltérő vélemények vannak ezzel kapcsolatban. Van, aki szerint becsípődött egy ideg, mások szerint meg volt húzódva az izom. Az úgynevezett Scheuermann-kórból fakad az egész panasz, ennek során a csigolyák deformálódnak, és nehezebbé válik a gerinc mozgása. Őszintén szólva, pontos diagnózist nem tudtak felállítani. Még mindig járok viszont gyógykezelésekre, és javul a helyzet.

Még tavaly volt egy olyan mérkőzés, amin úgy vettél részt, hogy már fájt a hátad. Utólag bánod, hogy akkor a játékot választottad?
Az ember utólag mindig okosabb. Egy sportoló általában úgy gondolkodik, hogy igen, most fáj, de két nap múlva úgysem fog, majd elmúlik, hiszen gyakran van ilyen. Ráadásul előtte erős meccset játszottunk, én is így éreztem. Ha visszamehetnék az időben, akkor igen, kihagytam volna egy kört.

Milyen volt a kihagyás alatt figyelni a csapatod játékát? Bajnokként nyilván nagy az elvárás Szentesen, és az érkezésed után ez még inkább így van.
Az elvárással nincs baj, de ha az ember a parton van, így szörnyű az egész. Nem bírom így nézni a meccseket, ez a legrosszabb, ami történhet valakivel, ha nem tud beugrani a vízbe. De a lányok jól szerepeltek, le a kalappal előttük.

Igen, de az Olympiakosz elleni meccs talán kilóg a sorból, ráadásul volt csapatod ellen játszottatok, nélküled.
Nagyon bántott, hogy így alakult. Jó lett volna az ex-csapatom ellen játszani, kiutazni, és persze valamivel szorosabb eredményt elérni. De sokkal jobb döntés volt itthon maradni, folytattam a kezeléseket, hogy mostanra rendbe jöjjek.

Tudtál segíteni Tóth Lászlónak a görögök játékát illetően?
Úgy gondolom, Lacinak olyan sok segítség nem kell. Videókat adtam neki, beszéltünk pár szót a csapatról, azzal ő megoldotta a feladatát, eléggé tapasztalt edző. Biztos lehetett volna jobban játszani, bár nem láttam a meccset, ennek ellenére nem olyan nagyon rossz eredmény Athénban egy 10-6-os vereség. Nagyon nehéz lesz a visszavágó, de nem lehetetlen a fordítás.

Jól gondolom, hogy talán több időd jutott az elmúlt időszakban a tanulmányaidra, a tankönyvek lapozgatására, ha csak kényszerből is?
Rosszul gondolod, nem volt több időm, sőt, kevesebb. Edzettem, igaz, nem ugyanazt, mint a többiek, de időben ugyanannyit, emellett jártam gyógytornára, ilyen orvoshoz, olyan orvoshoz, ilyen kezelésre, olyan kezelésre. Az utóbbi három hétben, egy hónapban úgy éreztem, nemhogy több, hanem kevesebb időm volt a sulira.

Gyógytornász szakra jársz Szegedre, mondhatjuk, hogy saját példádon keresztül kóstolsz bele a gyakorlatba. Néhány gyakorlati órát lényegében most „letudsz”.
A gyógytornásznak mondtam is, hogy ezt tanulom, így amikor nála voltam, mindig mindent próbált elmagyarázni, hogy le tudjam követni, mi miért történik. Remélem, hogy ezután könnyebben össze tudom kötni majd a dolgokat az egyetemen.

Fotó: Csonka Tamás

Miért kezdted el a gyógytornász szakot?
Úgy gondolom, hogy ez a munka szorosan kapcsolódik a vízilabdához, de legalábbis a sporthoz, amitől nem szakadnék el igazán. Mindig is érdekelt ez a terület, de úgy jött ki a lépés, hogy most tudom ezt tanulni. Nagyon érdekes terület, ráadásul egy olyan munka, amire mindig szükség lesz, hiszen beteg ember és beteg sportoló mindig is lesz.

Sokat ingázol Szeged és Szentes között?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert bár nappali a tagozat, egyéni tanrendem van, így csak a gyakorlati órákra járok be hetente 3 vagy 4 alkalommal. Nagyon rugalmas az egyetem, tudják, hogy mit csinálok, amikor nem vagyok ott. Igaz, egyre több lesz a gyakorlati óra, így még jobban meg kell szervezni a mindennapokat.

A vizsgaidőszakot hogy sikerült megszervezni?
Viszonylag hosszú idő, másfél hónap a vizsgaidőszak, ha nagy nehezen is, de ügyesen meg lehetett oldani. Mondjuk, nagyon sok vizsgám volt, tizenkettő biztos, és még volt egy tantárgy, amit az egyetem rugalmassága miatt a vizsgaidőszak és a francia edzőtábor után tudtam le.

A pályafutásod korábbi szakaszában a tanulás belefért a mindennapokba?
Korábban a TF-en sportszervezőként lediplomáztam, az egy levelező képzés volt. Voltak terveim, sokáig állatorvosira akartam járni, de külföldön játszottam 8 évig, lehetelten lett volna ezt kivitelezni. Oda azért be kell járni rendszeresen.

Szücs Gabi bevállalta.
Bizony, szegénykém állandóan rohan, ha találkozunk, beszélünk 2-3 mondatot, aztán mindenki megy a dolgára. Vicces, mert most még hasonló dolgokat tanulunk, ő az állatok, én az emberek miatt: élettan, anatómia, hasonlók. Neki több órára kell bejárnia, annyival egyszerűbb a helyzete, hogy helyben van. Nagy dologra vállalkozott.

Nagyon nehéz összeegyeztetni a tanulást az élsporttal?
Nagyon be kell az embernek osztania a napijait, a heteket, az órákat, máskülönben el lehet csúszni a tananyaggal. Közben az edzéseken is 100 százalékosan ott kell lenni, így könnyen össze lehet zavarodni. Ettől függetlenül nem lehetetlen, és azt gondolom, mindenkinek tanulnia kellene a sport mellett. Saját példámon is látom, hogy bármikor történhet valami az emberrel, és akkor nagy baj lehet, ha valaki csak a vízilabdával, csak a sporttal foglalkozott, és nem tud mihez nyúlni. Fontos, hogy a klubok rugalmasak legyenek, szerencsére ez a legtöbbnél így van. De a játékosoknak is megvan a felelőssége. Ha valaki a suli miatt nem tud ott lenni egy edzésen, akkor azt illik bepótolnia, kétoldalú dolog ez, nem szabad visszaélni a helyzettel.

Nyilván van egy rálátásod a mai női mezőnyre, játékosokra. Hogy látod, tudatosan építik a lányok magukat?
Mi, az úgynevezett idősebbek, Takiékkal már sokkal tudatosabbak vagyunk. Ha csak a válogatottat nézem, most nagyobb a tudatosság, mint régebben. A fiataloknál még más a helyzet. „Hááát, úgy elvagyunk a hétköznapokban, majd lesz valami, ha nem három év alatt fejezem be a sulit, akkor hat év alatt” - valami ilyesmi.

Kérdés, ez baj-e.
Ezt mindenki saját magának dönti el. Szerintem nem feltétlenül baj, azért élni is kell. Mikor, ha nem fiatalon. Ha valaki elkezd egy egyetemet, főiskolát, az már egyfajta tudatosság, és ha csúszik is vele, de elvégzi, már több ember lesz. Meg kell találni az egyensúlyt, a középutat.

Ott voltál Kecskeméten?
Igen, de egy percet késtem, és a vége előtt egy perccel el kellett mennem, mert csontkovácshoz mentem.

Akkor az is egy sűrű nap volt.
Igen, tízkor kezdtem az egyetemet, este 11-re értem haza. Közben voltam két gyakorlati órán, a kecskeméti meccsen és csontkovácsnál. Jah, és közben még egy gyógykezelésen is.

Mit szóltál, hogy a lányok megverték az oroszokat?
Örülök, hogy nyertünk, de szívesebben lettem volna ott a vízben. Egy orosz válogatottat mindig nehéz megverni, úgyhogy erre lehet építeni. Jó lenne az olaszokat megverni, és akkor még a világliga-döntőre is kijuthatnánk.

Dobos Sándor